Akár tisztában vagyunk jelentésével - hiszen gyakran megjelenik különböző kontextusokban, különböző véleményekkel karöltve - akár nem, jelenléte és hatása a világban határozottan alakítja társadalmunkat. Azonban szeretném pár mondat erejéig megmutatni, hogy honnan indult és hová érkezett a szekularizmus jelensége.

A szekularizáció a saeculum (korszak, evilág) latin szóból származik és elvilágiasodást jelent. Ehhez kapcsolódóan használatos a szekularizmus kifejezése, ami az elvilágiasodást folyamatszerűen ragadja meg. Teszi mindezt annak függvényében, hogy a vallásnak milyen társadalmi szerepe, helyzete van.  

Első megjelenései, amit terminológiailag szekularizációnak tekintünk, azok az események voltak, amikor az egyházi javak állami tulajdonba kerültek. Ez legkorábban az 1646-os vesztfáliai békekötés alkalmával került a tárgyalt pontok listájára (Bolberitz: 2014). Azonban többek között a protestantizmus megjelenése utáni időszakban magánkézbe követelt egyházi birtokok idejét nevezi a történettudomány szekularizációnak. Ezen felül a reformáció időszakának meglátásai bizonyos mértékű eltávolodást jelentettek az egyházaktól. Ez Max Weber szekularizációs tézise szerint fontos pontja volt a kapitalizmus megjelenésének, ami “varázstalanított” világot teremtett (Bódy és Ö. Kovács 2006).  

A vallástudomány az 1960-as évektől kezdett el foglalkozni azzal, hogy a vallás követőinek  a száma csökken (Máté-Tóth 2014). Ennek az eseménynek az okait és körülményeit vizsgálva számtalan kutató fogalmazta meg elméletét, ami az elvallástalanodás fogalmát járja körül. Ezek közül a teljesség igénye nélkül kiemelnék két fontosabb kutatót.  

A vallástól való eltávolodásnak számtalan befolyásoló tényezője lehet, amit figyelembe kell venni ahhoz, hogy megfelelően árnyalt képet kapjunk róla. Amit ma a szekularizáció fogalma alatt a legtöbbször, egy általánosabb megfogalmazásban értünk, az “a hagyományosan vallásinak nevezett jelenségek egyéni és társadalmi jelentőségének csökkenését” (Nyirkos 2017: 110) jelenti. Ezt finomítja Luhmann (Luhmann 1977) elmélete, ami egy szükségszerű funkcionális differenciáció meglétét feltételezi, mely szerint a vallás csak egy részrendszer a többi között (gazdaság, oktatás, politika, jog, stb.), így elveszti azt a képességét, hogy más területekre befolyást gyakoroljon. Ez azonban láthatóan nem a vallások végét jelenti, csak helyzetük megváltozását, ahogy azt Thomas Luckmann (Luckmann 1967) is állította. Szerinte inkább a vallás privatizációjáról kell beszélni, ahol az emberek vallásos intézményekkel fenntartott kapcsolatai megszűnnek ugyan, de ez nem egyenlő a vallásosságuk elvesztésével.

Tehát láthatjuk azt, hogy a szekularizációs tézis három legfontosabb eleme a társadalom differenciálódása, a vallásosság csökkenése és privatizálódása (Casanova 1994). Mit is jelent ez egy másik felbontásban megközelítve? Dobbelaere három szintjéről írnék befejezésként a témáról (Máté-Tóth 2014).

Makroszinten, az egésznek a tetején igazából nem arról van szó, hogy a szekularizáció miatt olyan a mai modern társadalom, amilyen, hanem annak fentebb már említett szegmentálódása miatt jelent meg a szekularizáció. Ennek köszönhetően a vallási tekintély befolyása jelentősen csökkent, más területek saját racionalitásuk, saját törvényeik és elképzeléseik szerint működnek.

Középszinten egyfajta vallási piac megjelenéséről van szó. Ha belegondolunk viszonylag nagynak mondható vallási választék - a hinduizmustól a neopogányságig - áll a rendelkezésünkre, ami nem a vallás megszűnését, sőt annak felélénkülését példázza. Mivel pedig ezek másképpen működnek, mint például a kereszténység és annak berendezkedése a társadalmakban a vallások pozíciója is változik.

Az egyén vallásossága szintjén pedig az individualizáció, a nagy kínálatból történő válogatás és az egyháztalanság áll. Az egyéni igények előtérbe kerülnek, amit a vallási közösségek megpróbálnak kiszolgálni. Ez azonban nem csupán a szekularizációnak köszönhető, hiszen elég csak belegondolni, hogy az utóbbi években mennyit változtak az értékek, ahol beszélni lehetne akár a hagyományvesztésről is és mekkora hatással van a globalizáció társadalmunkra és saját életünkre.

Mindezek függvényében mondanák-e azt, hogy egy vallástalan világban élünk?

- Fülöp Tiffany

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Irodalomjegyzék

• Máté-Tóth András. Vallásnézet : a kelet-közép-európai átmenet vallástudományi értelmezése. Kolozsvár: Korunk, 2014.
• Bolberitz Pál. “Szekularizációs és szekularizmus”. Korunk 25. évf, 4. sz. (2014).
• Bódy Zsombor és Ö. Kovács József. Bevezetés a társadalomtörténetbe. Budapest: osiris Kiadó, 2006.
• Nyirkos Tamás. “Szekularizáció és politikai teológiák”. Századvég 86. évf , 4. sz. (2017)
• Eredeti művek:
• Casanova, José. Public Religion in the Modern World. Chicago: University of Chicago Press, 1994.
• Luckmann, Thomas. Die unsichtbare Religion [1967]. Frankfurt am Main: Suhrkamp, 1991.
• Luhmann, Niklas. Funktion der Religion. Frankfurt am Main: Suhrkamp, 1977.