A Katolikus Egyház és a lelki élet helyzete a COVID-19 világjárvány idején

Interjú Jancsó Árpád jezsuita szerzetessel

2020. május 13. - Reliadmin

A következő interjúban Jancsó Árpád jezsuita szerzetessel beszélgettünk a Katolikus Egyházról és a lelki életről a COVID-19 világjárvány idején. Beszélgetőtársam mindezidáig három és fél évet töltött Róma központjában, egy kb. ötven fős nemzetközi szerzetesközösségben. Jelenleg teológiai tanulmányait végzi és papszentelésre készül.

Hogyan működik a Vatikán egészségügyi ellátása? Saját egészségügyi szolgálata van, önálló e tekintetben a Vatikán?

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy Vatikán Állam független, önálló, nemzetközileg elismert állam. Létében kifejezésre jut egyrészt a Katolikus Egyház államoktól való függetlensége, másrészt, mint állam, a nemzetközi jogban való önállósága. Noha alapvetőn egyházi személyek élnek Vatikán Állam területén, de azon kívül is – az Egyház központjához való közelség miatt –, sok egyházi személy, pap vagy szerzetes él és dolgozik Rómában, tehát valójában az olasz állam területén.

Vatikán, mint állam, legmagasabb szintű politikai és diplomáciai tevékenysége az úgynevezett Pápai Államtitkárságon (Segreteria dello Stato) folyik. Ettől különbözik magának a Vatikán Államnak az irányítása, amit egy pápától kinevezett Kormányzóság (Governatorato) lát el. A Kormányzóság Igazgatóságokon keresztül működik. Ezek közé tartozik az Egészségügyi Igazgatóság (Direzione di Sanità ed Igiene), ami az egészségügyért felel Vatikán Állam területén. Ez alá tartozik, az Egészségügyi Alap (Fondo Assistenza Sanitaria), ami Vatikán Állam egészségbiztosítója.

Az Egészségügyi Igazgatóság magának a Vatikánnak a területén rendelkezik saját rendelőkkel és orvos gárdával, illetve mindenki számára elérhető elsősegély szolgálattal (aminek főként a nagyszabású egyházi események esetén van jelentősége), továbbá saját gyógyszertárral. A járóbeteg-ellátás meghatározott bejelentkezési protokoll szerint működik. Az egészségügyi feladatokat a gyógyszertár vezetésén kívül – amit, az egyébként Magyarországon is jelenlévő, Betegápoló Irgalmas Rend lát el –, világiak végzik.

Mindemellett Vatikán Állam közvetlen területén kívül is rendelkezik bizonyos helyeken teljes joghatósággal. Ilyen joghatóság alá tartozik az 1869-ben létrehozott, a gyermek Jézusról elnevezett gyermekkórház (Ospedale Pediatrico del Gesù Bambino). Ez európai viszonylatban az egyik legnagyobb gyermekklinika, ahonnan a világ minden tájáról, a különböző missziókból is fogadnak betegeket.

Mi változott a vatikáni életben a pandémia megjelenése óta? Milyen korlátozások léptek életbe?

Ami a Vatikánt illeti, a járvány előrehaladásának megfelelően az olasz egészségügyi hatóságokkal együttműködve, és a nemzetközi ajánlásokhoz mérten kezelte a helyzetet. Az első megbetegedéseket március elején azonosították a Vatikánban. Ezt követően bezárt a turisták előtt a Szent Péter Bazilika és a Vatikáni Múzeum, majd hírt adtak, hogy a Szentszék és Vatikán Állam intézményei továbbra is végzik a halaszthatatlan tevékenységeket, mégpedig a távmunkát vagy ügyeleti rendszert előnyben részesítve a munkatársak egészségének védelme érdekében.

Jelenleg egyébként kilenc fertőzöttet tartanak számon, azonban április végéig több mint 100 katolikus pap halt meg Olaszországban a járvány következtében. Koronavírussal ápolják kórházban Angelo De Donatis bíborost is, Ferenc pápa római helynökét (a római egyházmegye vezetőjét).

Az olasz kormány által bevezetett korlátozások természetesen befolyásolják az én személyes hétköznapjaimat is, hiszen az egyetemi órák online módon folynak. Mivel az én szerzetesi közösségem viszonylag nagynak számít, ezért a különféle bevásárlások és az önellátás szervezett módon történik, amivel jelenleg nekem nem kell foglalkoznom. A közösségünkön belül is már a járvány kezdeti megjelenése óta fokozottan figyelünk a szokásos higiénés szabályok betartására. Ezen kívül szentmise előtt a papoknak kézfertőtlenítést kell végezniük, csak kézbe áldozunk, és a kelyhet csak a pap veszi magához. A közösségi terekben, mint például a kápolna vagy az étkező, igyekszünk az előírt távolságot betartani. Persze ez néha elég erőltetettnek tűnik, de ez a legtöbb, amit meg tudunk tenni.

Ezek a változások hogyan befolyásolják a lelki életeteket?

A kormány által bevezetett kijárási tilalommal párhuzamosan az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia elrendelte egész Olaszország területén a nyilvános misék felfüggesztését és a templomok bezárását, illetve szabályozta az egyéb lelkipásztori feladatok végzését. [Ehhez hasonló intézkedéseket a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) is bevezetett.] Mivel a mi közösségünkben vannak papok is, ezért mi részt tudunk venni szentmisén mindennap, tehát a hívekkel ellentétben ezen a téren nincsen változás az életünkben.

Van álláspontja a Vatikánnak a járvány megjelenését illetően? Próbaként, kihívásként tekint-e a jelenségre, épülni kíván a helyzetből adódó nehézségekből, vagy teljes mértékben tudományos szemszögből viszonyul hozzá?

Tévedés volna azt hinni, hogy valamiféle isteni büntetésként interpretálná az Egyház a jelenlegi helyzetet. Ha Ferenc pápa álláspontját szeretnénk meghallani, érdemes március 27-i beszédére fókuszálnunk. Egyesek szerint ez volt pápaságának egyik legfontosabb, sőt történelmi jelentőségű beszéde. Akik látták a közvetítést, azt hiszem, egyetértenek abban, ahogy ez a törékeny, idős ember alkonyatban, az eső ellenére, az üres Szent Péter tér felöl, teljesen egyedül odasétál a Szent Péter Bazilika előteréhez, mintha mindannyiunkat, minden embert megjelenítve járulna Isten elé. Ennek a beszédnek a különlegessége abban is rejlik, hogy kapcsolódott az ún. „Urbi et Orbi” (a városnak és a világnak szóló) áldáshoz, amit szokás szerint csak Húsvétkor, Jézus Feltámadása, és Karácsonykor, Jézus születése ünnepén szoktak adni a pápák.

Ebben a beszédében először a járvány legközvetlenebb következményét veszi szemügyre: a krízishelyzetben, nem csak az egyes emberek, mi magunk, hanem az egész emberiség közösen is azt tapasztalja, hogy egyedül nem megy. „Rájöttünk, hogy nem tudunk külön-külön, a magunk erejéből előre jutni, hanem csakis együttesen.” Nem szükséges azt magyarázni, hogy milyen jelentősége van annak – gyógyulásának első lépése –, amikor egy beteg ember fölismeri, hogy segítségre van szüksége. Persze ez még csak egy legelső lépés. Egy következő lépés, amikor képes segítséget kérni is: betegként időpontot kér, adott esetben valahova elmegy, illetve megbízik egy másik emberben; az orvosban.

A pápa egy bibliai elbeszélésen, a vihar lecsendesítésének történetén keresztül világít rá, hogy Isten magatartását a jelenlegi helyzetben nehéz megértenünk. A történet arról szól, amikor egy alkalommal Jézus tanítványaival bárkába száll, nagy vihar tör ki, és a tanítványok azzal a szemrehányással szólítják meg – az egyébként a bárka egyik sarkában alvó Jézust –, hogy „nem törődsz vele, hogy elveszünk?”. „Úgy gondolják, hogy közönyös velük szemben – mondja a pápa –, miközben senki sem törődik jobban velük, mint Ő. És ahogy megszólítják [Jézust], rögtön megmenti tanítványait.”

Valójában ez Ferenc pápa üzenete és álláspontja. Nem valami erkölcsi prédikáció, kioktatás vagy szemrehányás, hanem egy meghívás: abból a valóságból, ahol most állunk, úgy, ahogy vagyunk, szólítsuk meg Istent. Ez a megszólítás egyfajta döntés: visszafordulni, visszatalálni valami olyasmihez, ami nincs távol, hanem itt van a szívünk mélyén. Nem egyszerűen arról van szó, hogy higgyünk Istenben, hanem sokkal inkább arról – és erre kétszer is kitér a pápa –, hogy a jelen helyzetben elhisszük-e, elhiszi-e az emberiség, hogy Istent érdekli, mi van velünk, és hogy ez az Isten azt szeretné, hogy jól legyünk! Az Istenhez való visszatalálás „színtere”, egyrészt a lelkünk, másrészt azon konkrét embertársaink „szólongatása” felénk, akiknek a mi segítségünkre van szüksége.

Ezen kívül, a tudományosságra vonatkozó kérdés szempontjából érdemes azt észrevenni, hogy Ferenc pápa az egész járványt mindazzal összefüggésben szemléli, amit a túlzott individualizmus és a kizárólag haszon-orientált globalizmus eredményezett a földön: „nem tértünk észre a háborúkkal se a bolygószintű igazságtalanságokkal szemben, nem hallottuk meg sem a szegények, sem a mi súlyosan beteg bolygónk kiáltását.” Döbbenetes módon foglalja össze: „úgy gondoltuk, örökre egészségesek maradunk egy beteg világban”.

Mennyire tartja központinak saját szerepét a Vatikán, illetve a pápa a hívek életében, hogy azok megfelelő módon reagáljanak a kihívásokra? Gondolok itt olyan jellegű szabályozásokra, melyek a járvány terjedését lassítják. Láthattuk, hogy bizonyos vallási közösségekben nem adaptálták a mindennapi gyakorlataikat a járvány elleni védekezéshez.

A Katolikus Egyház egy hierarchikus szervezet. Működése szempontjából kiemelt szerepe van a vezetőknek. Magyarországon a Szentszék előírásainak és ajánlásainak figyelembevételével a Püspöki Konferencia illetékes szabályozni a vallási életet. Ez nem történhet önkényesen, hiszen (az Egyházi Törvénykönyvben) már létező, jól meghatározott szabályok vonatkoznak az úgynevezett lelkipásztori szükséghelyzetekre.

Ennek értelmében Magyarországon, bár a templomok nyitva lehetnek, de márc. 20-tól a nyilvános liturgiák (szentmisék, zsolozsmák, keresztutak, litániák, rózsafüzérek, megáldások, ünnepélyes házasságkötések) a rendelkezés visszavonásáig szünetelnek. A szenteltvíztartókat üresen kell hagyni, de már ezt megelőzően elrendelték a liturgián belül a hívek kézfogásának elkerülését, a nyelvre áldoztatás elhagyását és a kézbe áldoztatás általánossá tételét, illetve a papok szentmisék előtti és utáni kézfertőtlenítését. A templomokban gyakran érintett felületeket minél rövidebb időközönkénti tisztítani kell, illetve biztosítani kell a kézfertőtlenítés lehetőségét.

Véleményed szerint az, hogy bizonyos külsőségeken változtatni kell, befolyásolja-e a hívek lelki életét? Például, hogy a misére járás vagy az áldozás jelenleg nem lehetséges?

A gyakorló hívők számára elsősorban szent misén való részvétel és a bűnbocsánat szentségének nélkülözése talán a legnehezebb. Ezzel kapcsolatban egyrészt van Jézusnak egy érdekes mondása János evangéliumában: „Eljön az óra és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.” (Jn 4,23). Ez magában foglalja, hogy a Vele való kapcsolat nem függ kizárólagosan a külsődleges kultusztól és rituáléktól ha a Lélek, az Ő lelke, él bennünk.

Másrészt a kereszténység radikálisan hisz Jézus Krisztus megtestesülésében vagyis, hogy Isten számára igenis fontos, nagyon fontos a mi testi és emberi mivoltunk. Az Egyház – ha nem is mindig sikerült – igyekezte magát távol tartani bármiféle dualizmustól, amiben a testet és a lelket szétválasztják, vagy egyiket a másik kárára favorizálják. Mindebből az következik, hogy az Egyház egyáltalán nem szakad el a kézzelfoghatóságtól, ami a szentségekben is megnyilvánul: pl. a szentmisében a kenyér és a bor egyrészt nagyon is anyagi – e nélkül nincs szentmise –, másrészt hitünk szerint, különleges módon összekapcsol egy másik, nem látható valósággal. A szentségekben a feltámadt Jézussal találkozunk.

Ugyanakkor az Egyház tanításában, különösen a legutóbbi időkben hangsúlyozza, hogy a hitélet és a hétköznapi élet nem két külön dolog.  Lehet eljárni templomba úgy is, hogy az megmarad egy puszta szokás szintjén. (Ezt hívjuk kultúrkereszténységnek, amiből az Egyházban és a világban is általában mindenkinek elege van.) Amikor most lehetetlenné válik a vallási élet hagyományos gyakorlása, azt hiszem erre kapunk egy meghívást: egyre jobban felfedezni Őt a hétköznapokban.

Az Egyház ezen kívül rendelkezik bizonyos különleges „eszközökkel” is a különleges helyzetekre. Jelen esetben, bizonyos feltételek mellett teljes búcsút (bűneik eltörlését) nyerhetnek mindazok, akik koronavírusban szenvednek, valamint, akik gondozzák őket, illetve a világ minden hívője, aki imádkozik értük. Hasonlóan, meghatározott feltételek között, lehetséges egyéni gyónás nélkül is úgynevezett általános feloldozásban is részesülni.

A keresztség és házasság szentsége kiszolgáltatható, amennyiben szükséges – tehát semmiképpen sem halasztható –, akkor is szűk körben. Szűk körben lehet megtartani a temetéseket is. A bűnbocsánat (gyónás) szentségének kiszolgáltatása gyóntatószékben egyáltalán nem ajánlott, ha mégis szükség volna erre, kézfertőtlenítővel és lefóliázott gyóntatóráccsal rendelkező gyóntatószéket kell használni. Ennek hiányában másfél-két méteres távolságban kell elhelyezkedni egymástól. Ha ez sem lehetséges, maszkot és védőfelszerelést kell viselni. Összességében az MKPK minden esetben, különösen a beteglátogatások és a betegek kenete kiszolgáltatásának esetében, az állami járványügyi előírások követését szorgalmazza.

Szerinted változni fog bármi a keresztény közösségekben a járvány hatására, lesznek hosszú távú hatásai a pandémiának? Hatással lesz/van ez a helyzet a hívek Katolikus Egyházhoz való viszonyához?

A pápa már április közepén egy bizottságot hozott létre a járvány társadalmi, gazdasági, valamint kulturális következményeinek vizsgálatára. Ehhez kapcsolódóan talán az egyik legérdekesebb szempont lehet pontosan megérteni, hogy a kizárólagos gazdasági haszon szempontjait figyelembe vevő szemlélet milyen összefüggésben állt a járvány kitörésével.

A pandémia következményei nehezen megjósolhatóak. Az biztos, hogy a bőrünkön érezzük, mennyire szükségünk van a másik ember közösségére, társaságára. Nem csak a bajban, a kiszolgáltatottság idején, hanem a hétköznapi, normál életben is. Az Egyház számára kulcsfontosságú a közösség, hiszen maga is éppen az! Magyarországon azt hiszem az egyik legnagyobb kihívása az Egyháznak, hogy mennyire tud valódi közösségeket teremteni, ahová az emberek szívesen mennek. (Vannak ilyen közösségek szerencsére!) Mert szívesen látják őket. Ahol lehet őszintén beszélni, szembesíteni és kérdéseket feltenni, fájdalmakat kimondani, megosztani és persze ünnepelni. Véleményem szerint ma a közösséghez tartozás mély válságban van. Nehezen találjuk meg az egyensúlyt az odatartozás és az individualizmus között. Vágyunk a mély kötődésre, ugyanakkor meg egyszerre érezzük, hogy mindenki hagyjon már békén. Az én álmaiban kicsit egy ilyen Egyház képe él: ahol jó lenni és ahol jó, hogy vagyok.

- Gresz Ágnes

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

A bejegyzés trackback címe:

https://reli.blog.hu/api/trackback/id/tr8115685526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.