Reli

Bűneink bocsánatakor hogyan óvják titkainkat?

2019. július 04. - Reliadmin

A legtöbb vallási hagyomány fő elemei közé tartozik, hogy segítsenek valamilyen módon megszabadulni a bűnök súlyától és bűnbocsánatot nyerni. A közel-keleti és európai kultúrában ennek komoly hagyománya van, a judaizmustól kezdve a kereszténységen át az iszlámig és az új vallásos mozgalmakig. Ugyanekkor a keleti nagy vallásokban, mint a buddhizmus vagy a hinduizmus is megjelenik mind az igény, mind a megoldás a feloldozásra.

A gyónás intézményesülésének egyértelműen legszignifikánsabb képviselője a Katolikus Egyház, ahol a IV. Lateráni Zsinat (1215) írta elő az évenkénti egy alkalommal kötelező gyónást a hívek számára.

Ezzel párhuzamosan a gyónás szentsége, illetve annak megőrzése is megjelent – immár, mint szigorú előírás – szintén a IV. Lateráni zsinat határozatai között. Ezzel azt mondhatjuk, hogy bőven a magántitokhoz való jog – mint egyéni szabadságjog – már létezett a világi jogrendekbe, illetve egyetemes emberi jogok közé ágyazódása előtt. És természetesen ma is része az 1983. január 25-én hivatalosan kihirdetett új római katolikus Egyházi Törvénykönyvnek:

983. kán.

– 1. §. A gyónási titok sérthetetlen; ezért tilos a gyóntatónak a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból, akár csak részben is elárulnia.

– 2. §. Titoktartásra köteles a tolmács is, ha szerepel, valamint mindazok az egyéb személyek, akik a gyónásból bármilyen módon tudomást szereztek a bűnökről.

 

984. kán.

– 1. §. A gyóntatónak teljességgel tilos a gyónásból szerzett ismereteit a gyónóra nézve károsan felhasználnia még akkor is, ha a leleplezés minden veszélye ki van zárva.

–2. §. Aki hatóság szerepét tölti be, annak a külső kormányzatban semmiképpen sem szabad felhasználnia azt az értesülést, amit a bűnökről bármikor is gyónásban szerzett.

A magyar világi jogrendben is már évszázadokkal ezelőtt megjelenik a gyónásban hallottak titkossága, amely például Werbőczy István 1514-ben elfogadott Hármaskönyvének (Tripartitum) 16. Czím, 2. §-ában sajátos megfogalmazásban található meg (kiemelés: M.A.):

 „A bíró pedig két személyt képvisel: az egyik magán, a másik hivatalos személy. Megtörténhetik pedig, hogy mint magánszemély tud valamit és ugyanazt nem tudja mint hivatalos személy; a mint mondjuk, hogy tud valamit mint Isten, de nem tudja mint ember, miként az evangeliumi bizonyság szól: ama bizonyos napról és óráról (tudniillik az utolsó ítélésről) senki sem tud; sem az Isten angyalai, sem a Fiú, hanem egyedűl csak az Atya; a mit úgy kell értenünk, hogy a Fiúnak nincs tudása arról mint embernek, de van tudása mint Istennek. Épen ez áll a gyóntató papról, a ki tanúvallomástételre fölhivatván, mondhatná, hogy nem tudja a gyónásban hallottakat, mivel nem tudja mint tanú azokat. Igy a bírónak is a saját személyére tartozó dolgokra nézve, arra kell lelkiismeretét alapítania, a mit a nyilvános bíráskodás rendjén tudhat meg.”

A magyar jogrendben – elsősorban a büntetőjogban – tovább él ez a hagyomány, de más jogterületeken, mint a polgári vagy közigazgatási jog, is igyekeznek tiszteletben tartani ezt a fajta titkot, amelyet az ügyvédi és orvosi titokkal együtt hivatáshoz kötött titoknak is neveznek. Sajnos bizonyos esetekben megfigyelhető a titokvédelem erodálása, amikoris bizonyos csoportok vagy személyek igyekeznek hozzáférni legbensőbb titkainkhoz. 

Sokan úgy gondolják, hogy a gyónás csak szóban hangozhat el, de ez nem feltétlenül igaz. A Bibliában Ezekiel próféta könyvének 2. és 3. fejezetében szól arról, hogy egy könyvet kellett megennie, ami „gyászénekekkel, nyögésekkel és jajszókkal” volt tele. I. (Nagy Szent) Gergely pápa erre (és Ózeás könyvére) utalva írta, hogy a papoknak meg kell enniük az emberek bűneit. Ez a gyónásered-magyarázat is arra utal, hogy a szóbeliség a keresztény (katolikus) egyházban szabállyá vált ugyan, de ez sem a múltban, sem pedig a jövőben nem jelent kizárólagosságot. Külön érdekesség, hogy XVI. Benedek Pápa is áldását adta egy olyan telefonos applikációra, ami segít nyomon követni a bűnöket és meggyónni azokat.

A feltörekvő új vallásos mozgalmak közül a szcientológusoknál jelenik meg igen hangsúlyosan a gyónás intézménye. Ennek adatvédelmi vonatkozásaival kapcsolatban ugyan heves viták folynak köztük és a hatóságok között, de az kétségtelen, hogy a gyónási titok megőrzését ebben a vallásban is igen szigorúan kezelik. A szcientológus lelkészek viselkedési kódexében, illetve felszentelési eljárásukban gyakorlatilag ugyanazok a szabályok fejeződnek ki, mint a fent idézett római katolikus egyházjogban.

Akárhogy is nézzük, a bűnbocsánat intézménye fontos és integráns része a vallások túlnyomó többségének, és egy olyan intézmény, amelynek világi átültetésére a szekuláris állam még talált egyenértékű megoldást. Tehát ennek az alapvető jognak a védelme együtt kell járjon a vallásszabadság, mint alapvető jog más aspektusainak védelmével a jövőben is.

- M.A.

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://reli.blog.hu/api/trackback/id/tr3614924264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása