Héraklész – avagy közismertebb római nevén Herkules – Zeusz Alkméné királyné felé történt sikertelen közeledésének gyümölcse. Alkméné ugyanis elutasította a szerelmével közeledő főistent, aki ezért felvette a király alakját, és így sikerült a királyné kegyeibe férkőznie.

Herkules mind a mai napig a görög mitológia egyik legtöbbet tárgyalt alakja, annak ellenére, hogy élettörténetét keresztül-kasul átszövik saját rossz természetéből, és féltékeny mostohaanyja, Héra cselszövéseiből fakadó szörnyű tettei és gyilkosságsorozatai.

Jelen írás címében hivatkozott próbáit is azért kellett végrehajtania, hogy vezekeljen saját három, és testvére két gyermekének meggyilkolásáért, amelyet a Héra által rábocsájtott téboly hatására követett el. A mondakörben tizenkét próbát kellett teljesítenie (valójában tízet, de kettőt nem fogadott el a királya, ezért két plusz feladatot is kapott). A tizenharmadik próbára később derül majd fény...

Herkules hatalmas erejével, hihetetlen és gyakran valóban hősies tetteivel nagyon régóta inspirálja a művészvilágot; szobrok, festmények garmada őrzi az emlékét. Nem csoda, hogy a populáris kultúra is hamar felfigyelt rá, és Hollywood már a kezdetektől szívesen vitte vászonra történeteit. Nyilván a filmes technológiák fejlődésével egyre látványosabban lehetett megjeleníteni Herkules valóban rendkívül mozgalmas és színes életét. Azonban a technikai fejlődéssel párhuzamosan a kulturális környezet is változott és az alkotók egyre messzebb kerültek az eredeti történettől.

Ami vallástudományi szempontból érdekessé teszi ezt a folyamatot az az, hogy nem pusztán az eredeti „forgatókönyv” egészült ki újabb kalandokkal, mint például az Arnold Schwartzeneggerrel készült Herkules New Yorkban című változatban (1969), hanem Herkules isteni mivolta is kikopott az évek során. Egy 2014-es feldolgozásban Dwayne „The Rock” Johnsonnal a címszerepben Herkules már nem is félisten, hanem egy zsoldoscsapat nagy erejű vezetője, akiről csak marketing okokból terjesztik, hogy Zeusz fia.

Ez a tendencia, azonban nem csak Herkulest érinti. Thor, a germán főisten Odin hős fia sem járt sokkal jobban. Istenből földönkívüli szuperhőssé minősült át (vagy le). Vallástudományi szempontból itt az lehet vizsgálandó, hogy vajon ezen tendenciának mik az előzményei, meddig (milyen vallási szereplőkre) terjed majd ki (hiszen Jézus is megjelent már képregényhősként), illetve milyen hatása lehet a jövő generációk vallásos gondolkodására.

Egy általam készített, nagyon szűkkörű, nem reprezentatív, de gondolatébresztő interjúsorozatban néhány Z generációs (2000 után született) fiatallal készült interjú, amelyből leszűrhető volt, hogy csökken a vallások központi figuráival kapcsolatos tisztelet vagy érzékenység. Ez a terület a tudományos kutatás szempontból sok lehetőséget rejt magában, hiszen nem mindegy, hogy az elkövetkező generációk vallásossága milyen irányba változhat ennek hatására.

Herkules tizenharmadik próbája pedig az lesz, hogy vajon vissza tud-e kapaszkodni az Olimposz csúcsára, vagy megmarad izmos igazságosztónak, aki végül Conannal, a barbárral indul majd közös kalandra a mozivásznon...

- M.A.

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!