Reli

Terror, politika vagy vallás? Az IRA (Irish Republican Army) felemelkedése és bukása

2018. december 12. - Reliadmin

A vallások elemi erővel képesek befolyásolni a társadalmat. Így van ez Írországban is, ahol az elmúlt durván egy évezredben történt eseményeket nem is lehetne máshogy megérteni. Lehetetlen egy olyan ország történéseit vizsgálni, amelyikben ilyen erősen összefonódik a vallás a nemzeti öntudattal. Írország lakosságának 82%-a ugyanis ír nemzetiségű és lakosságának nagy része (78,3%) katolikus.[1] (Észak-ír adatok szerint a lakosság 40,8%-a vallja magát katolikusnak.)[2] Csupán statisztikai adatokból nehéz megérteni ennek valódi jelentőségét. Kis érdekesség, hogy Magyarországon is hasonló adatokkal találkozhatunk, a 2001-es népszámlálás szerint az országunk több mint fele, 51,9%-a római katolikus felekezetűnek vallja magát.[3]

Az írek történelmük jelentős hányadában angol elnyomás alatt éltek. 1541-től angol gyarmati státuszba kerültek, ami 1949-ig tartott, amikor az – észak-ír területeket kivéve – Írországot független állammá nyilvánították.  Az Észak-ír konfliktust szültetését előszeretettel rakják a 20. század közepére, de az igazság az, hogy bár voltak, hol hosszabb, hol rövidebb békés időszakok, de az írek folyamatosan lázadtak az angol elnyomás ellen, és ezen lázadások hátterében vallási okok is meghúzódtak.

Példának okáért Oliver Crowell, aki Anglia kormányzója volt a 17. században, vallási ügyet csinált az 1653-1658 között tartó polgárháborúból, azzal, hogy kihangsúlyozta a saját angol csapatai protestáns vallását a szemben álló katolikus írekkel. A vallási dimenzió mindig erős hajtóerő volt az írek számára is, hisz az angol gyarmati idejük alatt sokszor kerültek hátrányosan megkülönböztetett helyzetbe a vallásuk miatt. Az angolok mindig első körben támadták a vallást. Például VIII. Henrik, angol uralkodó és az anglikán egyház megalapítója, elkobozta az egyházi vagyonokat és bezáratta a kolostorokat. Mindez valószínűleg ráerősített a vallási hovatartozás fontosságára, amely amúgy sem volt csekély, hisz Írország volt a második, ami államvallássá tette a kereszténységet (az első Örményország volt). Szent Patrik térítő tevékenységének jelentősége kiemelkedő, a mai napig Írország védőszentje és a napja, március 17.-e nemzeti ünnep.

Az 1800-as évek utolsó évtizedeit szokták ír reneszánsznak nevezni. Ekkor sorra alakultak meg a nacionalista, hagyományőrző szeparatista szervezetek, mint például a Föld Ligája (Land League); Gael Atlétikai Szövetség (Gaelic Athletic Association) és a Gael Liga (Gaelic League). A szervezetek közül magasan kiemelkedik, az IRA (Irish Republican Army), amit 1904-ben alapítottak Sinn Féin néven. A Sinn Féin mozgalomra akkor irányult először a figyelem, amikor az 1917-es Húsvét-szigeteki felkelést tévesen nekik tulajdonították. Mellesleg a mozgalom atyja Artur Griffith, előszeretettel hozta fel példaként az Osztrák-Magyar Monarchiát, sőt ki is adott egy pamfletet Magyarország feltámadása – Párhuzam Írország számára[4] címmel.

IRA kitűző - a főnix motívum gyakran volt használatos (forrás)

Az IRA sikere abban rejlett, hogy képes volt közösséget teremteni: fiatalok ezrei álltak be a felkelők közé, segédkeztek a támadások során és a merényletek kitervelésben, emellett több milliónyi anyagi támogatást kaptak, amiből fel tudtak fegyverkezni. Az IRA szervezettségéhez és egységes fellépéséhez pedig a vallás, mint szervező erő elengedhetetlen volt. Bár szervezet céljai nem specifikusan vallásiak voltak, ugyanakkor folyamatosan hangsúlyozták, hogy a politikai és gazdaság autonómia mellett a lelkiismereti, gondolati és spirituális szabadságot, valamint az egyenlőséget is biztosítani akarják az észak-ír emberek számára.

Az egységes Írország megteremtése ellen nem csak az angolok küzdöttek, hisz nem csak az ő érdekeik sérültek volna, hanem az ország területén élő protestánsoké is, akik bevándorló skótok leszármazottjai, Ők az Angliától való elszakadás után kisebbségbe kerültek volna a katolikusokkal szemben.

Az IRA ismertsége a folyamatosan növekedett. A filmipar fantáziáját hamar megfogták, hisz a 1930-as 1940-es évek fordulóján elkövetett merényletsorozat alapján Alfred Hitchcock Szabotőr (Saboteur) címen készített filmet. 1968. október 5.-én élő tévéadásban közvetítették, hogy hogyan kergették szét vízágyukkal és gumibotokkal a tüntető íreket. Ez az észak-ír történelem egyik legismertebb eseménye, a Véres Vasárnap volt.[5] Az 1972. január 30-án történt elvadult tüntetésen 13-an haltak meg. A brit sajtó éveken keresztül kerülte a témát, míg David Cameron 2010-ben bocsánatot nem kért. (Illetve kis érdekesség, hogy a U2 – Sunday Bloody Sunday[7] című száma ezeket az eseményeket dolgozza fel.) A történtek után az IRA hatalmas népszerűségnek örvendett, ugyanakkor a szervezet nem sokkal ez után darabjaira esett, és bár még mindig befolyásoló erő maradt, de a továbbiakban már nem volt képes egységesen, az egész országra kiterjedő szervezetként fellépni.

1979-ben II. János Pál pápa felszólította az IRA-t, hogy hagyjon fel a harcokkal, de ekkor már túl mélyen gyökeredzett az ellentét a két fél között. Szinte állandóak voltak az olyan összecsapások, amik egyre több életet követeltek. 1979-ben meggyilkolták Airey Neave-t, Konzervatív Párt északír ügyek szóvivőjét, aki a miniszteri székre is esélyes volt. 1984-ben Margaret Thatchert brit miniszterelnököt is megpróbálták megölni, de a merényletben ő nem sebesült meg. 

Ennél kevésbé radikális tüntetési módszer választottak a politikai foglyok közül többen, akik éhségsztrájkban kezdtek. Többek között ebbe halt bele Bobby Sands, az IRA egyik meghatározó tagja, aki börtönbüntetése során kezdett éhségsztrájkba. Ez az elszántság rengeteg emberre hatással volt, számos forradalmi dalban találhatjuk meg Sands nevét, sőt 2008-ban az eseményeket feldolgozó film is készült Hunger címmel. Az ilyen tettekhez komoly elszántság és töretlen hit szükséges. Tomas O’Fiaich ír katolikus érsek ellátogatott a Long Kesh nevű börtönbe, ahol IRA rabok úgynevezett koszos tiltakozást folytattak, azaz nem fürdöttek. Ő írja le, hogy a cellákban a raboknak az egyetlen dolog, amit megengednek hogy maguknál tartsanak, az a Biblia.

Bobbysandslongkesh1973.jpgBobby Sands (forrás)

 

IRA poszter Bobby Sands idézetével: – "There can never be peace in Ireland until the foreign, oppressive British presence is removed, leaving all the Irish people as a unit to control their own affairs and determine their own destinies as a sovereign people, free in mind and body, separate and distinct physically, culturally and economically". (forrás)

Továbbá hadd említsek még egy példát ezt igazolandó. Szintén az éhségsztrájkban meghalt áldozat Frank Stagg testét a kormány nem engedte meg, hogy a bajtársai temessék el, ezért titokban temették el. Csakhogy pár hónapra rá az IRA kiásta a maradványait és katolikus szertartással megadva neki a végtisztességet újratemették. 

Ebben a rövid cikkben igyekeztem összefoglalni az észak-ír konfliktust, és rámutatni, hogy nem lehet azt vallási ellentétre leredukálni, ugyanakkor igazán megérteni sem a vallási dimenzió megismerése nélkül.

 - Sándor Kitti

 

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

 

Források:

További források:

  • Mark Ryan (1994): War & Peace in Ireland. Britain and the IRA in the New World Order. Pluto Press, London.
  • Szentesi Zöld László (2003): Véres Vasárnapok. Polgárháború Észak-Írországban. Kairosz Kiadó, Budapest.
  • Zicherman István: Az IRA története. Anno Kiadó, Debrecen.

A bejegyzés trackback címe:

https://reli.blog.hu/api/trackback/id/tr8214474240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása