Hazánk késő bronzkori (Kr.e. 1500-900) elrejtett kincseinek látványos csoportját alkotják a kiemelkedő minőségű, művészi kivitelezésű bronz- és kerámiaedényekből álló lakoma készletek. Ezeket az együtteseket gyakran egy-egy településen belül, szépen elrendezve, gondosan egymásba pakolva rejtették el egykori tulajdonosaik, de ismerünk a lakott területektől távolabb eső vagy gazdag sírok mellékletként előkerült készleteket is.

1. kép: Tiszapüspöki határában egy 13-14 fő kiszolgálására alkalmas lakomaegyüttest tártak fel a régészek
(Damjanich János Múzeum, Szolnok)

A lakoma, mint közösségi esemény, valószínűleg egyidős az emberiséggel. Jeles alkalmak, naptári és vallásos ünnepek központi eleme lehet, egy-egy napfordulóhoz köthető vagy aratási ceremónián akár a település teljes lakossága megjelenhet az adott eseményen. Sok esetben háborúkat lezáró békekötéseket vagy gazdasági, politikai szövetségek megkötését is nagyszabású közösségi étkezésekkel tesz feledhetetlenné a katonai-politikai elit. De születéskor, házasságkötéskor és halál esetén is rendezhetnek a mindennapitól teljesen eltérő, tudatosan megkülönböztetett ünnepi lakomákat, így segítve egymást az új társadalmi szerepek betöltésében.

Ezeket az eseményeket nem csak az különbözeti meg a hétköznapi étkezésektől, hogy különleges alkalmakhoz kötődnek vagy hogy rendszerint többen vesznek rajtuk részt, hanem a környezet és a felszolgált fogások is. A lakomákat ugyanis gyakran a megszokottól eltérő helyszíneken rendezik meg, ahol ritkaságnak számító vagy nagyobb mennyiségű étel és ital kerül az asztalra.

A közösségi étkezés nem csupán ünnepi esemény, a lakoma a késő bronzkori társadalmak egyik alapvető rituális tevékenysége is. Erősíti a közösség tagjainak összetartozását, elősegíti a társadalmi különbségek ideiglenes elfedését és csökkenti a konfliktusokat. Emellett a lakoma, mint rítus, az elit hatásos eszköze is egyben, hiszen a tehetősek megvendégelik, és ezzel lekötelezettjükké teszik a résztvevőket.

2. kép: Tiszapüspöki határában egy 13-14 fő kiszolgálására alkalmas lakomaegyüttest tártak fel a régészek
(Damjanich János Múzeum, Szolnok)

A késő bronzkori lakomaegyütteseket a legtöbb esetben megtisztítva, épen, gondosan egymásra helyezve rejtik el. Meglehet, hogy későbbi használatuk szerencsétlenséget hozott volna a lakosságra, de elképzelhető, hogy egy olyan jelentős, szent esemény kellékei voltak, amelynek következtében többé már nem lehettek a hétköznapi, profán világ részei. Mindemellett az értékes készletek deponálása a rítus jelentőségét, az azt végrehajtó közösség presztízsét is növelte.

Ezek a leletegyüttesek egy-egy közösségi étkezés tartozékai voltak, amelyeket az ünnepi alkalmat követően rituálisan „kivontak a forgalomból”.

- Hegedüs Gabriella

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!