A zarándok kifejezésre mindenkinek más és más kép jelenik meg a fejében. Nem csoda, hiszen számos vallásnak vannak olyan szent helyei, ahova a hívek életük során legalább egyszer elzarándokolnak, amelyeket felkeresnek a megtisztulást keresve. Akadnak olyanok is, amiket búcsújáró helyként rendszeresen látogatnak gyógyulást remélve. Azonban az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy a zarándokutakon találkozhatunk olyanokkal, akik azt turisztikai céllal járják be, esetleg, mint teljesítménytúrára tekintenek. Nem ritka az olyan ember sem ezeken az utakon, aki valamilyen kérdésre keresi a választ, vagy éppen önmagát keresi; azok számára is betöltheti a lelki – szellemi megtisztulás funkcióját, akik nem, mint vallási zarándoklatra indulnak. Ezek az utak kiszakítják a vándort a hétköznapokból, a komfortzónából és a fizikai teljesítményen túl egy belső útra is viszik. Jó példa ez utóbbira a Cherly Strayed több mint 1500 kilométeres útja az amerikai Pacific Crest Traeil-en, amit Vadon című könyvében olvashatunk vagy Rees Witherspoon azonos című filmjében láthatunk akár magyar nyelven is. Bár ez egy túraútvonal, aminek nincs direkt vallási vonatkozása, ő mégis, mint egy vezeklésként vállalta annak teljesítését.

Gellérd Judit úgy fogalmaz, hogy a zarándokhelyek a remény emlékfalai „ahol az emberek találkoznak, imák fonódnak egymásba, ahol egymás bánata iránt kinyílik a lelkünk még akkor is, mikor saját szenvedésünk elzárja a lelki horizontunkat”, a világnak pedig szüksége van ezekre a helyekre.

A zarándoklat intézményének kialakulása a Szent Földhöz kapcsolódik, a VII. századig Jeruzsálem volt ennek fő célpontja a keresztény hívők körében, azonban lehetőségeik korlátozása után az egyház alternatív zarándokhelyeket alakított ki. Erre az ereklyék kultusza miatt volt lehetősége. Európában talán a legismertebb, ősi zarándok útvonal az El Camino, ami Szent Jakab sírjához vezet és amelyet a IX. századtól használnak. Ez a kontinens nyugati oldalán található, és a keresztény zarándoklatok legfontosabb célpontjai közé tartozott már a középkorban és tartozik még ma is. Ezt az utat fésűkagyló jelzi, ami a zarándokok jelzése is. Korábban ivóeszközként használták, az ábrázolásokon pedig többnyire Szent Jakab apostol kalapját díszíti. Ha egy utazót látunk Európában hátizsákján egy ilyen kagylóval gyalogolni, majdnem teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a Santiago de Compostelába igyekszik, hiszen az útvonalak már a fél kontinenst behálózzák.

A Szent Jakab zarándokút 2009 óta Magyarországon is létezik, így már itthon is részese lehet az, aki érzi magában a szükséges elhivatottságot és kitartást. A vállalkozók itthon 11 szakaszt tehetnek meg, az alapútvonalon haladva. Összesen 282/241 kilométer után jutnak el Budapestről vagy Tihanyból indulva a több mint 800 éves románkori, lébényi Szent Jakab templomhoz. Ez után az út tovább halad Szlovákia és Ausztria felé, ahonnan akár egészen a spanyol kegyhelyig is el lehet jutni.[1] Ezen kívül még számos keresztény zarándokút (szakasza) fut szerte hazánkon: Gyöngyök útja, Magyar Zarándokút, Mária út, Szent Erzsébet út, és a Szent Márton út. [2] Ezek közül a Szent Erzsébet út a Szent Erzsébet iránti tiszteletet szimbolizálja; szülővárosát, Sárospatakot köti össze Kassával, ahol Európa legkeletibb gótikus katedrálisa található, amit az ő tiszteletére emeltek. A Szent Márton út a püspök életének helyszíneit köti össze, a Mária út pedig Szűz Mária kegyhelyeit.[3] Utóbbi jelenleg is kiépítés alatt áll, szeretnék, ha több lenne, mint zarándokút, de több is, mint turistaút. Kiépítése során törekszenek arra, hogy mind a hite által vezérelt utazó, mint a kíváncsiságától hajtott turista megtalálja benne, amit keres.

Végezetül szeretnék néhány szót ejteni elöljáróban a következő bejegyzéseim témájától, amik az Országos Kék Túrához fognak kötődni. Bár ez az útvonal túraútvonal és nem vallási zarándokút, a Szent Erzsébet úthoz hasonlóan szintén egy történelmi alakhoz kapcsolódik létrejötte. Ez a jelvényszerző túramozgalom Európa első hosszú távú túramozgalma, ami Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el. Létrehozásakor, 1938-ban alig volt több mint 900 kilométer, ma viszont már jóval több, mint 1100 kilométert kell megtennie annak, aki végig szeretné járni. Ennek mentén is számos vallási vonatkozású emlékhellyel, templommal, szoborral találkozhatunk, így például a zalaszántói Béke Sztúpa is útba esik.

Nyár végén – ősz elején ezt az utat kísérlem meg egyvégtében megtenni, utam során pedig dokumentálni az emlékhelyeket, kapcsolódjanak azok bármely valláshoz; majd bemutatni ezeket kedves olvasóinknak. Remélem akkor is velem tartanak.

- Paizs Melinda Adrienn  

Források

• Gellérd Judit: „Zarándoklás”. Keresztény Magvető évf. 3-4. sz. (1997): 251-253.
• Kovács András: „Az El Camino erdélyi zarándokai”. Keresztény Magvető 2011/1: 3-12.
• Orbán György: „Keresztény zarándokútvonalak infrastruktúrája”. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka VIII, Kolozsvár, 2013: 289-292.
• Orbán György: „Az Római Katolikus Egyházmegye ingatlanának felmérése és hasznosítása – Mária Zarándokút”. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka VII, Kolozsvár, 2012: 263-266.
• [1] http://www.szentjakabut.hu/hu/a-magyarorszagi-szent-jakab-zarandokutak/utvonalak-magyarorszagon
• [2] http://www.viasanctimartini.eu/adattar/zarandokutvonalak-magyarorszagon-es-europaban
• [3] http://www.pannonpilgrim.com/hu/zar%C3%A1ndokutak-magyarorsz%C3%A1gon/