Japán és a vallás kapcsán ami többek között az emberek eszébe jut, az alábbiak: buddha szobrok, díszes épületek, óriási faragott kapuk, meditálásra alkalmas kertek, füstölők és alázatosan hajlongó emberek. Bár ez a képsor sem jár távol a valóságtól annak tekintetében, hogy mennyire sokoldalú ennek az ázsiai országnak a vallási világa, azonban a tényleges felismerés egy kicsit bővebb magyarázatot igényel. Így a következő pár bekezdésben ejtenék néhány szót az ország vallásairól, azok közül is elsőként a sintoizmusról, hogy jobban érzékeljük mégis mi mindennek köszönhető a fentebb felsorolt lista kialakulása.

Japán történelme és az azt érő külső hatások ugyanolyan hosszú és változatos útját készítették elő a ma élő japán ember valláshoz kötődő horgonyainak, mint bármely más országénak. Leszámítva természetesen azt a tényt, hogy rájuk inkább kína buddhizmusa mintsem németország reformációja hatott.

A korai sintoizmus alapjai rokonságot mutatnak a Csendes óceán szigetvilágának és Ázsia egyéb területeinek sámánisztikus hagyományaival és animista[1] jellegű elképzeléseivel. Ez a Kr. u. 4-6. században főleg mítoszaikban és néphitükben dominált. Mit is jelent ez pontosabban?

A sintónak (“istenek útja”) nincs alapítója vagy szent könyvei. Igazából vallási tanítások és főként gyakorlatok összességéről van itt szó, amelyek középpontjában a kamik (isten, felső szellem) teremtő ereje és igazsághoz vezető útja áll. Kami jellegűnek tartanak mindent, ami vallásilag tiszteletreméltó, a szellemektől az állatokon át a vizekig - ennek köszönhetően 8 millióra teszik számukat - bár nem kapcsolják hozzájuk az örökkévalóság, mindenhatóság tulajdonságait. Egy-egy szentély hívői úgy vélik, amennyiben a kami akaratával összhangban élik életüket és végzik el szertartásaikat, akár mutatnak be ételáldozatokat vagy csak felajánlásként elhelyezek szentélyükben egy-egy füstölőt, megszerzik támogatásukat, védelmüket.

Egy másik alap gondolat szerint a megfelelő, összhangban leélt élet maga az igazsághoz vezető út,  amihez a sintó útmutatást nyújt az embereknek. Teszi mindezt úgy, hogy az „igaz szív” folyamatos keresésére buzdítja híveit, ezzel mintegy példát mutat a helyes életvitelről, ami abból áll, hogy az ember minden élethelyzetben igyekezzen becsületes lenni és a legtöbbet teljesíteni.

Az alapok viszonylag egyszerűek; helyes életet élve, bizonyos kötött formák szerint tiszteletet mutatva várták az emberek a szent lényektől, hogy termésük bőséges, családjuk egészséges legyen. Majd ahogy a történelem haladt tovább és változtak a körülmények, változott a sintoizmus is. Az 5. században a konfucianizmus gondolatai hatottak rá. 552-ben elfogadták a buddhizmust hivatalos vallásnak, majd a 7. században a taoizmus kezdett elterjedni. A 13. században a buddhizmus egyik irányzata, a zen jelent meg és ágyazódott be szervesen a vallási dimenzióba, aminek köszönhetően Japánt gyakran kapcsoljuk össze például egy békés zöld kert meditálásra alkalmas képével. A 16. században ismételten a konfucianizmussal karöltve erősödött meg a sintoizmus, miközben a jezsuita hittérítőknek köszönhetően megjelent a kereszténység is a szigetországban.

Az évszázadok során számtalan vallás, irányzat és hatás... ezek váltották ki például a 18-19. században a fukkó sintó iskola megjelenését, amelynek célja a sintó megtisztitása volt és ami már a modern sintó létrejöttét alapozta meg. Azonban jelentőségteljes váltást az 1868-as császári restauráció hozott, ami a sintó ősi egységét állította vissza, bár közben egészen új jelentőséget kapott azzal, hogy hivatalos államvallássá vált, egészen a második világháborúig. Bár, hogy mit is jelentett pontosan ez az állapot, az egy kicsit érdekesebb kérdés.

A vallási tevékenység és kormányzás egységesítésének eszméje jelent itt meg. Vallási oldalról ennek középpontjában az a gondolat állt, hogy a nép előrehaladását a politikai tevékenység és az isteneknek való megfelelés összhangja biztosította, mégpedig arra alapozva, hogy az istenektől az uralkodón át (akinek isteni mivoltának hangsúlyozása a japán nemzet egyik alappillére volt nagyon sokáig) az alattvalók az egész nemzet közös ősök leszármazottja.

Politikai oldalról ez azt jelentette, hogy „az állam a nemzeti egység és felsőbbrendűség szimbólumait támogató hitet a saját birodalmának érezte”[2] . Ez főként a nemzeti szimbólumok tiszteletét jelentette és mivel a sintó hagyományok azonosak lettek a japán nemzeti tradíciókkal (évszakokhoz, átmeneti rítusokhoz kapcsolódó ünnepek), így a szentélyek tisztelete mintegy hazafias kötelességgé vált.

Ennek gyakorlati lépései pedig a következők voltak: az állami sintó a japán történelemórák szerves részét képezte az iskolákban és sintoista jellegű erkölcsi tanításokat tartalmazott; véghezvitték a sintó intézményesítését, így a szentélyeket államosították, működésüket a Belügyminisztériumon belül saját hivatala szabályozta; papjaik hierarchiája ennek nyomán a politikai területéhez hasonlóan került megszervezésre.

Azonban az élet nemzethez kapcsolódó részén kívül a vallásszabadság elvét vallották. A buddhizmus a tömegek vallása maradt, a sintónak is számtalan kisebb-nagyobb szektája élt[3], zen, taoista, konfuciánus vagy akár ősibb vonalakkal átitatva.  Azonban a második világháború után a megszálló nagyhatalmak felszámolták az állami sintót, ami így a kegyhelyes sinto/szentély-sinto jegyében szerveződött újjá. Ezután a szekták a Sintó Szentélyek Egyesületébe tömörültek, nyilvános szentélyeiket és papjaikat pedig magán adományokból tartják fenn a mai napig.

Ez a fejlődési vonal nem mutat túl nagy különbséget egy európai ország vallásához és történelméhez hasonlítva, miután elkezdjük elemenként közelebbről megnézni a fent felsorolt listát. Azonban a mi szemünknek talán még így is kaotikusan hathat ez az egymás mellett élése a különböző irányzatoknak és az, ahogyan mindezt a japán emberek az életükbe beépítik. Viszont ahhoz, hogy megértsük miért működőképes ez a maga módján és miért működött egészen másképp egy vallás államosítása náluk, mint működne például egy európai országban, ahhoz a japán ember mozgatórugóit kellene megérteni. Ehhez pedig el kellene vonatkoztatni  attól az alapvető, velünk szocializálódott, európai vagy akár csak egyszerűen nem japán szemléletmódtól, világlátástól, aminek részleteit meghagynám egy esetlegesen következő témának.

- Fülöp Tiffany

Ha tetszett a cikk, kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések

[1] lélekhitű: minden anyagi dolog rendelkezik lélekkel

[2] Benedict, Ruth – Mori Szadahiko. 2009. Krizantém és kard. A japán kultúra újrafelfedezése. Budapest: Nyitott Könyvműhely. 80. o.

[3] Ezek a sintó úgynevezett felekezeti vagy vallás-sinto ágához tartoztak, amit népi vallási közösségek csoportjai alkottak.

Források

Sintó; URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/sinto.html [2018. 09. 03.]

Skuczi László: Japán története és vallásai; URL: https://terebess.hu/keletkultinfo/japinfo.html [2018. 09. 03.]

Rövid áttekintés a japán vallásokról; URL: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.vallasok/index.asp_id=28.html [2018. 09. 03.]

Kovács Nemere: Egyetemes vallástörténet; URL: http://mek.oszk.hu/14100/14173/14173.pdf [2018. 09. 03.]

Ferber Katalin. 2009. Mindenki szellemi kalauza. Japán. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.

Benedict, Ruth – Mori Szadahiko. 2009. Krizantém és kard. A japán kultúra újrafelfedezése. Budapest: Nyitott Könyvműhely.