A sorozat előző részeiben megtudhattuk, miképpen vezettek a titkos társaságok tanai, valamint az antropológia és a néprajztudomány az újpogányság megszületéséhez. Ezzel el is érkeztünk az újpogányság történetének egyik legmegosztóbb és legfontosabb alakjához, Margaret Alice Murray-hez (1863–1963). Néprajzkutató és egyiptológus volt, az I. világháború kitöréséig Kairóban kutatott és segédkezett ásatásokon. Ő volt az első női elnöke a rangos Folklore Society-nek Angliában. Élete során három vitatott könyvet adott ki: Witch-Cult in Western Europe (1921), The God of the Witches (1933), The Divine King in England (1954).

Ezekben egy olyan állítólagos kultuszról ír,[1] amely túlélte az inkvizíciót, és titokban a modern korban is létezett. Részletes leírással is szolgált főleg a középkori és újkori perek adatai alapján. Azonban ahogy később még láthatjuk, itt is erősen kétségbe vonható a forráskezelése. Murray szerint e kultusz tagja 13 fős csoportokat alkottak egy főpap vezetésével, aki a boszorkányszombatokon agancsos koronát viselt, ezért nézték őt az ördögnek. Egy termékenységkultuszról van szó, Murray szerint a rítusaik gyakran féktelen evészetbe-ivászatba és orgiákba torkolltak. Valamint Murray úgy vélte, hogy ezek a boszorkányok (azaz a kultusz követői) tényleges természetfeletti képességekkel rendelkeztek, például meg tudtak idézni familiárisokat vagy jégesőt tudtak idézni. Szintén hírhedt állítása a könyveknek, hogy a tündérek valóban létező, intelligens faj volt, akik megtanították az embereket a kultúrára és a mágiára. Murray úgy vélte, hogy befolyásos vallási és politikai vezetők is a kultusz tagjai voltak (pl. Jeanne D’arc). Az egészet elméletét egy konteóval keretezte, ugyanis szerinte a keresztény egyház küldetésének látta a régi, igaz vallás kiirtását.

1. kép: Murray 1928-ban

Murray munkásságára sokan felfigyeltek, és nem telt sok időbe, mire megírták a hivatalos kritikákat is. Elliott Rose történész írta az első könyvet erről a témáról, amiben kifejtette, hogy ilyen vallás nem létezhetett, mert egyrészt, a mágiáról való elképzelés nem volt egységes a középkor során; másrészt, Anglia kereszténnyé válása és az első boszorkányper között eltelt 1000 év anélkül, hogy bármi hasonlóról feljegyzés született volna. Ezen kívül Mircea Eliade vallástörténész rámutatott, hogy a perek eleinte az eretnekek ellen irányultak, és a vádak szinte szóról szóra megegyeznek az ókori keresztények elleni vádakkal - tehát nem pontos leírásokról van szó, céljuk az adott közösség démonizálása volt. Ronald Hutton is foglalkozott Murray munkásságával, ő arra hívta fel a figyelmet, hogy Murray össze-vissza szedett adatokat Európa minden tájáról és idejéből, pedig még a kereszténység előtti Anglia sem rendelkezett egységes hiedelmekkel. Maga Murray sosem értett egyet a kritikákkal, és haláláig fent tartotta az állítását, hogy egy valóban létezett egy ilyen kultusz. Hogy miért, azt valószínűleg sosem tudjuk meg, bár Jacquelin Simpson szerint a lelkes feminista Murray célja ezzel talán az volt, hogy egy, a nőiséget és a termékenységet dicsőítő kultuszt alkosson, mely nem egy férfi Istent imád, és amivel a nők is jobban tudtak azonosulni.

Bár az utókor bebizonyította, hogy Murray teóriája szinte semmilyen szempontból sem állja meg a helyét, kifogásolható mind a tartalma, mind a metodikája, ettől függetlenül nem lehet tagadni a jelentőségét, melyet gyakorolt a későbbi korokra. Például az ő teóriájára épít majdnem teljes egészében az 1950-es években Gerald Gardner által alapított újpogány vallás, a Wicca, mely a mai napig nagy népszerűségnek örvend.[2] Ezen kívül Murray munkásságának hibái rámutatattak az európai boszorkányságkutatás hiányaira, mely színvonalasabb kutatómunkákra inspirálta a későbbi kutatókat.[3]

- Bodzásné Csényi-Nagy Krisztina

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések

[1] Azt hozzá kell tenni, hogy Murray sem teljesen magától találta ki ezeket: többek között sokat merített az amerikai amatőr antropológus, Charles Leland Aradia c. művéből (először 1899-ben jelent meg), ahol egy hasonló titkos kultuszról olvashatunk Itáliában, illetve több romantikus regény elemeit is bevonta (pl. Jules Michelet: La Sorcière, 1862).

[2] Gardner állítása szerint az 1930-as években találkozott egy Dorothy Clutterbuck nevű hölggyel, aki egy Murray által leírt ősi túlélő pogány kultusz főpapnője volt. Gardner szerint Dorothy tanítványának fogadta, és 1939-ben beavatta a közösségébe New Forest városában. Gardnernek titoktartási esküt kellett fogadnia. Ettől függetlenül későbbi regényeiben már megemlíti a kultusz néhány elemét (pl. High Magic’s Aid, 1949), míg végül engedélyt nem kapott, hogy a tanokat nyíltabban is közreadja, miután az angol parlament semmissé nyilvánította a boszorkányellenes törvényeit 1951-ben.

[3] Ugyanis a boszorkányságot a korabeli szakirodalom a mentális betegségek közé sorolta, csakúgy, mint a sámánizmust. Murray után kezdtek el komolyabban foglalkozni a témával, melynek hatására ma már úgy vélik a kutatók, hogy a boszorkányhisztéria legfőképp társadalmi problémák hatására harapódzott el. Ezzel a témával Magyarországon egy nemzetközi tekintélyű kutatócsoport is foglalkozik (MTA-BTK Kelet-Nyugat Vallásetnológiai Kutatócsoport), ami rendszeresen tart konferenciákat és ad ki tanulmányköteteket.

Felhasznált irodalom

• HUTTON, Ronald, 2000. The Triumph of the Moon. Oxford: Oxford University Press.
• LELAND, Charles G. Aradia, or the Gospel of Witches. http://www.sacred texts.com/pag/aradia/index.htm. Hozzáférés dátuma: 2018.12.18.
• ELIADE, Mircea, 1975. Some Observations on European Witchcraft. History of Religions, Vol. 14 No. 3. 149-172.           
• MURRAY, Margaret Alice. The Witch-Cult in Western-Europe. http://www.sacred texts.com/pag/wcwe/. Hozzáférés dátuma: 2018.12.18.
• ROSE, Elliot, 1962. A Razor for a Goat: A Discussion of Certain Problems in Witchcraft and Diabolism. Toronto: Toronto University Press.
• SHEPPARD, Kathleen L. The Life of Margaret Alice Murray: A Woman's Work in Archaeology. http://www.ai-journal.com/article/view/ai.1608. Hozzáférés dátuma: 2018.12.18.
• SIMPSON, Jacqueline, 1994. Margaret Murray: Who Believed Her and Why? Folklore Vol. 105, 89–96.

Képek forrásai

• 1. kép: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c3/Margaret_Murray_1928c.jpg