Ezzel a rövid bejegyzéssel az a szándékom, hogy tegyek egy nagy hátralépést a blogban eddig leközölt rendkívül szerteágazó és érdekes cikkek színpadáról, és kissé távolabbról nyújtsak egy vázlatos és alapszintű áttekintést arról, ami minden cikkben közös – magáról a vallástudományról. Ehhez az áttekintéshez Walter H. Capps Religious Studies. The Making of a Discipline című kötetét használom vezérfonalul.
A vallástudomány alapkérdései:
- mi a vallás? – ide tartozik a vallás definiálása, lényege, természete, alapelemeinek elkülönítése és beazonosítása
- honnan ered a vallás? – vallás eredete (és jövője), fontos a temporális dimenzió
- hogyan lehet leírni a vallást? – fenomenológiai megközelítés, leíró és összehasonlító szemlélet
- mi a vallás célja és funkciója? – annak kutatása, hogy milyen szerepet játszik a vallás a társadalomban
- hogyan nyilvánul meg a vallás? – a vallás megjelenésének formái, szimbólumok, a „vallás nyelve”
A vallással kapcsolatos tudományos vizsgálódás kezdetén igyekeztek annak lényegét, legalapvetőbb elemét tisztán és elkülönítve megragadni és beazonosítani azt, „ami nélkül a vallás nem lenne az, ami” (például Kantnál ez egyfajta erkölcsi imperatívusz, Schleiermacher-nél a végtelen és abszolút függés érzése vagy Rudolf Ottonál a numinózus a vallás elsődleges alapeleme).
Az eredet kérdésénél az a kiindulás a kulcs, hogy a vallás vagy annak alapelemi egyidősek az emberiséggel, a legkorábbi koroktól jelen vannak és hatást fejtenek ki. Egyik alapkérdés, hogy mi az oka a vallás születésének – az embert körülvevő ismeretlen és rejtélyes világtól illetve a haláltól való félelem, a halhatatlanság iránti vágy vagy valamilyen világnézet konstruálása? Az eredet keresése és a vallás alapelemekre való visszavezetése felveti az azok közötti kapcsolat kérdését.
A vallásfenomenológia ezeket igyekszik leírni és értelmes, plauzibilis rendszerbe, keretbe rendezni, valamint azt próbálja kifejteni, hogy a vallás jelensége hogyan jelenik meg az emberi tapasztalásban.
Ez a törekvés természetszerűleg elvezet a funkció kérdéséhez – milyen szerepet játszik a vallás az emberek életében, milyen szükségletek kielégítése hívta életre a vallást, milyen funkciót tölt be a vallás a társadalomban, mi a kapcsolata a kultúrával?
Ezek a kérdések mind-mind különböző perspektívákat és megközelítéseket igényelnek, ezek összessége alkotja a vallástudományt. A vallástudomány dinamikus, a vallásról való (tudományos) gondolkodás folyamatosan változik, alakul, fejlődik. A különféle megközelítések rugalmasak, a vallás tudományos vizsgálatának fő csapásait jelölik ki, és általában a saját tudományterületeikre érvényes meghatározást adnak a vallásról. Önmagában az egyes perspektívák, megközelítési hagyományok azonosítása és rendszerezése is szolgálhat felfedezéssel.
Nincs önálló, exkluzív, elkülönülő vallástudományi módszertan, mindegyik megközelítés, tudományterület a saját módszereivel vizsgálja a vallást (például a vallásszociológia a szociológia módszereivel, de egymás módszereivel is dolgoznak a különböző diszciplínák). A vallástudomány tárgya a társadalom, benne az emberrel, valamint a kultúra vallási jelenségeivel is foglalkozik.
- Tóth Péter
Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!