Az erőszak kérdésének relevanciájáról és René Girard fontosságáról írtam előző cikkemben, illetve kitértem pár szóban arra a sajtos irányvonalra is, amelyet mimetikus elméletnek nevezünk. A következőkben Girard munkásságát és elméletét igyekszem bemutatni röviden, fontosabb művein keresztül.

Girard sok évtizedet felölelő munkássága során olyan fundamentális kérdéseket vizsgált, minthogy mi tartja össze a társadalmat vagy éppen miért esik szét, mi a vallás szerepe ezekben a folyamatokban, valamint, hogy ez az egész hogyan függ össze az erőszakkal. René Girard mimetikus elmélete az erőszak és vallás kapcsolatának egész kérdéskörét, jelenségét annak „legalapvetőbb eleménél”, az embernél ragadja meg mimetikus antropológiája révén, amelynek kulcsfogalma az utánzás.

Első könyve 1961-ben jelent meg Párizsban Mensonge romantique et vérité romanesque (Romantikus hazugság és a regény igazsága) címmel, az angol kiadás pedig 1966-ban látott napvilágot Deceit, Desire and the Novel: Self and Other in Literary Structure címen. Ez a könyv tekinthető Girard első fő művének, ugyanis ebben az írásában artikulálja a vágy mimetikus természetére vonatkozó hipotézisét. Az 1950-es évek vége felé Girard a nagy európai írók – mint például Stendhal, Cervantes, Flaubert, Proust, Dosztojevszkij - regényeit vizsgálta, és az egyes alkotások különbségeinek elemzése helyett azt kutatta, hogy van-e bennük valami közös elem. Kutatása során feltűnt neki, hogy a vizsgált a művekben a szereplők azonos struktúrájú kapcsolati működési mód szerint fejlődnek. Arra a következtetésre jutott, hogy ezek az írók alkotásaikban az egyes karaktereken keresztül tulajdonképpen a vágy mimetikus, utánzásos természetét írják le, azaz, hogy az emberek a vágyaikat valaki mástól kölcsönzik, szemben az ember teljes önállóságát és egyediségét hirdető romantikus hazugsággal. Arról van tehát szó, hogy az ösztönös alapszükségleteken túlmutató vágyainkat általában másvalakinek – akit ilyen értelemben nevezhetünk modellnek vagy közvetítőnek – ugyanarra a tárgyra, dologra irányuló vágya kelti fel, tehát a vágyakozó alany és a vágyott tárgy közötti viszony nem közvetlen, hanem egy háromszöget rajzol ki ez a fajta kapcsolódási struktúra. Sok esetben ez a viszonyrendszer ártalmatlan, azonban amikor a vágy valami olyan dologra irányul, amely természeténél fogva nem osztható (például valakinek a szerelme, vagy egy vezetői pozíció) vagy csak nagyon szűkösen áll rendelkezésre, akkor az egyazon irányba mutató vágyak keresztezik egymást, a modell akadállyá válik és viszont, így ez mimetikus rivalizáláshoz vezet, amely bizonyos esetekben a végletekig eszkalálódhat erőszakba torkollva. (Girard, 1966)

A vágy mimetikus természetének tanulmányozása során Girard túlhalad az irodalomtudomány látókörén, egészen a pszichológia és az antropológia terrénumába. A vágy mimetikus természetének felfedezése Girard-t az erőszak problematikájának vizsgálata felé orientálta.  A mimetikus antropológia kulcsfogalma az utánzás; ez magyarázza az emberek rendkívüli tanulási képességét, az empátiát, a kooperációs készséget. Azonban az érme másik oldalán ott van a rivalizálás, amely megfelelő kontroll hiányában erőszakhoz vezet, ami szintén mimetikus természetű, fertőzésként terjed, és a diffúz erőszak az egész közösséget elsöprő erőszakhullám rémképével fenyeget. Ennek a fenyegetésnek kell, hogy hatása legyen az emberi közösségek szerveződésére, különösképpen az emberré-válás kezdetén, amikor még nem létezett semmiféle jogrendszer és karhatalmi szervek sem felügyelték a csoport békéjét. Ennek megfelelően második fő művében, az 1972-ben megjelent La violence et la sacré (angolul 1977-ben Violence and the sacred – Az erőszak és a szent) címet viselő írásában a mimetikus elmélet már egy univerzális antropológiai és kulturális keretelméletté duzzad. Ebben a munkájában Girard összehasonlító mítoszelemzéssel, valamint etnológiai megfigyelésekre és adatokra támaszkodva igyekszik feltárni a „szent/szakrális” valódi természetét az archaikus társadalmakban. Ebbéli vizsgálódásai eredményeképpen megalkotja második fő hipotézisét. Azt állítja, hogy az emberi kultúrák kezdetén az erőszakot az áldozatállítás vagy bűnbakképzés mechanizmusa révén tartották féken. Ennek a mechanizmusnak köszönhetően a diffúz erőszak egy – kezdetben spontán – kiválasztott áldozat ellenében egyazon irányba csatornázódott, majd a gyilkosságot követően az erőszakos indulatok szublimálódtak, és a kiengesztelődés és béke érzése újra összekovácsolta a csoportot. A közösség az áldozatot valóban felelősnek tartotta a kialakult krízishelyzetért, amelyet azonban halálával „meg is oldott”, így a közösség szempontjából az áldozat személye egyszerre ördögi, mert vétkes a válsághelyzet létrejöttében, másfelől jó és kegyes, mivel halálának köszönhetően helyreállt a rend, tehát az áldozat kettős karakterisztikájú, egyszerre jó és ördögi, és ez tulajdonképpen a szent alaptermészete. A legközelebbi válsághelyzetek idején ezt már elkezdték tudatosan alkalmazni, így idővel gyakorlatként rutinizálódott az áldozatállítás, megteremtve ezzel a vallás, és a kultúra alapjait. Tehát Girard a vallások központi elemeinek (mítoszok, tabuk, rítusok), a politikai hatalom (szakrális királyság), az igazságszolgáltatási rendszer (fő büntetések), archaikus orvoslás, színház, stb.…  eredetét a bűnbakképzési mechanizmusra vezeti vissza. (Girard, 1977)

Girard harmadik fő műve az 1978-ban megjelent, beszédes című kötet, Des choses cachées depuis la fondation du monde – Mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva, amely 2013-ban jelent meg magyar nyelven. Ebben a kötetben Girard kiterjeszti az elméletét a bibliai szövegek vizsgálatára, amelyet már a cím is sugall. A három fő részből álló kötet tulajdonképpen két pszichiáterrel folytatott beszélgetés írásos formája, ily módon Girard elméletének szintézisét adja dialektikus formában. Az első részben az antropológiai elméletét mutatja be Girard, majd a második szakaszban pedig az Ó-és Újszövetség szövegeinek analízise kerül terítékre. Az összehasonlító szövegelemzés eredményeképpen Girard kimutatja, hogy egyes központi bibliai szövegek elsősorban és fundamentálisan abban különböznek az archaikus mítoszoktól, hogy azok nem a bűnbakképzési-mechanizmus eredményei, azaz a biblikus szövegek - ellentétben a mítoszokkal - nem az üldözők szempontját tükrözik, hanem az üldözött áldozat nézőpontjából íródtak, fellebbentve ezzel a fátylat a bűnbakképzési mechanizmusról, továbbá a minden vallás és kultúra eredetében lappangó erőszakról. A könyv harmadik részét pedig pszichológiai vizsgálódásoknak szenteli Girard, olyan fajsúlyos és izgalmas témákat boncolgatva, mint a szexualitás, mazochizmus, szadizmus, homoszexualitás. (Girard, 2013)

Girard munkásságának mérföldköveit jelentő kötetek bemutatásából jól kirajzolódik, hogy téziseit három fő témakörben fejtette ki: 1) mimetikus vágyelmélet, 2) bűnbakképzési mechanizmus, mint a kultúra eredete, valamint 3) bibliai reveláció és a kereszténység (Palaver, 2013), vagy címszavakban: mimézis, áldozat, reveláció. A továbbiakban Girard elméletét eme három kérdéskör mentén fogom ismertetni. Ez a felosztás már csak avégett is kívánatosnak tetszik, mert a mikro szinttől a makroszintig halad, tehát az egyes embertől a közösségen át a nagy volumenű globális folyamatokig.

- Tóth Péter

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Források        

• Bowyer, J. (2015). René Girard, 'The Einstein of The Social Sciences'. Forbes. Webcím: https://www.forbes.com/sites/jerrybowyer/2015/11/30/rene-girard-the-einstein-of-the-social-sciences-rip/#7b72d0e5a1a2 Utolsó letöltés:
• Farkas, G. (2015). Meghalt René Girard. Webcím: http://24.hu/tudomany/2015/11/05/meghalt-rene-girard/ Utolsó letöltés:
• Girard, R. (1966). Deceit, desire, and the novel : self and other in literary structure. Baltimore: Johns Hopkins Press.
• Girard, R. (1977). Violence and the sacred. Baltimore: The Johns Hopkins University Press.
• Girard, R. (2003). Erőszak és kölcsönösség. 2000 : irodalmi és társadalmi havilap : a 2000 Irodalmi és Társadalmi Egyesület folyóirata, 15.(1.), 5-15.
• Girard, R. (2013). Mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva. Budapest: L'Harmattan Kiadó.
• Haven, C. (2015). Stanford professor and eminent French theorist René Girard, member of the Académie Francaise, dies at 91. Webcím:  https://news.stanford.edu/pr/2015/pr-rene-girard-obit-110415.html Utolsó letöltés:
• Palaver, W. (2013). René Girard's Mimetic Theory. Michigan State University Press.