Előző cikkem folytatásaként szeretnék bemutatni a hitelesség és legitimáció kérdésében egy másik domináns irányzatot, amely homlokegyenest szembemegy az univerzalizmusnál bemutatott képpel. Ez a „népies”, avagy folkish irányzat.

Ezen közösségek tipikusan exkluzív és zárt rendszert alkotnak és az általuk képviselt spiritualitáshoz jóval nagyobb elköteleződést és egyéb követelményeket is állíthatnak. Gyakori elem az egyén számára a genealógiai vizsgálat, mint előkövetelmény, melyben igazolnia kell, hogy rendelkezik észak-európai, vagy skandináv ősökkel. (Ez esetenként meglehetősen komikus eredményekkel tud szolgálni, főleg olyan szerveződések esetében, ahol elegendő, ha az adott bekerülni szándékozó átnevezi a Facebook-on használt nevét némileg „északiasabb” hangzásúvá.)

Retorikájukban ezek a közösségek szigorúan elzárkóznak a szinkretizmus elemeitől, azonban a vallástudós az alapos megfigyelőképességére és háttérismeretére hagyatkozva ezeket képes észrevenni. Így példaként említhető egy tipikusan folkish elem, a rituális kör felhúzása és egyes pontjainak rögzítése, ami a sign of the hammer-ként ismert liturgikus elem. Ezeknél erős párhuzam vonható más vallások hasonló elemeivel. Előbbi esetében a wicca liminális rítusai, utóbbi esetében a kereszténység adhatott ihletet.

Az utóbbi példa kimondottan érdekes, mivel kapcsolódik a korábbi cikkben említett fiktív vagy vélt történelemképhez. A modern mítoszalkotás egy iskolapéldájával állunk ebben szemben, ugyanis a gyakorlók ezt a mozdulatsort a keresztvetéssel ellentétes irányú többszörös mozdulatsorként hajtják végre. Ennek magyarázatát és így legitimációját a kora középkori keresztény térítést elutasító vikingekig datálják vissza, akik nem voltak hajlandók keresztet vetni, hanem helyette a saját mozdulatsorukat gyakorolták. [1]Azonban természetesen erre sem explicit forrás, sem konkrét szöveghelyes utalás nem létezik és tisztán látható az átvett elemi forma. Mindez azonban nem okoz problémát a gyakorlók számára és az általuk kreált narratívába tökéletesen beilleszthető gyakorlatsort örömmel használják egyéni és közösségi rítusaikon is.

A folkish közösségek gyakorta az amerikai alt right mozgalmak egyes hívószavaival is kiegészítik az általuk képviselt gondolkodást. Alapvetően jellemző a fősodor menti folkish közösségekre, hogy az általuk preferált történelmi narratívában a kora-középkori Skandináviáról egy idealizált kép él, melyben erőteljes szerepet kap a harcias szellem, a tiszta vér fogalma, a kevésbé elfogadható (burkolt, vagy épp kevésbé burkolt) jelképhasználat és az olyan fogalmak, mint az ’árja nép’ használata. Mindez a közöségszervezésben is megjelenik: gyakori a militáns szemléletmód és a hagyományos technológiák helyett a modern katonai eszközök preferálása, az egyéb nem fehér etnikumokkal szemben való elutasító, vagy esetekként akár ellenséges fellépés. A közöségi reprezentációban fontos szerepet kap az adott csoport zászlaja, melyen meglehetősen gyakori a vörös, fehér és fekete színek megjelenítése, a Sigel rúna használata és a swastika stilizált vagy összetettebb mintájának használata. Ez természetesen nem feltételezi automatikusan a politikai szélsőjobboldalhoz/ alt right-hoz való szimpátiát, azonban elgondolkodtató, hogy ebben az alapvetően sok jelképpel bíró újpogány vallásban miért az egyedüli más korszakokból negatív konnotációval is bíró jelképet használja a folkish közösségek többsége.

- Nemes Márk

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések 

[1] Mindez többségében a folkish, de más közösségek szerzőinek retorikájában is megfigyelhető.

Források és szakirodalom:

• Kis-Halas Judit: „Újboszorkány kultuszok a 20. században. A Wiccától a cyberboszorkákig”, in Rubicon 2005/7. Budapest 2005.
• Stephen Hunt: Religion and Everiday Life. Routledge, London – New York 2005.
• Michael Strmiska – Baldur A. Sigurvinsson – Hjörtur Smárasson: „Ásatrú in Iceland: The Rebirth of Nordic Paganism?”, in Uő: Nova Religio 2000.
• Michael F. Strmiska: „Modern Paganism in World Cultures. Comparative Per-spectives”, in Uő: Modern Paganism in World Cultures. Comparative Perspectives. ABC-Clio, Santa Barbara 2005.
• Richard Steigmann-Gall: „Rethinking Nazism and Religion: How Anti-Christian Were the «Pagans?»”, in Uő: Central European History 36, no. 1. Cambridge 2003. 75–105.
• James R. Lewis – Murphy Pizza: Handbook of Contemporary Paganism. Brill, Leiden – Boston 2009.
• Jeffrey Kaplan: „New Religious Movements and Globalization”, in Eugene V. Gallagher – Michael W. Ashcraft: Introduction to New and Alternative Religions in America, Volume 5. Greenwood Publishing Group 2005.
• Josh Heath: „Two Yule Rituals: One Heathen’s Experience in the Northeast US”, in Uő: Óđroerír: The Heathen Journal Volume II. 2014.
• Mattias Gardell: Gods of the Blood: The Pagan Revival and White Separatism. Durham (Duke University Press) 2003.