Az európai bronzkor időszakából (Kr. e. 2500/2000 – Kr. e. 900), napjainkra több ezer olyan leletegyüttest ismerünk, amelyek változatos összetételű, művészi kivitelezésű bronz és arany tárgyakból, vagy kiemelkedő minőségű, szépen megmunkált kerámiaedényekből állnak.

A bronzkori raktárleletek, más néven kincsdepók olykor csupán 4-5 tárgyat, máskor több tucat vagy több száz eszközt, sarlókat, fűrészeket, baltákat és ékszereket tartalmaznak, sok esetben kisebb-nagyobb nyersanyagrögökkel együtt. Ismerünk ép fémedényeket és reprezentatív fegyvereket rejtő depókat, de a leletegyüttesek zöme feldarabolt vagy hibás eszközökből áll. Habár méretük és összetételük igen változatos, az mindről elmondható, hogy más lelettípusoktól gondosan elkülönítve kerültek elő. Ezeket a bronzkori kincseket egykori tulajdonosaik folyók, tavak, mocsarak mélyére, sziklaüregekbe, hasadékokba, vagy éppen földbe ásott gödrökbe rejtették el.

Vannak köztük háborús időszakok, válságok idején biztonságba helyezett tárgyak, esetleg fémműves mesterek, kereskedők elrejtett raktárkészletei, de nagy számban kerülnek elő olyan bronzkincsek is, amelyek a korszak hitvilágát tükröző vallási felajánlások, rituális áldozatok, fogadalmi ajándékok voltak.

A Fegyverneken előkerült bronzkincs (Damjanich János Múzeum, Szolnok). Fotó: Simon Ferenc

A leletegyüttesek deponálási szokásaiban és azok összetételében ugyanis gyakran olyan szabályosságok figyelhetők meg, amelyek egyértelműen utalnak a bronzkincsek áldozati státuszára, valamint arra, hogy azokat szakrális céllal helyezték el. A Kárpát-medence északkeleti részén például gyakoriak a csak kardokat tartalmazó tárgyegyüttesek, míg Európa más területein a fényűző ékszerek vannak túlsúlyban. Az sem lehet véletlen, hogy a bronzkor egy bizonyos időszakában az Erdélyben előkerült depókban kiemelkedően magas a kardok száma, ugyanakkor sírokból eddig egyetlen egy sem került elő.

A tárgyak profán, hétköznapi céllal történő elhelyezése véletlenszerű szóródást eredményezne, mind területi elhelyezkedésük, mind pedig összetételük vegyes eredményt mutatna. Ám a bronzkincsek elrejtésében sok esetben olyan szabályosságok figyelhetők meg, amelyek általánosan elfogadott, ismétlődő és formalizált rítusokat jeleznek.

A rítusok általános meglétét támasztja alá, hogy Európa-szerte feltűnően sok kincslelet kerül elő vizes közegből, azaz folyók, tavak, mocsarak mélyéről. Mivel az így elhelyezett tárgyakhoz meglehetősen nehéz ismét hozzájutni, ezek a tárgyegyüttesek valószínűleg vallási felajánlások vagy természetfeletti hatalmaknak szánt ajándékok voltak.

A fémtárgyak deponálásának szokása az európai bronzkor egészére jellemző ugyan, ám a késő bronzkor folyamán ez a gyakorlat soha nem látott méreteket öltött. Nem csupán a kincsleletek száma növekszik az eddigi többszörösére, de egyre gyakoribbá válnak a kiugróan magas darabszámú, olykor több tucat vagy több száz tárgyból álló együttesek. Emellett összetételük is változik, hiszen számtalan bronzkincs nagy értékű, díszes bronzedényeket, vagy míves fegyvereket, kivételes megmunkálású lábvérteket és sisakokat rejt.

A Kárpát-medence európai viszonylatban is kiemelkedő mennyiségű kincslelettel büszkélkedhet: a késő bronzkor időszakából (Kr.e. 1500-900) Magyarország területéről több mint 400, Erdélyből több mint 360 ilyen tárgyegyüttesről van tudomásunk.

- Hegedüs Gabriella

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!