A Muzumán Testvériség neve ismerős lehet különböző híradásokból, hiszen a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb szervezete, amely erősen ötvözi a vallást és a politikai célokat. De valóban ismerjük őket? Az alábbi cikk a szervezet majd' egy évszázados történetébe enged rövid betekintést.  

A Muzulmán Testvériség volt az első jelentős hatással bíró iszlamista szervezet a 20. században, ráadásul számos más csoport megalakulását eredményezte, vagy mert a Muzulmán Testvériségből váltak ki,[1] vagy mert annak mintájára szerveződtek.[2] Továbbá ez az a szervezet, amely a mai napig az egyik legnagyobb bázissal, támogatottsággal és hatással rendelkezik, nemcsak a születésének helyét képező Egyiptomban, hanem az egész arab térségben is. A Muzulmán Testvériség tevékenysége, csakúgy mint tagsága igen szerteágazó,  rendelkezik politikai párttal, szociális szervezettel, de még katonai szárnnyal is.

További képekért kattintson a galériára

A Muzulmán vagy Muszlim Testvériség[3] 1928-ban alakult meg. A 19. századi Egyiptom gazdasági és ipari téren is fejlődött, de a lakosság nagy része még mindig nyomorban élt, miközben a külföldről érkezők folyamatos jogi és pénzügyi kedvezményekben részesültek. A rossz körülmények között élők helyzetét tovább súlyosbította, hogy az állami adóság állománya jelentősen megemelkedett.[4] Az angolok még 1882-ben megszállták Egyiptomot, ami hivatalosan ugyan véget ért, amikor az ország függetlenné vált (1922), de a britek 1956-ig a térségben maradtak. Új eszmék jelentek meg (pl.: a nacionalizmus) és a muszlim világ az iszlám megújításán fáradozott. Létrejött egy politikai csoport, ami a nemzeti tudat alapjait képezte, ez volt a Vafd párt. Számukra a nemzeti tudat fontosabb volt, mint a vallás. Hosszas pályafutásuk alatt nagy népszerűségre tettek szert, ám döntő változást nem tudtak hozni, ugyanis az angol kormányzás folyamatosan beleszólt a politikai életbe, hol a Vafd, hol pedig az uralkodó befolyásolásával. 

Ebben a közegben alakult meg a szervezet. Alapítója az alig 22 éves Ahmad Haszan al-Banná (1906-1949) volt. A Muzulmán Testvériség hamar tömegmozgalommá vált, mert a parlamenti demokráciába vetett hitt csökkent, és a Testvériség képes volt egy erőteljes vonulattá válni azáltal, hogy szociális munkákba kezdett. Egy iszlámhoz való visszafordulást szorgalmazott, amely igen csábítónak bizonyult, amikor a nyugat erőteljes hatása érződött az országon.

A Muzulmán Testvériség sokáig a humanitárius cselekedeteiről volt ismert, ez biztosította az erős tömegbázisát, amellyel később képes volt szerepet vállalni a politikai életben is. Egyes vélemények szerint a Muzulmán Testvériség volt az, aki megteremtette a populista fundamentalizmust. Az 1952-es forradalom idején a Muszlim Testvériség szoros kapcsolatban állt a Szabad Tisztekkel, ugyanis mindketten az angol befolyást kívánták megszüntetni. A hatalomra kerülő Gamal Abden-Nasszer (1918-1970) kezdetben hasonló intézkedésekben és változásokban gondolkodott mint a Muzulmán Testvériség, később azonban a céljaik jelentősen eltávolodtak egymástól. A Muzulmán Testvériség illegalitásba vonulása már Nasszer előtt megkezdődött, és a mai napig nem fejeződött be. Napjainkban is vannak olyan országok, amelyek terrorista csoportként tartják számon a Muzulmán Testvériséget, pl.: Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek 2014-ben nyilvánította azzá; de Egyiptomban is jelenleg több száz tag áll bíróság előtt.

A Muzulmán Testvériség aktívan támogatta az Izrael-ellenes háborúkat, sőt merényleteket is követtek el, 1954-ben még Nasszer elnököt is megpróbálták meggyilkolni. Ennek sikertelensége a szervezet betiltását, a tagok vagyonának elkobzását, börtönbe csukását vagy kivégzését eredményezte. Maga Hassan al-Banná is merénylet áldozata lett (1949), majd később Szajjid Kutbot (1906-1966), a Testvériség ideológiai atyát is hosszas börtönbüntetés után kivégezték (1966).

A Muzulmán Testvériség bár soha nem szűnt meg, de létszáma lecsökkent, teljes illegalitásban működött, és tevékenysége sem mondható gyakorinak a 20. század második felében. Anwar Szadat (1918-1981) elnök azonban liberálisabb politikát folytatott és amnesztiát gyakorolt a bebörtönzött rabok felett, illetve újra legálissá nyilvánította Testvériséget. Később ezeket az intézkedéseket visszavonta. Szadat később a Testvériség egyik tagja által elkövetett merénylet áldozata lett. A Muszlim Testvériség az atrocitások ellenére nem szűnt meg, de ezek után már nem egységes szervezetként léptek fel.

Hoszni Mubarak (1928- ) elnöksége idején a szervezet fokozatosan vesztett a politikai erejéből, mivel ezen a téren csak korlátozottan tudott fellépni. Emiatt több radikális csoport lépett ki a soraiból. A Testvérek a 2011-es "Arab Tavasz” néven elhíresült forradalomban döntő szerepet játszottak. A szervezet gyorsan támogatni kezdte a tüntetéseket és Egyiptom történelmében először legálisan és hivatalosan is páttá szerveződött. Tette mindezt hatékonyan, hiszen a 2012-es elnökválasztást a Muzulmán Testvériség jelöltje Muhammad Morsi nyerte. A támogatása azonban fokozatosan csökkent és folyamatos tüntetések eredményeként 2013-ban leváltották az elnöki pozícióról, majd több évtizedes börtönre ítélték, amely enyhítésnek számít az eredeti halálos ítélettől. Jelenleg is több száz Muszlim Testvériség tag raboskodik börtönben Egyiptomban.     

A szervezet mottója, "A Korán a mi alkotmányunk” és ,,Iszlám a megoldás”, jól megfoghatóvá teszi, hogy a Testvériség egy olyan gazdasági, politikai és állami rendszer felállításra törekedett/törekszik, amely teljesen iszlám megalapozottságú. Ám ezt mindig több lépcsős folyamatként képzelték el; kezdetnek ideológiai megalapozottságot kívántak kialakítani, majd a társadalmi háttérintézményeket létrehozni, és csak később jönne a politikai szerepvállalás. A Testvériség tervei között szerepel továbbá egy egységes arab közösség létrehozása a különböző országokból, ám ez csak távoli tervként tűnt fel. Először saját országuk problémái megoldására törekedtek, csak ezután tartották lehetségesnek, hogy különböző arab országok közt kialakulhasson az unió.  Nehéz lenne azonban azt állítani, hogy a Muzulmán Testvérek minden szervezetére ez igaz lenne, mert a széttagoltsága miatt gyakran annyira különböznek a céljaik, hogy nehéz általánosságba beszélni róluk.[5]

- Sándor Kitti

Megjegyzések

[1] Pl.: Takir va al-Hidzsra, al-Dzsamáa al-Iszlámijja, Egyiptomi Iszlám Dzsihád, Palesztin Iszlám Dzsihád Mozgalom

[2] Pl.: Hamasz, Felszabadítási Párt. ..   

[3] Al- Ikhván al-Muszlimún. Az angol alakja a Muslim Broderhood, de magyar nyelvben a Muzulmán és a Muszlim Testvériség elnevezés is használatos, sőt kevésbé gyakori, de szintén használt alakja a Muszlim Fivérek is.

[4] Szaid idejében kb.: 6 millió; Ismail Khedive idejében kb.: 93 millió font.

[5] Az alapító Hassán el- Banna testvére szerint a Muzulmán Testvériség jelenlegi működését a bátyja feltehetőleg már nem helyeselné túlzott radikalizmusa miatt.  Interjú In: On The Spot – Helyszín: Egyiptom (2011) Sprektum Tv. 

Források

• What is Muslim Brotherhood? Aljazeera 2017. június 17. https://www.aljazeera.com/indepth/features/2017/06/muslim-brotherhood-explained-170608091709865.html
• Rostoványi Zsolt (2004): Az iszlám világ és Nyugat Corvina Kiadó Kft, Budapest. 114-136. o.
• Schams Elwazer (2014): 528 Muslim Brotherhood supporters sentenced to death in Egypt. In: CNN.com 2014.03.25. http://edition.cnn.com/2014/03/24/world/africa/egypt-muslim-brotherhood-sentences