Lilith egy mitológiai karakterből a popkultúra egy meghatározójává vált az idő múlása során. Ki is ő tulajdonképpen? Egy démon? Ádám első felesége? Esetleg a lázadás megtestesítője? Cikkünk első részében (amit, ha még nem tették ITT elolvashatnak) azzal foglalkoztunk, hogy a történelem során alakja hogyan jelent meg a különböző vallások irataiban. A világmindenség kialakulásában is szerepet játszó szélistenségből hogyan alakult át a leírásokban egy démonizált nővé; kitértünk a szó etimológiájára is. Most pedig, a második részben a művészetben, popkultúrában való megjelenéséről lesz szó. Tucatnyi karakter van, akiket Lilithnek hívnak képregényekben, videojátékokban, rajzfilmekben, természetfeletti filmekben, TV-sorozatokban és így tovább.

Miután 4000 évig elsősorban félelem övezte Ádám első feleségét, mielőtt az 1960-as években a feminista mozgalmak ikonjává avanzsált, idealizálták a irányíthatatlan természete miatt. Hugo van der Goes, Michaelangelo, Rubens a festészetben egyértelműen negatív karakterként ábrázolják még, a feministák viszont már úgy élesztették föl, mint akinek a jelleme alátámasztja a mozgalmuk létjogosultságát, felhatalmazza őket a céljaik elérésére. Benne látják a bibliai Éva ellentétét, aki nem volt hajlandó alávetni magát a patriarchális hagyományoknak. "Harcolott az egyéni szuverenitásáért, a saját döntésének meghozataláért való jogért. Harcolott, hogy rendelkezhessen a saját testéért, az örömért és a sorsáért. Nem tudom, mi ennél dicséretesebb." (forrás)

Különböző kultúrákban is indultak lapok az a hozzá társított kép nyomán, így például: A zsidő nők életét néhol stílusosan, néhol megbotránkoztatóan, szogorúan, mégis valahol vonzóan bemutató "Lilith Magazine: Independent, Jewish & frankly feminist" (https://www.lilith.org/). A Lilith magazin küldetése, hogy feminista átalakítóként működjön a zsidó közösségben, hogy erősítve a zsidó nők hangját, nőpozitív judaizmust teremtsen, ösztönözve a nemi tudatosságot a zsidó világban. 1976-ban indult. Melbourne-ben, 1984-ben publikáltak először egy folyóiratot, ami a mai napig működik. "Lilith: A Feminist History Journal" (http://www.auswhn.org.au/lilith/) című lap a nők, a feminizmus és a gender történelmével foglalkozik, de nem csak Ausztrália területére koncentrálva.

The Fall of Man, 1628 - Rubens Art Print, Canvas

Megjelent és jelenik Lilith sorozatokban, filmekben épp úgy, mint képregényekben. Ezeken a felületeken azonban ismét démoni arcát, vagy a vámpírként való ábrázolását ragadták meg a leírásoknak, így általában egy hátborzongató karakterként mutatják be. A teljesség igénye nélkül, az általam legpopulárisabbnak tekintett művek közül a következőkben szerepelt Lilit:

1. Marvel és DC képregényekben egyaránt szerepelt. Az előbbi képregényuniverzumban két karakter is viselte a Lilith nevet. Az első Lilith 1974-ben Drakula lánya, aki apjához hasonlóan szintén vámpír. A második Lilith egy démon-varázslónő, akit "Minden Démon Anyjának" neveznek 1992-ben debütált. A DC-nél Lilith Clay egy szuperhős. A Tini Titánok 25. részében láthattuk először 1970-ben.

2. Filmek és sorozatok közül: Az Odaátban egy démonalak. Az HBO-s True Blood 5. évadában, mint egy vámpíristenség tűnik föl. A történet szerint tőle származik az összes vámpír. Lilith a "házigazdája" a Cinemax Femma Fatales című műsorának. Továbbá ő az egyik főgonos a Doctor Who című sorozatban.

3. A Scooby-Doo! -ban úgy jelenik meg, mint egy banshee-szerű teremtett lény, akit Dark Lilithnek hívnak. A Rosario+Vampire anime és manga sorozatban egy apró tündér, míg a Neo Genesis Evangelioban egy angyal.

4. A Játékok közül feltűnik a World of Darknessben, ahol az összes démon anyja, a Diablo szériában, a Devil May Cry-ban. A Malifauxban a "Szörnyek Anyja"-ként szólítják. A Dungeons & Dragons játék-világban a 7 pokol egyik bugyrának helytartója.

5. Az Evil Angel című horrorfilmben egy testváltó démon, a 30 Days Of Night: Dark Daysben pedig vámpírkirálynő. A Darklight-ban Ádám első feleségeként jelenítik meg. Egyes értelmezések szerint Leeloo az Ötödik Érzékből is egyfajta Lilith karakter.

Kedves olvasó, melyik karakter megjelenítést kedveli a legjobban a fentiek közül?
A következő, hasonló cikkünkben Lucifer alakjával fogunk foglalkozni. Van, akiről még szívesen olvasnának? Jelezzék nekünk bátran!

Szerzőink közül egy, a szegedi vallástudományi tanszék pedig két fő révén volt érintett a 2019. október 14-17. között megrendezésre kerülő 1st European Conference for Religious Dialogue and Cooperation (első európai konferencia a vallási párbeszédért és együttműködésért) elnevezésű konferencián. A háromnapos eseménynek az Észak-Macedóniában található festői Ohridi-tó északkeleti partján fekvő Struga (Sztruga) települése adott otthont.

A konferencia nyitóestjén olyan prominens személyiségek mondtak beszédet, mint Arber Ademi oktatásügyi miniszter (Minister of Education and Science of R. North Macedonia), Nikola Jankulovski rektor (Rector of the Ss. Cyril and Methodius University in Skopje), Ratko Duev dékán (Dean of the Faculty of Philosophy in Skopje), Aleksandar Krzalovski ügyvezető igazgató (First Executive director of the Macedonian Centre for International Cooperation), valamint Darijan Sotirovski bizottsági igazgató, (Director of the Committee on Relations with Religious Communities and Religious Groups). A nyitóelőadást a konferencia főszervezője, Zoran Matevski (Director of the Centre for Intercultural Studies and Research) tartotta.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!

A tudományos találkozóra Európa valamennyi régiójából érkeztek a kutatók, Finnország északi szegletétől Anglián, Franciaországon és Hollandián át Lengyelországból, Olaszországból, Bulgáriából, Szerbiából, illetve két fő Magyarországról, valamint a helyiek is nagy számban képviseltették magukat. A résztvevő előadók között egyaránt voltak olyanok, akik már régebb óta járják a tudomány ösvényeit, illetve voltak pályájuk elején álló fiatal kutatók, „veterán” professzorok és „szárnyaikat bontogató” tanítványaik.

A tudományos párbeszéd tengelyét a pluralizmus – partikularizmus és a globalizáció – lokalizáció kérdésköre képezte. Az előadások középpontjában a különféle vallási, etnikai, kulturális csoportok együttélése által felvetett problémák álltak, így sokan beszéltek a nemzetközi migráció valamint az új vallási mozgalmak által felvetett kérdésekről is. Az előadók a társadalomtudomány széles spektrumából, mint például filozófia, jogtudomány, történettudomány, kulturális antropológia, politikatudomány, szociológia, történettudomány nézőpontjából közelítették meg a társadalmi együttélés vallással összefüggő problémáit. Ennek megfelelően egyes előadásokban hol egy regionális elemzés, hol egy esettanulmány eredményei kerültek bemutatásra, hol pedig átfogó perspektívákkal ismerkedhetett meg a publikum, elméleti és empirikus kutatások tömkelege hangzott el mintegy 50 előadás keretében. Ennek megfelelően az alkalmazott módszerek és megközelítések széles palettáját vonultatták fel a beszámolók mind a kvalitatív, mind a kvantitatív oldalról. A teljesség igénye nélkül: résztvevő megfigyelés, összehasonlító dokumentumelemzés, statisztikai adatelemzés, kérdőívezés. Az SZTE BTK Vallástudományi Tanszékének vezetője, Prof. Dr. Dr. Máté-Tóth András Religion and public orientation Recent research results in Serbia and Hungary, valamint Tóth Péter doktori hallgató Migration and Mimetism címmel tartottak előadást.

- Tóth Péter

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Az előző cikkekben olvashattunk arról, hogyan vált az újpogányság egy világszerte népszerű, rendkívül eklektikus mozgalommá, amely felhasználja mind az ókori pogány hitvilág, mind az okkultizmus elemeit, valamint a természet modern tiszteletét. Ehhez kapcsolható ezen cikk témája, melyben rávilágítok az újpogány közösségkutatás legfőbb problémáira.        

Ahogy az eddigi kutatásaim alapján megfigyeltem a budapesti Wicca,[1] Ásatrú,[2] és Yotengrit[3] közösségekben az elmúlt nyolc évben, az újpogány csoportokra nem feltétlen alkalmazható a „hagyományos” közösség definíció.  Hankiss Elemér szerint a közösség fogalma olyan emberi együttélés, amelyet az alábbi tényezők tartanak össze: közösségi érdek, közös cél, közös értékrend, tudat. Ő két nagy csoportot különített el: a közvetlen (pl. család, munkahely), és eszmei közösséget (pl. klubok).[4]

Hogy pontosítsam az elemzést, megvizsgáltam a vallási közösség fogalmát is. Erről Émile Durkheim is írt, szerinte ez olyan morális közösségeket jelent, amiben a hívek összefüggő szent, vagyis elkülönített és tiltott dolgokra vonatkozó hiedelmekben hisznek és gyakorlatokat végeznek.[5]

Viszont ahogy én a terepmunkáimon tapasztaltam, az újpogány közösségek esetében a hívők szabadon válogatnak a közösségek között. Arra is volt példa, hogy valaki nem érezte magát jól az egyik vallás csoportjában, és végül áttért egy teljesen másik újpogány vallás közösségébe. Számukra nincsenek szigorúan megkötött vallási dogmák – vagy akár vallások. A közösségekben erős a fluktuáció, általában jellemző egy 4-5 fős belső kör, de a többi hívő gyakran cserélődik.

1. kép: készülődés egy ünnepi rituáléra a Magyar Ásatrú Gyülekezési Pont szervezésében.

Ezen kívül érdemes kiemelni, hogy ahogy az interjúk során és a kérdőívek „Egyéb” megjegyzésében láthattam, a hívők sokszor inkább életmódként élik meg a vallást, mint konkrét vallásként (pl. nem ülik meg a fő ünnepeket, nem imádkoznak, de betartják az erkölcsi törvényeket) – ahogy Tomka Miklós jellemezte, a maguk módján vallásosak. Ritkán, de előfordul, hogy egy karizmatikus vezető köré csoportosul a közösség, és ha ilyen esetben a vezető meghal vagy külföldre költözik, a közösség is nagyobb eséllyel foszlik szerte.[6]

2. kép: Koppány nembeli őrző Tokmak Karaul táltos, az Aranykopjások néhai vezetője

Megfigyeléseim alapján az újpogány közösségek online is aktívak, érdemes erről is szót ejteni. Ahogy eddig tapasztaltam, a budapesti közösségeknek léteznek olyan előnyben részesített helyeik, ahol rendszeresen összegyűlnek ünnepek alkalmával[7], de jellemzőbb az online közösségek kialakulása, főleg zárt Facebook csoportokon keresztül. Ezekben a csoportokban beszélik meg a vallással kapcsolatos kérdéseiket, az ünnepi események részleteit, valamint egyéb, mindennapi problémáikat is.

Viszont problémát jelenthet, hogy tapasztalataim szerint az online fórumok tagjai nem feltétlenül azonosak a vallási csoportok hívőivel. Ez a kutatás végén, az adatok kiértékelésekor ahhoz vezethet, hogy az eredmények következetlenek lesznek, mivel a Facebook csoportok és más online fórumok sokkal változatosabbak, mint maguk a vallási közösségek. Nevezetesen sok érdeklődő is jelen van a csoportokban, akik nem vallásos emberek, azokkal az illetőkkel együtt, akik az adott vallást oktatják és követik.

Ahogy láthattuk, aki az újpogány közösségek kutatására veszi a fejét, több problémába is ütközhet: elsődlegesen azt figyelheti meg, hogy a közösségek tagjai folyamatosan fluktuálódnak, csak egy kis létszámú belső kör az állandó. Másodszor feltűnik a kutatónak, hogy online is jelen vannak a csoportok, de ezekhez bárki (azaz érdeklődők és vallásos egyének egyaránt) csatlakozhat. Ezért úgy látom, érdemes egyszerre online és „offline” (interjúztatás, résztvevő megfigyelés) kutatást végezni egymással párhuzamosan, ezáltal lehet pontosabb adatokat nyerni az adott közösségről és vallásról.

 - Bodzásné Csényi-Nagy Krisztina

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések

[1] A Wicca vallást Gerald Gardner alapított Angliában, az 1960-as években. A vallást saját okkult társaságokban szerzett tapasztalatai alapján alkotta meg (pl. Szabadkőművesség, Aleister Crowley tanításai) és egy sajátos mitológiát alkotott meg egy romantikus boszorkányalakkal a központjában. Egy istent és egy istennőt tisztel, valamint hisz a természet szellemeiben is.

[2] Az Ásatrú az ókori északi pogány szokásokat és istentisztelet igyekszik a modern világban átültetni ókori és középkori források alapján (pl. Edda). Az Ász istencsoportot imádja (mint például Odin, Thor, vagy Frigga), másrészt a Vánokat is tiszteli (közéjük tartozik például Frey és Freya, vagy Loki). Rajtuk kívül nagy hangsúlyt kap a hódolás a természet és az ősök szellemeinek is.

[3] A Yotengrit az újtáltos mozgalom egyik ágazata, és amint a legtöbb újtáltos mozgalom esetében látható, itt is fontos a magyar, illetve magyarnak vélt hagyományok őrzése (pl. íjászat, borkultúra, néptánc stb.), a nemzet tisztelete, illetve a magyar ősvallás rekonstrukciója. Alapítója, Máté Imre egy rendkívül komplex és gazdag mitológiát alkotott meg, mely többek között magába foglalja Gönüz isten és Ukkó istennő imádatát, a természet tiszteletét, és egy kidolgozott erkölcsi rendszert (jó szomszédság törvénye, az egyenlőség törvénye, nők és férfiak helye a világban stb.).

[4] Hankiss 1982: 304.

[5] Durkheim 2003: 45– 46.

[6] Erre jó példa az Aranykopjások közössége, aamelyet a magát Koppány nembéli Karaul Horvát fia János György, őrző Tokmak Karaul táltosnak nevező férfi vezette. Hitviláguk nagyrészt az ősmagyar és szkíta hagyományok kvázi-felélesztésén alapult. Viszont 2009-es halála után a csoport feloszlott; és bár volt arra törekvés, hogy a táltos fia vigye tovább a mozgalmat, ő végül erre nem vállalkozott.

[7] Például az Magyar Ásatrú Gyülekezési Pont rendszeresen Normafára szervezi a találkozókat.

Felhasznált irodalom 

• Durkheim, Emile (2003). A vallási élet elemi formái. Budapest: L'Harmattan Kiadó.
• Hankiss, Elemér (1982). Diagnózisok (gyorsuló idő). Budapest: Magvető.
• Varga, Zoltán (2009). Elhunyt Karaul őrző táltos. http://kurultaj.hu/2009/12/elhunyt-karaul-orzo-taltos/. Let Szilágyi Tamás – Szilárdi Réka. 2007. Az Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. Szeged: JATEPress.
• Strmiska, Michael. 2000. Ásatrú in Iceland: The Rebirth of Nordic Paganism? Nova Religio: The Journal of Alternative and Emergent Religion. 4 (1). 106–132.
• Bali János. 2014. „Kortárs ősmagyarok.” Mítosz és kultúra. In: Povedák István – Szilárdi Réka (szerk.): Sámán sámán hátán. A kortárs pogányság multidiszciplináris elemzése. 24–33. Szeged: Szegedi Tudományegyetem.öltés ideje: 2018.01.10.

Képek forrásai 

• 1. kép: https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/53833621_10211624787970273_4446362986218520576_n.jpg?_nc_cat=101&_nc_oc=AQmEMEm13XIrRvwm8X48hzBzDritDhgEOOgBaOV8qhE2xyzAPfHaMp1ZyJbPxQOTRUA&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=075477908ddf7bb4dc0b1cba469df768&oe=5E25CF0E
• 2. kép: https://img.index.hu/imgfrm/3/4/8/2/MED_0014683482.jpg

Hazánk késő bronzkori (Kr.e. 1500-900) elrejtett kincseinek látványos csoportját alkotják a kiemelkedő minőségű, művészi kivitelezésű bronz- és kerámiaedényekből álló lakoma készletek. Ezeket az együtteseket gyakran egy-egy településen belül, szépen elrendezve, gondosan egymásba pakolva rejtették el egykori tulajdonosaik, de ismerünk a lakott területektől távolabb eső vagy gazdag sírok mellékletként előkerült készleteket is.

1. kép: Tiszapüspöki határában egy 13-14 fő kiszolgálására alkalmas lakomaegyüttest tártak fel a régészek
(Damjanich János Múzeum, Szolnok)

A lakoma, mint közösségi esemény, valószínűleg egyidős az emberiséggel. Jeles alkalmak, naptári és vallásos ünnepek központi eleme lehet, egy-egy napfordulóhoz köthető vagy aratási ceremónián akár a település teljes lakossága megjelenhet az adott eseményen. Sok esetben háborúkat lezáró békekötéseket vagy gazdasági, politikai szövetségek megkötését is nagyszabású közösségi étkezésekkel tesz feledhetetlenné a katonai-politikai elit. De születéskor, házasságkötéskor és halál esetén is rendezhetnek a mindennapitól teljesen eltérő, tudatosan megkülönböztetett ünnepi lakomákat, így segítve egymást az új társadalmi szerepek betöltésében.

Ezeket az eseményeket nem csak az különbözeti meg a hétköznapi étkezésektől, hogy különleges alkalmakhoz kötődnek vagy hogy rendszerint többen vesznek rajtuk részt, hanem a környezet és a felszolgált fogások is. A lakomákat ugyanis gyakran a megszokottól eltérő helyszíneken rendezik meg, ahol ritkaságnak számító vagy nagyobb mennyiségű étel és ital kerül az asztalra.

A közösségi étkezés nem csupán ünnepi esemény, a lakoma a késő bronzkori társadalmak egyik alapvető rituális tevékenysége is. Erősíti a közösség tagjainak összetartozását, elősegíti a társadalmi különbségek ideiglenes elfedését és csökkenti a konfliktusokat. Emellett a lakoma, mint rítus, az elit hatásos eszköze is egyben, hiszen a tehetősek megvendégelik, és ezzel lekötelezettjükké teszik a résztvevőket.

2. kép: Tiszapüspöki határában egy 13-14 fő kiszolgálására alkalmas lakomaegyüttest tártak fel a régészek
(Damjanich János Múzeum, Szolnok)

A késő bronzkori lakomaegyütteseket a legtöbb esetben megtisztítva, épen, gondosan egymásra helyezve rejtik el. Meglehet, hogy későbbi használatuk szerencsétlenséget hozott volna a lakosságra, de elképzelhető, hogy egy olyan jelentős, szent esemény kellékei voltak, amelynek következtében többé már nem lehettek a hétköznapi, profán világ részei. Mindemellett az értékes készletek deponálása a rítus jelentőségét, az azt végrehajtó közösség presztízsét is növelte.

Ezek a leletegyüttesek egy-egy közösségi étkezés tartozékai voltak, amelyeket az ünnepi alkalmat követően rituálisan „kivontak a forgalomból”.

- Hegedüs Gabriella

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

A vallástudomány rengeteget foglalkozik azzal, hogy milyen tényezők mentén választ valaki vallást, vagy tér be egy közösségbe, mik azok a hatások, amelyek valakit egy vallás felé irányítanak[i]. Ennek ellenpólusaként a hitüket vagy a szervezett vallást elhagyókkal kapcsolatban is született számos tanulmány. Ebben az írásban a vallástudomány egyik kiemelkedő XX. századi alakja Bryan R. Wilson „Apostates and new religious movements” című tanulmányát mutatjuk be.

Bryan Ronald Wilson (1926-2004) szociológusként az új vallási mozgalmak egyik legaktívabb és legelismertebb kutatója volt. Munkásságát az Oxfordi Egyetem nagynevű All Souls Kollégiumának társprofesszoraként végezte, de emellett a Löweni Katolikus Egyetem díszdoktora, valamint számos egyéb kitüntető tudományos cím és elismerés birtokosa is volt. 1971-1975 között ő töltötte be a Nemzetközi Vallásszociológiai Társaság elnöki tisztségét. Az új vallási mozgalmak területén nehéz olyan mértékadó tanulmánnyal találkozni, amelyik nem hivatkozik Wilson professzor munkásságára vagy figyelmen kívül hagyja azt.

Hitehagyottnak vagy hitehagyónak az olyan személyt nevezik, aki csatlakozott vagy beleszületett egy vallási közösségbe, de később szándékosan elhagyja azt. A hitelhagyás, idegen szóval aposztázia, eredetileg a görög aposztaszia – felkelés vagy elkülönülés jelentésű szóból alakult ki. Wilson úgy fogalmaz:

„Minden vallásnak, amely jogot formál bizonyos megmásíthatatlan hittételekre és gyakorlatokra, amelyeket kizárólagosan a sajátjának tekint, valószínűleg szembe kell néznie azzal, hogy időről időre néhány korábbi tagja feladja a hűségét, és többé nem ért egyet a hit formalitásaival annak legalább néhány, de akár az összes tanítása, gyakorlata, szervezete és szabályrendszere tekintetében. A hittagadás általános jelenség a zsidó­keresztény­muszlim hagyományok sokféle felekezetének történetében. A már megalapozott egyházszervezetekből történő minden új kiszakadásra valószínűleg hittagadásként tekintettek azok, akik közül a kiszakadók kiváltak. Ha nagy léptékben vizsgáljuk, erre olyan drámai méretű példák fordultak elő, mint a keleti (ortodox) és a nyugati (római katolikus) egyház úgynevezett „nagy egyházszakadása” vagy a reformáció idejében a protestantizmus kialakulása. (A pontosság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a más véleményen lévő, távozó csoportok nem kevesebbszer vádolták a korábban alapított szervezetben maradókat eltávolodással a hit és a gyakorlatok általuk helyesnek vélt korábbi mércéjétől.) Tekintve a kereszténységen belül kialakult egyházak nagy számát, amelyek mind egyházszakadással jöttek létre, világosan kell látnunk, hogy a hittagadás mindig is széles körben megfigyelhető, általános jelenség volt.”

Wilson szerint azonban a hitelhagyások nem minden esetben vezetnek egyházszakadáshoz vagy egy új vallási csoport létrejöttéhez, viszont az egyéni hitelhagyás eseteiről néhány híres történelmi esettől eltekintve nem nagyon maradtak fenn emlékek. Hozzáteszi, hogy a XIX-XX. századi vallási pluralizmus és az ökumenizmus kialakulásával például a keresztény felekezetek közötti „váltást” egyre kevésbé tekintették hittagadásnak. Aztán az 1960-as évektől a kisebbségi vallási mozgalmak térnyerésével és a tömegmédia előretörésével újra érdekes lett ez a téma. Egyrészről ezek az új vallási mozgalmak sokszor nagyon erős elkötelezettséget várnak el a követőiktől, és a távozó tagra gyakran hitehagyottként tekintenek, főképpen, ha az kritikusan lép fel a korábbi közösségével szemben. Másrészről a média jó híranyagként kezeli, amikor valaki „leleplezi” a közösség titkait és zaftos részletekkel szolgál arról, hogy milyen manipuláció vagy kényszer áldozata volt az illető, különösen a szervezet vezetői részéről.

Wilson megjegyzi, hogy a szociológusok egy idő után elkezdték érzékelni a hasonlóságokat a kilépők elmondásaiban és meg is született az „attrocitástörténet”, mint műfaj, ahol a tartalom gyakran ugyanazon elemekkel tarkított: a személy egy esendő vagy sérülékeny pillanatában „önhibáján kívül” felült a szép ígéreteknek, félrevezették, majd elszakadt a családjától, gyakran pénzügyileg nehéz helyzetbe került a vallási csoport miatt, de valamilyen hatás miatt végül észhez tért és megmenekült kilátástalan helyzetéből. Mivel a társadalomban egyébként is megfigyelhető az új ideákkal szembeni gyanakvás, gyakran egy-egy történet szenzációszerű bemutatása komoly hatással lehet egy közösség megítélésére.

Fontos itt megemlíteni, hogy a hitelhagyás kapcsán más összefoglalások megjegyzik, hogy a hitelhagyók jelentős része egyszerű lemorzsolódó, és a többség még elégedett is vagy kellemes emlékekkel rendelkezik a korábbi vallási csoportjáról, de nyilván nem ők azok, akikről az újságok vagy hírműsorok kiemelt helyen tudósítanak.

Mindenesetre Wilson konklúziója, hogy a nagyívű attrocitástörténeteket komoly fenttartásokkal kell kezelni, és ahogy saját magát idézi „A szektarianizmus társadalmi dimenziói” című könyvéből:

„Azokat az informátorokat, akik egyszerű megkérdezettek, és az általuk elmondottakkal nincsenek személyes indítékaik, előnyben kell részesíteni azokkal szemben, akik arra törekszenek, hogy a saját céljaikra használják a kutatót. Az elégedetlenek és a hitehagyottak kimondottan olyan informátorok, akiknek a bizonyítékait fenntartással kell kezelni. A hitehagyottnak legtöbbször önigazolásra van szüksége. Igyekszik újra összerakni a saját múltját, mentséget találni a korábbi társulásaira, és azokat hibáztatni, akik korábban a legközelebbi társai voltak. Nem ritkán a hitehagyott megtanul elmondani egy »atrocitástörténetet« arról, hogy manipulációval, csalással, kényszerrel vagy megtévesztéssel vették rá a csatlakozásra vagy arra, hogy tagja maradjon egy szervezetnek, amelyet most megtagad és elítél.

A hitehagyottak, akiket a sajtó rivaldafénybe állít, néha megpróbálnak profitra szert tenni azzal, hogy a tapasztalataikat újságoknak eladott vagy könyvként megjelentetett történetekben mondják el (néha »szellemírók« bevonásával).”

- M.A.

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

[i] https://www.journals.uchicago.edu/doi/pdfplus/10.1086/692109

Kép Forrása: https://www.cesnur.org/2004/mi_wilson.htm

Az alábbi rövid bejegyzésben a vallástudomány egyik klasszikusának, a híres amerikai író, Henry James bátyjának, William James valláslélektani megfontolásait tekintem át röviden. Elöljáróban talán érdemes megjegyezni, hogy a valláslélektan sajátos határterület, mert egyfelől – nem meglepő módon – a vallástudomány egyik résztudománya, másfelől a pszichológia egyik részterületének is tekinthető, mivel eszköztára megegyezik az általánosan vett pszichológiával. A valláslélektan tapasztalati tudomány, amelynek tárgya a vallásos tapasztalat, magatartás és kifejezésforma. Tehát elengedhetetlen annak hangsúlyozása, hogy a valláslélektan tárgyát tekintve vallásos, azonban jellegét tekintve nem az. A valláslélektan nem foglalkozik a hittételek igazságtartalmával és nem is dolga valamiféle értékrendi rangsor felállítása. A valláslélektan különféle empirikus módszerekkel a transzcendenshez való emberi viszonyulást igyekszik megragadni, leírni és elemezni, tehát azt, hogy az ember miként lép kapcsolatba mindazzal, amit abszolútnak tekint.

William James 
1842-1910

William James teljes mértékben a tapasztalatra illetve az élményre koncentrál, és szembemegy a dogmatikus fogalomalkotással, mert azt lehetetlen és meddő vállalkozásnak tartja. Szerinte a vallás egész egyszerűen az, amit az emberek annak mondanak, éreznek. Szemléletmódja egyszerre jellemezhető a fenomenológiai megközelítéssel, a pragmatizmussal és a funkcionalizmussal. A fenomenológiai megközelítés a szubjektív tapasztalásra alapoz. Azzal foglalkozik, hogy milyen elképzelése van az egyénnek a világról, és hogyan értelmezi az eseményeket. A fenomenológiai szemléletű pszichológusok inkább a belső élet és az egyéni élmények leírásával törődnek, mintsem különféle elméletek kifejlesztésével vagy a viselkedés előrejelzésével. Pragmatizmus szerint az eszmék értelme a következményükben áll, tehát a vizsgálat tárgya nem maga az eszme, hanem az eszme következményeként létrejövő cselekvés. James funkcionalizmusa abban nyilvánul meg, hogy érdeklődött az iránt, hogy a lélek hogyan működik oly módon, hogy a szervezet képes legyen a környezetéhez alkalmazkodni, azaz, hogy a tudat hogyan funkcionál az alkalmazkodás folyamatában.

Fő műve a The Varieties of Religious Expereience (A vallási tapasztalat/élmény sokfélesége). Központi fogalma a vallási tapasztalat vagy élmény, amely minden vallásban és vallásos emberben egyaránt megtalálható elem. Ennek leírására James nagy mintán végzett kutatásokat. Egyfelől egy saját gyűjtésű történelmi szövegkorpuszon, amely különböző misztikusok vallásos élményeinek elbeszélést tartalmazzák. Másfelől kortárs forrássokkal is dolgozott, egy interjúgyűjteményt hoztak létre kérdőívezés segítségével. Ezek alapján James megkülönbözteti az egészséges lélek vallásosságát, amely ekvivalens a köznapi, rutinizált és alapvetően optimista. Ezzel szemben a beteg lélek vallásosságára a felfokozott érzelmi állapot, a frusztráltság és a kétségbeesés jellemző. Ebben az esetben a vallás csak akkor tud gyógyulást hozni, ha a lehető legmélyebben, egzisztenciális szinten érinti meg az embert. Ide tartozik a misztikus elragadtatás is, amely a leginkább érdekli James-t. A misztikus tudatállapotot négy jellemző alapján írja le James: kimondhatatlanság, noetikus minőség, átmenetiség és passzivitás. Aki misztikus tudatállapotba kerül, nem tudja kimondani, megfogalmazni azt, amit átél. Az élmény tartalma nem ragadható meg verbálisan, így nem közölhető másokkal. Ebből az is következik, hogy aki ilyen élményt nem élt át, az nem értheti meg azt teljes mértékben. A misztikus úgy érzi, hogy a közege inkompetensen áll hozzá. A misztikus állapotot mély intellektuális belátások jellemzik, így egyben ismeret-állapot is. A harmadik jellegzetesség az átmenetiség, a misztikus állapot nem tartós. James szerint általában fél, legfeljebb egy órán keresztül tart. A negyedik jellemző a passzivitás. Az élmény átélője úgy érzi, hogy a saját ereje, döntésképessége hatályon kívül helyeződik, és valamely felettes hatalom veszi át a kontrollt felette. Mindebből jól látszik, hogy James nem az intézményes, hanem a személyes vallásosságra koncentrál.

- Tóth Péter

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Források:

• Gary Kessler. (2013). Fifty Key Thinkers on Religion (Routledge Key Guides). Taylor and Francis.
• James, W. (1994). The varieties of religious experience : A study in human nature (1994 Modern Library ed., Gifford lectures ; 1901-1902). New York: Modern Library.
• The picture about W. James made by Notman Studios (photographer) - [1]MS Am 1092 (1185), Series II, 23, Houghton Library, Harvard University, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=16250941

Lilith alakja elég megosztó: egyfelől rengetegen még hallomásból sem ismerik a nevét, másfelől viszont már rengeteg értelmezése született az évszázadok múlásával. A téma apropóját éppen az utóbbi adja, ugyanis néhány napja olvastam egy rendkívül rövid, ám lényegre törő interpretációját az ő alakjának egy spirituális “varázsékszereket” készítő kézműves lány billentyűzetéből: “Lilith, aki még egyenrangúnak születik, azonnal megpattan az egész teremtésből, mihelyst alá kellene rendelődnie, és inkább a mérhetetlen magányt, majd a hozzá hasonló lázadókat választja.... Láthatatlan Lázadó istennő.” Ennek kapcsán gondolkoztam el rajta, hogy az általam ismerten kívül milyen gondolatok élhetnek róla: Ki is ő tulajdonképpen? Egy démon? Ádám első felesége? Esetleg a lázadás megtestesítője? Ebben és a következő a cikkben ezeket a kérdésekkel foglalkozunk és a hozzá kapcsolódó történetek közül járjuk kicsit körbe néhányat.

• Ki ez? - kérdi Faust, kísérőjét Mefisztót Goethe drámájában
• Találd ki. Jobban nézz oda! Lilith!
• Ki?
• Ádám első asszonya!
• Ajánlom, óvakodj pompás hajától, mellyel, mint páratlannal kérkedik; ha egy legényre rátekeredik, onnét az egyhamar már el se lábol.

Induljunk hát ki ebből.

Lilth a Bibliában szinte csak említés szintjén szerepel – ellenben Évával – tehát sokakban joggal merülhet fel a kérdés, hogy hogy lehetett volna ő Ádám első asszonya? Azonban alakjáról a zsidó Talmud részletesebb bemutatást ad, de cseppet sem pozitív kép ez. Itt veszélyes szexuális kisugárzással rendelkező, korlátokat nem ismerő sötét léleknek nevezik és szó esik arról is, hogy gyermekei démonok.

A könyv szerint Isten Éva előtt teremti Ádám párjának, de Évával ellentétben nem annak bordájából, hanem a férfihoz hasonlóan porból formázta őt is, egyenrangúvá téve ezzel. Isten egyenrangúnak teremtette, szabadságát pedig természetétől idegen lett volna feladnia, így, mikor alá kellett volna rendelnie magát férjének, inkább elhagyta és egyedül élt tovább. Tudatos engedetlenségével vállalta, hogy elátkozott életet él. Elszigetelődött és démonizálódott.  A különböző forrásokat boncolgató írások tartalma már ezen a ponton eltér. Néhol az szerepel, hogy ezt a férjének való alávetettséget Isten várta el tőle, másik azt írják, hogy ezt Ádám követelte volna. Abban viszont egyeznek, hogy a Paradicsom elhagyása után Lilith démonná vált, aki egyben rengeteg démonnak adott életet is. Azonban nagy árat fizetett ezért: mivel nem tért vissza Ádámhoz az utána küldött angyalokkal, arra kárhoztatott, hogy minden nap elveszítse 100 gyermekét. Ő pedig bosszúból megfogadta, hogy betegséggel sújtja, vagy megöli Éva gyermekeit. Egy másik változat szerint ő maga a kígyó, aki a tudás fájának gyümölcsét kínálta Évának, hogy felnyissa a szemét.

Alakja azonban nem csak a kereszténység és a zsidóság történeteiben jelenik meg. Más hitvilágoknál, már jóval korábbról is vannak róla írásos emlékek; és számos más vonatkozásban is találkozhatunk vele, mind mítoszok, mind irodalmi, képzőművészeti és ideológiai vonatkozásban. Van, ahol istenségnek tekintik, máshol egy magasztos szimbólumnak.

Lilith feltehetően egy régi sumér istenség volt eredetileg, akit a nagy magasságok szelének istennőjeként is emlegetnek, akinek a világ teremtésében is szerepe volt; és említik lil (‘szél’) nevű széldémonként is, akinek egy másik neve az ’éjszaka lánya’. Lilith sok tulajdonságát örökölte ennek a sumér istennőnek, többek között a gyermekölő, csecsemőrabló, nőket, újszülötteket bántó, férfiakat kínzó démon is ő volt. Bár része volt a teremtésben, de gonoszsága miatt száműzték az Édenkertből.

Etimológiai szempontból a sumér LIL szó levegőt jelent, de a LIL számos jelentéssel bír még. Jelent titkos tudást, szelet, szellőt, felhőt, bajt, betegséget, bűnt, őrületet és bolondságot is, akárcsak a szó akkád párja a lilu. A lilû azonban már egyértelműen démont jelent.

- Paizs Melinda Adrienn

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Héraklész – avagy közismertebb római nevén Herkules – Zeusz Alkméné királyné felé történt sikertelen közeledésének gyümölcse. Alkméné ugyanis elutasította a szerelmével közeledő főistent, aki ezért felvette a király alakját, és így sikerült a királyné kegyeibe férkőznie.

Herkules mind a mai napig a görög mitológia egyik legtöbbet tárgyalt alakja, annak ellenére, hogy élettörténetét keresztül-kasul átszövik saját rossz természetéből, és féltékeny mostohaanyja, Héra cselszövéseiből fakadó szörnyű tettei és gyilkosságsorozatai.

Jelen írás címében hivatkozott próbáit is azért kellett végrehajtania, hogy vezekeljen saját három, és testvére két gyermekének meggyilkolásáért, amelyet a Héra által rábocsájtott téboly hatására követett el. A mondakörben tizenkét próbát kellett teljesítenie (valójában tízet, de kettőt nem fogadott el a királya, ezért két plusz feladatot is kapott). A tizenharmadik próbára később derül majd fény...

Herkules hatalmas erejével, hihetetlen és gyakran valóban hősies tetteivel nagyon régóta inspirálja a művészvilágot; szobrok, festmények garmada őrzi az emlékét. Nem csoda, hogy a populáris kultúra is hamar felfigyelt rá, és Hollywood már a kezdetektől szívesen vitte vászonra történeteit. Nyilván a filmes technológiák fejlődésével egyre látványosabban lehetett megjeleníteni Herkules valóban rendkívül mozgalmas és színes életét. Azonban a technikai fejlődéssel párhuzamosan a kulturális környezet is változott és az alkotók egyre messzebb kerültek az eredeti történettől.

Ami vallástudományi szempontból érdekessé teszi ezt a folyamatot az az, hogy nem pusztán az eredeti „forgatókönyv” egészült ki újabb kalandokkal, mint például az Arnold Schwartzeneggerrel készült Herkules New Yorkban című változatban (1969), hanem Herkules isteni mivolta is kikopott az évek során. Egy 2014-es feldolgozásban Dwayne „The Rock” Johnsonnal a címszerepben Herkules már nem is félisten, hanem egy zsoldoscsapat nagy erejű vezetője, akiről csak marketing okokból terjesztik, hogy Zeusz fia.

Ez a tendencia, azonban nem csak Herkulest érinti. Thor, a germán főisten Odin hős fia sem járt sokkal jobban. Istenből földönkívüli szuperhőssé minősült át (vagy le). Vallástudományi szempontból itt az lehet vizsgálandó, hogy vajon ezen tendenciának mik az előzményei, meddig (milyen vallási szereplőkre) terjed majd ki (hiszen Jézus is megjelent már képregényhősként), illetve milyen hatása lehet a jövő generációk vallásos gondolkodására.

Egy általam készített, nagyon szűkkörű, nem reprezentatív, de gondolatébresztő interjúsorozatban néhány Z generációs (2000 után született) fiatallal készült interjú, amelyből leszűrhető volt, hogy csökken a vallások központi figuráival kapcsolatos tisztelet vagy érzékenység. Ez a terület a tudományos kutatás szempontból sok lehetőséget rejt magában, hiszen nem mindegy, hogy az elkövetkező generációk vallásossága milyen irányba változhat ennek hatására.

Herkules tizenharmadik próbája pedig az lesz, hogy vajon vissza tud-e kapaszkodni az Olimposz csúcsára, vagy megmarad izmos igazságosztónak, aki végül Conannal, a barbárral indul majd közös kalandra a mozivásznon...

- M.A.

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

A macskakávézók eredete Tajpejhez köthető, 1998-ban ott nyílt az első ilyen létesítmény. Népszerűségét elsődlegesen Japánnak köszönheti; ott lendült fel igazán ez a műfaj. Ezt követően terjedtek el Európában és Amerikában is az olyan kávézók, ahol macskákat lehet örökbefogadni - vagy akinek erre nincs lehetősége, az visszatérő vendégként rendszeresen játszhat, foglalkozhat, relaxálhat a cicákkal kávéja szürcsölése közben. A Karma Kat Cafe azonban, amely Jacob D. Fishel rövid kutatásának tárgya volt, ennél többre törekszik: a címben szereplő dimenziókat kívánaja egyesíteni. 

Fishel kutatásának bevezetőjében két témát emel ki: 

Az egyik, hogy a nyugati orvoslásból - melynek hatékonysága mondhati a legsikeresebb az emberiség történelmében, ahogy ő fogalmaz - hiányzik a spiritualitás, mivel elsődlegesen a fizikális dimenzióra összpontosít. Emiatt sok esetben az emberek fizikai igényein túlmutató dimenziók, mint mentális vagy spirituális igények, figyelmen kívül vannak hagyva az egészségügyi ellátásban.

A második kiindulópontja a szerzőnek, hogy több kutatás szerint is az állatok jótékony hatással vannak az egészségre. Kiemeli, hogy az ide vonatkozó irodalom alapján a halak a legkevésbé, míg a kutyák és macskák a legjobbak az ember fizikai vagy mentális egészségének javulása szempontjából.

Fishel kutatásához kvalitatív módszereket - megfigyeléseket és interjúkat - alkalmazott, vizsgálatának tárgya a michigani Karma Kat Cafe volt. Megfigyeléseit három alkalommal, egyenként 1 órán keresztül végezte. Ezt követően kutatását három interjúval egészítette ki, melyeket két, rendszeresen visszatérő vendéggel és a kávézó tulajdonosával végzett.

Karma Cat Cafe, Michigan. (forrás: a kávézó Facebook oldala)

A Karma Kat Café tulajdonosa, Mistie Beckwith igyekszik túllépni a jól megszokott kereteken, és összekötötte a macskák és az egészség dimenzióját egy harmadikkal: a spiritualitással. Fishel leírása alapján ezt részben a dekoráció is hivatott megjeleníteni: a macskás képek mellett buddhista szobrok, képek és artwork-ök díszítik a kávézó falait. 

A megfigyelések alapján azt szűrte le Fishel, hogy a kávézóba járók/támogatók között nagyobb számban vannak a nők és az egyetemi diákok - ez utóbbi csoport túlsúlyának elsődleges oka, hogy a kollégiumi szabályzat miatt nem tarthatnak állatot.

A három interjú alapján elmondható, hogy mindhárom interjúalany valamilyen módon kötődött a katolicizmushoz: a két rendszeresen visszatérő vendég katolikusnak vallotta magát, míg a kávézó tulajdonosa élete egy szakaszában katolikus volt. Felnőtt korában azonban elszakadt a vallástól, és szimpatizálni kezdett a buddhista filozófiával. Világnézetében végül integrálta a buddhista, a korábbi katolikus, illetve különböző indián és pogány elemeket. 

A megkérdezett vendégek közül mindketten úgy látták, hogy a vallás/spiritualitás, az egészség és az állatokkal való interakció három különböző terület, melyek befolyásolni, hatni tudnak egymásra legfeljebb, de nem függnek össze. A kávézó tulajdonosa szerint azonban ez a három terület elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz.

Annak érdekében, hogy kicsit jobban átlássuk, hogyan is valósul meg a gyakorlatban ezen három terület összehangolása, átböngésztem a kávézó honlapját. Itt azt olvashatjuk, hogy a tulajdonos célja tulajdonképp, hogy egy nyugodt, biztonságos, derűs, “zen” környezetet teremtve igyekezzen növelni az örökbefogadás sikerességének esélyét. A sajátos környezeten túl olyan programokra is lehet jelentkezni a kávézóban, mint macskajóga, festés/alkotás macskákkal vagy (ugyancsak macskákkal) közös esti tanulás diákok számára. Emellett az utolsó, talán a kávézó és a tulajdonos célját leginkább összefoglaló gondolat, amelyre az oda látogató számíthat: "Megtapasztalhatjuk azt a nagyszerű érzést, hogy milyen a “jelen pillanatban élni”, miközben örökbefogadható macskákkal töltünk el időt közösen."[1]

- Barcsa Krisztina

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések 

[1] Eredeti, angol verzió: “The great experience of "Being in the Moment", while interacting with adoptable cats.”. Forrás: https://www.karmakatcafe.com/

Források

• Jacob D. Fishel (2019) Spirituality, Health, and CatsCrossroads at Karma Kat Café in Mt. Pleasant, MI. URL.: https://www.academia.edu/39729851/Spirituality_Health_and_Cats
• A Karma Kat Cafe Facebook oldala. URL: https://www.facebook.com/KarmaKatCafe/
• A Karma Kat Cafe Honlapja. URL: https://www.karmakatcafe.com/

Az európai bronzkor időszakából (Kr. e. 2500/2000 – Kr. e. 900), napjainkra több ezer olyan leletegyüttest ismerünk, amelyek változatos összetételű, művészi kivitelezésű bronz és arany tárgyakból, vagy kiemelkedő minőségű, szépen megmunkált kerámiaedényekből állnak.

A bronzkori raktárleletek, más néven kincsdepók olykor csupán 4-5 tárgyat, máskor több tucat vagy több száz eszközt, sarlókat, fűrészeket, baltákat és ékszereket tartalmaznak, sok esetben kisebb-nagyobb nyersanyagrögökkel együtt. Ismerünk ép fémedényeket és reprezentatív fegyvereket rejtő depókat, de a leletegyüttesek zöme feldarabolt vagy hibás eszközökből áll. Habár méretük és összetételük igen változatos, az mindről elmondható, hogy más lelettípusoktól gondosan elkülönítve kerültek elő. Ezeket a bronzkori kincseket egykori tulajdonosaik folyók, tavak, mocsarak mélyére, sziklaüregekbe, hasadékokba, vagy éppen földbe ásott gödrökbe rejtették el.

Vannak köztük háborús időszakok, válságok idején biztonságba helyezett tárgyak, esetleg fémműves mesterek, kereskedők elrejtett raktárkészletei, de nagy számban kerülnek elő olyan bronzkincsek is, amelyek a korszak hitvilágát tükröző vallási felajánlások, rituális áldozatok, fogadalmi ajándékok voltak.

A Fegyverneken előkerült bronzkincs (Damjanich János Múzeum, Szolnok). Fotó: Simon Ferenc

A leletegyüttesek deponálási szokásaiban és azok összetételében ugyanis gyakran olyan szabályosságok figyelhetők meg, amelyek egyértelműen utalnak a bronzkincsek áldozati státuszára, valamint arra, hogy azokat szakrális céllal helyezték el. A Kárpát-medence északkeleti részén például gyakoriak a csak kardokat tartalmazó tárgyegyüttesek, míg Európa más területein a fényűző ékszerek vannak túlsúlyban. Az sem lehet véletlen, hogy a bronzkor egy bizonyos időszakában az Erdélyben előkerült depókban kiemelkedően magas a kardok száma, ugyanakkor sírokból eddig egyetlen egy sem került elő.

A tárgyak profán, hétköznapi céllal történő elhelyezése véletlenszerű szóródást eredményezne, mind területi elhelyezkedésük, mind pedig összetételük vegyes eredményt mutatna. Ám a bronzkincsek elrejtésében sok esetben olyan szabályosságok figyelhetők meg, amelyek általánosan elfogadott, ismétlődő és formalizált rítusokat jeleznek.

A rítusok általános meglétét támasztja alá, hogy Európa-szerte feltűnően sok kincslelet kerül elő vizes közegből, azaz folyók, tavak, mocsarak mélyéről. Mivel az így elhelyezett tárgyakhoz meglehetősen nehéz ismét hozzájutni, ezek a tárgyegyüttesek valószínűleg vallási felajánlások vagy természetfeletti hatalmaknak szánt ajándékok voltak.

A fémtárgyak deponálásának szokása az európai bronzkor egészére jellemző ugyan, ám a késő bronzkor folyamán ez a gyakorlat soha nem látott méreteket öltött. Nem csupán a kincsleletek száma növekszik az eddigi többszörösére, de egyre gyakoribbá válnak a kiugróan magas darabszámú, olykor több tucat vagy több száz tárgyból álló együttesek. Emellett összetételük is változik, hiszen számtalan bronzkincs nagy értékű, díszes bronzedényeket, vagy míves fegyvereket, kivételes megmunkálású lábvérteket és sisakokat rejt.

A Kárpát-medence európai viszonylatban is kiemelkedő mennyiségű kincslelettel büszkélkedhet: a késő bronzkor időszakából (Kr.e. 1500-900) Magyarország területéről több mint 400, Erdélyből több mint 360 ilyen tárgyegyüttesről van tudomásunk.

- Hegedüs Gabriella

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!