Reli

Marc Chagall életútja és az abban megjelenő vallási elemek és motívumok - Első rész

2019. június 20. - Reliadmin

A Chagallal foglalkozó elemzők nagy része, mint a festészet költőjét emlegetik. „A festészet – éppen úgy, mint a költészet – része az isteninek.” De hogy miért? „Chagall tudja, hogy az ésszerűtlenséget nem lehet a tények optikailag pontos regisztrálásával kifejezni, ehhez költővé kell válni és szabad kezet adni a fantáziának a megfogalmazáshoz. Miért lenne ez tilos a festőnek, ha a költő részéről természetes? Festészetének kísérője nem a tudomány, hanem a költészet.”

Személyes ikonográfiája zsidó – keresztény motívumokat jelenít meg, képes volt ezen két vallás jelképeit úgy megjeleníteni egy-egy alkotásán belül, ahogy nagyon kevesen. A zsidó – keresztény Európa gondolatát képviselte művészi eszközeivel. Ennek kialakulását azonban számos tényező befolyásolta. Legyen ugyanis egy művész bármilyen mértékben sajátságos alkotó, akkor is meghatározza az őt körülvevő politikai – társadalmi erőtér, ahogy az előtte álló és járó minták és mentorok is. Ahhoz, hogy megérthessük a képeit, ismernünk kell nem csak a közeget, ahonnan származott, aminek a hagyományaihoz hű maradt, hanem azokat a nyugat-európai áramlatokat is, amikkel a gyökerek összefonódtak munkásságában. Mai cikkemben ennek a gondolatnak a mentén szeretném bemutatni Marc Chagall életútját.

chagall.png

Chagall igazi világpolgár volt. Belorusz területen született, Vityebszkben. 1877 nyarán látta meg a napvilágot egy egyszerű zsidócsalád 9 gyermeke közül a legidősebbként; apja heringkereskedő volt. Leginkább a zsidó, francia és orosz nemzet határozta meg művészetét.

Vityebszkben, a város zsidónegyedében töltötte fiatal éveit, aminek a szimbólumait beépítette festészetébe is. Ebben a városban nem érvényesült a cári birodalom antiszemita politikája, a zsidók szabadon érintkezhettek a lakosság orosz felével. Így Chagallnak lehetősége volt, hogy paroszláv templomokban tanulmányozza az ikonfestészetet. 17 évesen határozta el, hogy festő lesz, ekkor szülővárosában anyja ösztönzésére beiratkozott egy művészeti szabadiskolába, majd egy évvel később Szentpéterváron hamisított iratokkal[1] beiratkozott a Képzőművészeti Iskolába, de az itt töltött időt elpocsékoltnak érezte. Bakszt[2] műtermébe szegődött, azonban itt sem találta meg, amit keresett: lázadt a polgári szemlélet ellen, nem akarta megérteni az őt itt körülvevő sznobizmust. 1909-ben tért vissza szülővárosába, ekkor és itt kezdett kialakulni sajátos formanyelve, ami mindig is része maradt munkáinak. „Chagall az orosz földet sosem rázta le teljesen a cipőjéről". Az ezt követő évben jutott el először Párizsba, egy neves ügyvédnek, Vivanernek a segítségével, ahol két évet élt: „Párizsban másodszor születtem.” Ez idő alatt hatott a képi ábrázolására a kubizmus, ami a formai elemek terén hagyott nyomot művészetében.

Párizsba érkezésekor eleinte az otthonról hozott emlékeit festette meg, a haszid – zsidó élet mindennapjait, ami kuriózumnak számított a kortárs – modern festészetben; ezekbe az otthonról hozott emlékekbe menekült, mert mikor megismerkedett az új áramlatokkal, mint például a már említett kubizmus vagy a szürrealizmus, üresnek találta azokat. A megrázkódtatáson, amit Párizs okozott számára a Louvre képtára segítette át. "Mikor a Louvre-ban a Manet-kat, Delacroix-kat, Courbet-kat láttam, - éreztem, hogy ez kell nekem és semmi más ... Rembrandt megbabonázott. Chardin. Fouquet, Géricault előtt is sokszor megálltam. Rég eltűnt jó barátaim! Vásznaitok fényében felragyog az arcom." Ekkoriban párizsi témájú művei is születtek, a Sárga Szoba címet viselő festményében bár parodizálja a kubizmust, a festményeken mégis tetten érhető, hogy azok nyomot hagytak látásmódjában.

Először Európa nyugati felén kezdtek a zsidók zsidó művészetet űzni - amely folyamatot Marin Bauer „zsidó reneszánsznak” nevezte. Egy olyan közegben történt ez, ahol az asszimiláltságuk már majdnem teljes volt; ebből adódóan az eredetük kutatása és ábrázolása vagy fájdalmas nosztalgiára vagy eredetkutatásra vezethető vissza, esetleg egyaránt mindkettőre. Chagall volt az a keleti, archaikusabb tömböt képviselő figura, aki felfrissítette ezt a már csak nosztalgia és folklorisztikus érdeklődés által életben tartott zsidó művészeti reprezentációt a nyugaton.

Szintén ezekben az években festette emberábrázolásának legnagyobb hatású műveit, aminek 3 rabbi portréja volt betetőzése. 1914-ben Berlinbe utazott egy kiállításának megnyitójára, majd onnan haza Vityebszkbe. Innen azonban nem térhetett vissza Párizsba, mert lezárták a határokat, 8 évvel később volt csak lehetősége a visszautazásra. A kényszerűen otthonában töltött évek alatt megházasodott és sok minden más mellett színházi díszletet és kosztümöket tervezett, valamint írni kezdte önéletrajzi művét, amit több mint egy évtizeddel később Párizsban adtak ki Ma Vie[3] címen.

Több zsidó festőnél is tetten érhető Jézus zsidóként való ábrázolása, akár csak Chagallnál. A munkásságában a keresztény misztika megjelenésének legfőbb motivációja egy barátja, Jacques Martin és az ő orosz származású zsidó felesége volt. Az ő egyik legkorábbi ilyen témájú alkotása egy 1930-as rajz, ahol Jézust már imakendőben ábrázolja, egy dél-francia tájon, keresztre feszítve egy ablak előtt. Ennek elkészítése után nem sokkal Berlinben járt, ahol már erős zsidó ellenes közhangulat uralkodott, ami a zsidó üzletek ablakainak betöréséhez vezetett. Így ez a korábbi motívum új jelentést is kapott. Ez után 1931-ben 2 hónapra a szentföldre utazott, ahova a tel-avivi múzeum megnyitójára érkezett: „Messziről özönlene a Siratófalhoz a sárga, kék és vörös köpenyes, szőrmesapkás zsidók. Sehol másutt nem látni ekkora kétségbeesést és ennyi örömet.” Később további hatást gyakorolt rá egy másik munkája, Ambroise Volland művészetritikus és gyűjtő megbízta a Biblia illusztrálásával. Ezen három évig dolgozott; az ezzel töltött időben elutazott Amszterdamba, ahol Rembrant (akiért már fiatal korában is rajongott) bibliai témájú munkáit tanulmányozta.

A Fehér keresztre feszítés 1938-ban készült a második világháború előtt; bár a mű középpontjában Jézus keresztre feszített alakja látható, mégis az alkotót körülvevő események érhetőek rajta tetten, nem pedig az evangéliumi történések. Az időpont egybe esik azzal, hogy a náci németek megszállták Ausztriát és lerombolták a müncheni, (Kristalnacht)[4] majd a nürnbergi zsinagógát, a német zsidókat pedig koncentrációs táborokba hurcolták és kezdetét vette a szervezett zsidóüldözés. „Európa pedig némán tűrte, ahogy Jézust újra keresztre feszítik.” Nem a konkrét eseményeket festette meg, azok, mint allegória jelennek meg a vásznon.

A cikk folytatásában ennek a művének az elemzéséről olvashat majd kedves olvasóm.

  

- Paizs Melinda Adrienn

 

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

 

Lábjegyzet:

[1] Zsidóként engedélyre volt szüksége az itteni letelepedéshez, azokhoz viszont még fiatal volt, így 2 évvel öregíteni kellett őt az okmányaiban, hogy megkaphassa.

[2] orosz modernista festő

[3] 1970-ben, a Gondolat Kiadó gondozásában is megjelent Életem címen ennek a munkájának a magyar nyelvű fordítása. A memoárkötet nagy része Moszkvában íródott, nem sokkal az előtt, hogy véglet elhagyta a Szovjetunió területét. Ebben az írásában élénken tárul az olvasó elé a vinyebszki zsidónegyed miliője, amiben felnőtt, de épp olyan intenzitással a párizsi élményei is megjelennek.

[4] A kristályéjszaka, központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám volt a náci Németországban 1938november 910-én. Az akcióra ürügyként egy Franciaországban szolgáló német diplomata meggyilkolása szolgált. 

Források:

  1. Dombrovszky Ninette: Ábrahám áldozata (1 Móz 22, 1-18). A biblikus téma Chagall művészetében. Doktori disszertáció. ELTE, Művészettörténet – tudományi Doktori Iskola, Bp., 2008.
  2. Ziva Amishai – Maisels: Hit, etika és a holokauszt – A holokauszt krisztusi jelképei. In.: Múlt és jövő, Bp., 2002/2-3. 121-137.
  3. Dávid Kata: Chagall. Corvina Kiadó, Bp., 1971.
  4. I.:[1] Képzőművészet (Két kiállítás; Chagall önéletírása magyarul; Mezei Ottó könyve M. Duchamp-ról). In.: Vigilia, 1971/január (XXXV. évf. 1. szám): 62.

 

[1] Ennél az egy cikknél, szerzőnek – a kötetben egyedülálló módon – csak a monogramja szerepel.

A bejegyzés trackback címe:

https://reli.blog.hu/api/trackback/id/tr5314903210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása