Néhány hete járt hazánkban Christopher McCrudden, jogtudós, egyben gyakorló ügyvéd, a Michigan és a belfasti Queen’s Egyetem professzora. Látogatásának egyik célja az volt, hogy részt vegyen a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete (TK JTI) által szervezett panelbeszélgetésen [1]. A beszélgetés a McCrudden professzor által a Litigating Religion (Vallási pereskedés) című könyvében megfogalmazott állítások témáját járta körül.

A panel felkért hozzászólója volt még a beszélgetésen Nagypál Szabolcs, az ELTE Állam- és Jogtudumányi Karának oktatója és katolikus teológus, Jaap Doedens a Pápai Református Teológiai Akadémia oktatója és Evert van de Poll a leuveni (Belgium) Evangélikus Teológiai Egyetem oktatója. A beszélgetésről annak moderátora, Balogh Lídia, a TK JTI kutatója írt egy összefoglalót, amelyet minden érdeklődőnek ajánlok elolvasásra. 

Tekintettel arra, hogy az előbb hivatkozott összefoglaló részletesen és kiválóan ismerteti az elhangzottakat, jelen írásban csak egy rövid áttekintést adok, illetve néhány vallástudományi szempontból megfontolandó nézőpontot fogalmazok meg.

McCrudden professzor könyvében azt a problémát járja körül, hogy a vallásszabadság, mint az egyik első emberi jog, a mai modern korunkban hogyan kerül surlódásba más emberi jogokkal, és ez milyen helyzeteket teremt különböző (jellemzően európai) bíróságokon. Példaként olyan ügyeket is elemez, amelyekben ő maga is szerepelt valamely fél képviseletében. Ide tartozik annak a londoni anyakönyvvezetőnek az esete, aki vallási meggyőződése miatt nem vállalkozott egy azonos nemű pár élettársi kapcsolatának bejegyzésére, és ezért elveszítette az állását. Művében olyan kérdéseket is felvet McCrudden, mint hogy milyen mértékben képes egy bíró megérteni és átérezni egy olyan normarendszert, amely nem a sajátja, tehát például az említett esetben a keresztény „diszkriminatív” normarendszert az egyneműek párkapcsolatai tekintetében.

Fotó az eseményről. (Forrás)

A hozzászólók is elmondták tapasztalataikat és meglátásaikat az emberi jogok és vallás kapcsolatában, illetve hogy mennyire érvényesülnek vallási meggyőződéshez kapcsolódó érvek a különböző országok bírói gyakorlatában.

A megbeszélés egyik különösen erős megjegyzése McCrudden részéről ennek kapcsán az volt, hogy míg például az Egyesült Államokban könnyebben lehet a bíróságokon vallási érveléssel sikert elérni, addig egyes európai országokban a bíróságok kényelmesebbnek találják a vallási kérdések szólásszabadsági ügyként való keretezését. Európában csak az megy a bíróságra kifejezetten vallási érvekkel – például a Bibliára hivatkozva –, aki el akarja veszíteni a pert.[2]

A Reli blogon is foglalkoztunk már azzal a jelenséggel, hogy bizonyos, a valláshoz kapcsolódó jogok erodálódnak a XXI. századi magyar jogrendben. Ha a professzor kijelentését ("Európában csak az megy a bíróságra kifejezetten vallási érvekkel – például a Bibliára hivatkozva –, aki el akarja veszíteni a pert") hipotézisként kezeljük, akkor érdekes kutatás témája lehetne ennek érvényessége a magyar joggyakorlatban, amelyet akár jog- és valláskutatók együtt végezhetnének, hiszen ezek határterületéről van szó.

Miért is fontos ez?

A vallástudomány egyik fő érdeklődési területe a vallások társadalmi megjelenése, a társadalomba való beágyazottságának vizsgálata. Az egyik legjelentősebb elméleti vita ezzel kapcsolatban immár több mint fél évszázada, hogy vajon a modernizálódó világból mennyire kopik ki a vallásosság. Ez a szekularizáció témaköre, amely nyilván rendkívül szerteágazó, ezért itt most kifejezetten a vallás társadalomra gyakorolt hatása értelmében taglalom [3].

A 2011. évi CCVI. törvény (Egyháztörvény) preambulumában is hivatkozik az állam és egyház szétválasztására, illetve a 20. §. (1) bekezdésében úgy fogalmaz: „A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség saját belső szabálya, hitelvei és szertartási rendje szerint működik.”

A kérdés jelentősége ebben mutatkozik meg. Mennyire érvényesülhet az Egyháztörvény 20. §. szerinti autonómia? Szintén tudósítottunk már az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a vallásszabadsággal is foglalkozó üléséről. Itt például többször felmerülő probléma zsidó és muszlim szervezetek részéről az a belga állatvédelmi törvény, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a vallási előírások szerinti vágást [4]. Nyilván ez nem magyar eset, de érdekes abból a szempontból, hogy mennyire érvényesül az egyházi autonómia vagy a vallásos hagyományok tisztelete.

Vallástudományi szempontból érdekes lehet annak vizsgálata is, hogy ez a gyakorlat milyen mértékben „tömbösíti” a különböző vallási hagyományokkal rendelkező közösségeket olyan politikai rendszerekbe, ahol tolerált az adott hagyomány, és ezáltal milyen mértékben alakít ki szekértáborokat, amely gyengítheti a vallásos közösségek együttélésre való hajlandóságát, illetve mélyítheti az ellentéteket.

- M.A.

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések:

[1] A panelbeszélgetés azt jelenti, hogy egy adott témát a téma néhány (jellemzően 3-4) felkért szakértője (a panel) vitatja meg egy moderátor vezetésével közönség előtt, majd a közönség is lehetőséget kap kérdések felvetésére. (https://powerfulpanels.com/definition-panel-discussion/)

[2] Szó szerinti idézet a https://jog.tk.mta.hu/blog/2019/12/vallasi-pereskedes-christopher-mccrudden oldalról (megtekintés: 2019. 12. 15.)

[3] Lásd még https://szekularis.blog.hu/2014/04/20/jakab_attila_szekularizacio

[4] Lásd még https://hvg.hu/gazdasag/20190107_Betiltotta_Belgium_a_koser_es_a_halal_vagohidakat