Reli

Homo religiosus 2. - A vallásosság génjeinkben hordozott univerzalitás vagy kényszerű hozadék?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2019. január 09. - Reliadmin

Ahogy egy korábbi bejegyzésben már írtam, a kutatók között nincsen egységes válasz arra a kérdésre, hogy mikor alakult ki a vallás, így valószínűleg nem meglepő, nincs közmegegyezés abban sem, hogy miért. Az evolúciós perspektíva legújabb eredményeit felsorakoztatva találhatunk olyan elképzelést, amely szerint a vallás csupán egy véletlenül kifejlődött társadalmi jelenség. Előfordulhat ugyanis, hogy egy jellemvonásnak nincsen semmiféle hatása a túlélésre vagy a szaporodásra, egyszerűen csak „belesodródik” a társadalom, és néhány szakember azt állítja, a vallás elemeinek nincsen oka és értelme, azok mindössze a szeszélyes véletlen művei. Ám a többség a vallási jelenségek megjelenésére (evolúciós nézőpontból) általában két nagyobb magyarázat keretei között keresi a megoldást: (1) néhányan úgy vélik, a vallás evolúciós melléktermék, (2) míg mások evolúciós adaptációnak tekintik.

A kortárs evolúciós tudományok egyik domináns nézete szerint a vallás és a vallásos viselkedés evolúciós melléktermék (by-product) az elme kognitív felépítményében. Azaz más adaptív problémák megoldása miatt kialakult pszichológiai mechanizmusok nem tervezett „eredménye”. Rodney Stark és William Bainbridge szerint az emberi elme úgy lett „kialakítva”, hogy olyan magyarázatokat adjon, amelyek különböző, nem vallási kontextusú haszon megszerzésében kiválóan használhatók. Csakhogy bizonyos előnyöket, mint például az eső szárazság idején vagy az örök élet, nem lehet „megkaparintani”. Ez azonban nem akadályozott meg minket abban, hogy akarjuk azokat az előnyöket, így kitaláltunk isteneket, akikkel alkut kötöttünk azokért a dolgokért, amelyeket nem kaptunk meg. Ez egyértelműen a vallás melléktermék-elmélete: valami, ami önmagában nem adaptív, csupán adaptív dologhoz kötődik.

Néhány kutató, mint Pascal Boyer, Scott Atran és Lee A. Kirkpatrick elképzelése ettől kissé eltér ugyan, ám az evolúciós pszichológián alapuló koncepciójuk végkövetkeztetése ugyanaz: a vallás elemeit ők is úgy képzelik el, mint mentális modulok melléktermékeit, amelyek nem-vallásos kontextusban alakultak ki. Az evolucionisták közül sokan úgy vélik, a vallás kognitív struktúrák evolúciós mellékterméke, amely más adaptív folyamatokon élősködött, és csak később olvadt be adaptív célra.

Stephen Jay Gould és Richard Lewontin egy mára már híressé vált építészeti példával demonstrálták véleményüket: amikor egy templom építése során két boltív kerül közvetlenül egymás mellé, akármilyen szöget zárjanak is be, felső részükön elkerülhetetlenül létrejön egy háromszög alakú felület. Ennek az akaratlanul létrehozott térnek – a boltívekkel ellentétben – semmilyen funkciója nincsen, de ha utólag szenteket festünk rá, mint dekoratív tér, másodlagos szerephez jut. Szerintük tehát egy jellemvonás lehet nem adaptív mellékterméke valami másnak.

 Az evolúciós perspektíva kortárs kutatóinak másik része ugyanakkor elutasítja a melléktermék-teóriát – szerintük a vallás szükségszerűen megjelenő evolúciós adaptáció. Egy költséges, ám összességében az egyéni és a közösségi rátermettséget is javító konstrukció. Ez a jellege többek között két dologra utal: problémákra és az ezek megoldását jelentő válaszokra.

A pszichológia adaptációs magyarázata szerint az élőlények folyamatosan problémákkal szembesülnek, amelyeket (túlélésük vagy eredményes szaporodásuk érdekében) meg kell oldaniuk. Mentális képességeik tehát szelekciós nyomás révén, a problémákhoz és a környezethez történő alkalmazkodás „kényszere” miatt, a rátermettséget közvetlenül növelő szándékkal jöttek létre. Az ember kognitív folyamatai is azért alakultak ki, hogy az evolúció során újra és újra felmerülő adaptációs problémákra választ, illetve megoldást nyújtsanak. Az adaptáció tehát problémamegoldó eszköz.

Jelentős számú tanulmány született az elmúlt néhány évben, amelyek a vallás valamennyi aspektusát (hit, gyakorlat, miszticizmus, rítus, mítosz, szertartások, ősök tisztelete stb.) teljes mértékben evolúciós adaptációknak tekintik. Más szóval a vallás adaptív problémák megoldására szolgáló, funkcionális eszköz. De milyen problémákat kellett megoldania a vallásnak? És milyen válaszokat tudott adni ezen problémákra? A vallás mint adaptáció mellett érvelő evolucionisták többsége a társadalmi együttműködésben látja az eredet forrását.

Viszonylag széles körben vallott nézet, miszerint a múltban (ahogy gyakran napjainkban is) a vallás nagy valószínűséggel a társadalmi kötődések erősítésére szolgált. Matt J. Rossano is úgy véli, a vallás legkorábbi formája (a társadalmi ellenőrzés mechanizmusán keresztül) elősegítette a társadalmi egység, a csoporton belüli összefogás, összetartás megszilárdítását. Ezenkívül hozzájárult a szociális érzelmek és a viselkedési normák kialakulásához. Márpedig a csoporton belüli társadalmi együttműködés és a megerősített erkölcsi normák, ennek következtében egy sikeresebb közösség, evolúciós előnyt jelentenek. Ugyanakkor nem ő az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a vallás és a rítusok eredeti szerepe az volt, hogy – az erőforrások hiányát ellensúlyozandó – kölcsönös szövetség alakuljon ki különböző csoportok között.

Egyes elméletek azt állítják, a vallás az egyike azon tényezőknek, amelyek lehetővé tették az ember társadalmi együttműködéseinek létrejöttét. A vallás első megnyilvánulásának révén, a természetfeletti „beiktatásával” őseink felfedeztek egy hatékony stratégiát a sokkal kooperatívabb, összetartóbb és sikeresebb csoportok létrehozására. Ennek következtében az emberi együttműködés fejlődésének eredményeként nagyobb eséllyel folytathatták útjukat, amely jóval több eredményt ígért. Hiszen azoknak a közösségeknek, akiknek sikerült szociálisan összetartó csoportokat, valamint csoportok közötti megbízhatóbb kapcsolatokat létrehozniuk, valószínűleg jóval nagyobb evolúciós előnyük volt a többiekkel szemben.

Néhány szakember szerint csupán a felső paleolitikum időszakától kezdve beszélhetünk vallásról, míg mások több százezer éves vallási jelenségeket próbálnak beazonosítani. Sokan evolúciós mellékterméknek tekintik, ám hatalmas tábora van az adaptációs magyarázatoknak is. Ráadásul felmerül a kérdés: szükség volt-e valamiféle emberi együttműködésre, társadalmi szerveződésre ahhoz, hogy a vallás gyökeret ereszthessen, vagy épp ellenkezőleg: a vallás képezte azt az alapot, amelyen a társadalmi együttműködések fejlődésnek indulhattak. A kutatók között tehát nincs egyetértés abban, az ember történelme során mikor, miért és hogyan jött létre a vallás. Ám a téma evolúciós perspektívából való vizsgálata, az így nyerhető újszerű szemlélet, az általa kiváltott viták (mi több, még a megcáfolt eredmények is) csak hasznunkra válhatnak a vallás eredetének felkutatásában.

- Hegedüs Gabriella

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

 

Felhasznált irodalom

komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://reli.blog.hu/api/trackback/id/tr3514551430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása