A vallás eredetével kapcsolatos vizsgálódások kiindulási alapja, hogy a vallás egyidős az emberiséggel, és fontos szerepe van az emberré válás folyamatában, így a kutatás a történelem előtti időkre is kiterjed. Az ezzel foglalkozó kutatók általában egy adott időszakot vizsgálnak, amelyben a vallás fejlődésének különféle fázisait és szakaszait különböztetik meg az adott megközelítés alapján. Ezeket a fejlődési szakaszokat egy időn kívüli, állandó normához viszonyítják, és ennek alapján vagy egyfajta előremutató fejlődést, vagy visszafejlődést állapítanak meg. Tehát a vallást dinamikus jelenségnek tartják a temporális dimenzió révén, ez indokolja a fejlődéselméleti paradigmát. Gyakran kerülnek így a vizsgálat középpontjába a primitív, archaikus társadalmak, valamint a fogalmi gondolkodás kialakulásának, a megismerésnek és az ismeretlen világgal való szembenézésének problematikája.
Max Müller tekinthető a vallástudomány alapító figurájának. Müller az interdiszciplináris megközelítést javasolta, tehát hogy érdemes egyazon dolgot, kutatási tárgyat több területről és többféle módon megközelíteni. Maga Müller összehasonlító módszerrel, összehasonlító mítoszelemzéssel kutatta a vallás eredetét. Úgy vélte, hogy a vallás az emberi észleléssel és érzékeléssel illetve annak dinamikájával kapcsolatos. Szerinte a vallás a végtelen érzetéhez kapcsolódik, annak feltétlen imádatával áll összefüggésben, amelynek fontos eleme a véges és a végtelen megkülönböztetése. A vallás egyfajta kísérlet a megragadhatatlan megragadására, az elképzelhetetlen elképzelésére, ami a vallás kialakulása során fogalommá, koncepcióvá vált, ezek a tapasztalatok reflexió tárgyává váltak, így létrejött az igazság kánonja és ezek értelmezésének különböző formái. Müller úgy gondolta, hogy a legkorábbi istenségek természeti jelenségek megszemélyesítésein alapulnak. Nyelvészként úgy vélte, hogy a nyelv a gondolkodás eszköze, így a mítoszok összehasonlító vizsgálatával fel lehet kutatni az eredeti, kezdeti koncepciókat.
James Frazer széleskörű adatokkal az emberi elme működését próbálta feltárni, ami szerinte folyamatos fejlődésben van. Az összehasonlító vallástudományi iskola egyik megteremtője. Úgy gondolta, hogy a világ vallásai egymással összevethetőek, és az összehasonlítás által rekonstruálható lesz a vallás univerzális fejlődése. Fő műve Az aranyág, ebben fejti ki vallással kapcsolatos nézeteit is. A vallás legősibb forrásának a mágiát tekintette, melyet a vallást megelőző stádiumnak tartott, nem pedig vallásnak. Mágia: az események földi és természetfeletti befolyásolásának tudománya. Frazer szerint két fajtája van. Analógiás mágia: homeopatikus/utánzó mágia, a hasonlóság elvén alapul. Valamilyen eredmény eléréséhez elég az eredeti cselekmény utánzása. Átviteli mágia: a kapcsolat elvén alapul – azt a hatást, amit valaki egy tárgyon előidéz a cselekedeteivel, azt elő tudja idézni azon a személyen is, akivel a tárgy valamilyen kapcsolatban áll. Szerinte ezek a gyakorlatok általánosak a primitív emberek között. A mágia a hasonlóság elvén alapszik, valamint azon a koncepción, hogy egy tárgyon keresztül hatást lehet előidézni arra a személyre, aki kapcsolatban áll azzal. A mágia addig működik, amíg úgy gondolják az emberek, hogy a természeti rend és annak törvényei fixek. Amennyiben ez megdől, akkor a mágia helyét átveszi a vallás. A vallás logikája szerint a természetet természetfeletti lények uralják, így nem működnek a mágikus rítusok, így azok innentől kezdve ezen lények felé irányulnak. Tehát a vallás alapja itt is egyfajta függőségi viszonyrendszer, mivel már nem az ember manipulálja a természeti erőket a mágia révén. Tehát a vallás célja a természetet irányító magasabb rendű hatalmak, erők vagy lények jóindulatának megnyerése és kiengesztelése. Frazer a gondolkodás fejlődésének három szakaszát különítette el: mágia, vallás és tudomány, amelyet nem feltétlenül tekintett végpontnak. Az ember igyekszik minél megbízhatóbb ismeretet és tudást szerezni az őt körülvevő világról.
Herbert Spencer-t az evolucionizmus filozófusának is nevezik, mivel ő importálta a fejlődéselméleti logikát a vallástudományba. A 19. században alkotott, logikája összefonódik Darwinéval. A vallás vonatkozásában azt fejtette ki, hogy a kezdetektől a máig tartó szakaszt a fejlődéselmélet logikája szerint lehet magyarázni: a nem definiált, nem koherens, homogén viszonyokból a meghatározott, definiált, egymással koherens, heterogén viszonyokba való átmenetet nevezte fejlődésnek. Nemcsak a fejlődést, hanem az integrációs kapacitást is nagyon fontosnak tekintette a vallás, a történelem és a kultúra megértéséhez. Spencer szerint vallás az empírián túli általánosítás mentális képességével van összefüggésben. Fő műve a Szociológia elvei, amelyben kifejtette vallással kapcsolatos elképzeléseit is. Szerinte a vallás legősibb formája a manizmus, amely tulajdonképpen a halottkultusz, az ősök tisztelete. Úgy gondolta, hogy a primitív népek szerint az ember lelke a halál után tovább él, és ezt az élők tisztelik, melyből egyfajta vallási kultusz bontakozott ki. Az ősök lelke idővel istenséggé vált, és ebből alakultak ki a különféle vallások.
Edward Burnett Tylor szerint a vallás az animizmusból ered. Animizmus jelentése szószerinti fordításban lélekhit, tehát szellemekbe, spirituális lényekbe vetett hit. Tylor abból indult ki, hogy a primitív embert az élő és a holt közti különbség foglalkoztatta, és magyarázatot keresett álmaira valamint extatikus látomásaira. Tylor feltevése szerint a primitív ember élményvilágában létezett egy álomlélek, amely alvás és látomás közben ideiglenesen, elhalálozáskor pedig végleg elhagyja a testet. Ehhez hasonlóan a növényeknek, állatoknak, tárgyaknak is van ilyen álomlelke. Ezt Tylor az emberiség gyermekkorának titulálta, majd ebből fejlődött ki a politeizmus, amelyből pedig a monoteizmus. Azonban mi már nagyon távol vagyunk időben a vallás kezdetétől, így felmerül a kérdés, hogy hogyan tudhatunk meg bármit is a vallás kezdetéről. Ugyan a régészet szolgáltat tárgyi leleteket, de a kultúra ismerete nélkül aligha tudhatjuk meg, hogy azok mit jelentettek az akkori emberek számára. Tylor szerint az antropológia képes tanulmányozni az úgynevezett „survival”-öket, amelyek olyan elemei a vallásnak, amelyeket az evolúció „hátrahagyott”. Ezáltal a primitív társadalmakban fellelhető vallási koncepciókról feltételezhető, hogy a vallási fejlődés egy korábbi szakaszát jelenítik meg. Ezek a survival-ök tovább élnek, konzerválódnak a fejlődés további szakaszaiban, az eredetinek a magvai, morzsái. Ezek révén megismerhető a kultúra és a vallás eredete illetve kezdete. Néhány kulturális fosszíliával mind a „civilizáltak”, mind az „vadak” rendelkeznek, mint például a nyelv, a mitológia, a szokás, a vallás. Tylor szerint ezek viszonylag eredeti formában megtalálhatóak a kortárs, a modern civilizáció által még érintetlen törzsi közösségekben, így azokat tanulmányozva rekonstruálni lehet a vallás kezdeti formáit és adekvát következtetéseket lehet levonni azok eredetét illetően is.
- Tóth Péter
Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!
