„Mi baj származhat egy könyv olvasásából?” Hangzik el ez a mondat az 1998-as Múmia című filmben. Jelen cikkben arra adok választ, hogy milyen baj származhat egy könyv megírásából. Emellett pedig a szólásszabadság és a blaszfémia ellentétével ismerkedhetünk meg a világ egyik legnagyobb botrányát övező könyv kiadása kapcsán.
A cikkben vizsgált eset 1988-ban következett be, amikor Sir Ahmed Salman Rushdie megjelentette a Sátáni versek című könyvét. Salman Rushdie indiai születésű, brit állampolgár, aki fiatal kora egy jelentős részét Pakisztánban töltötte. Muszlim családból származott ugyan, de sosem gyakorolta az iszlám vallást, bár egyetemi évei alatt tanulmányozta a vallási tanokat. Salman Rushdie első írói sikerét Az éjfél gyermekei c. könyvével érte el, de neve valószínűleg a Sátáni versek című művével forrt össze örökre.
A Sátáni versek már megjelenése után közvetlenül nagy vitát kavart, hangos tiltakozás kezdődött meg, dühös tömegek vonultak az utcára nem csak a muszlim országokban, de Európa nagy városaiban is; és hamarosan a tömeges könyvégetések is megkezdődtek. India volt az első ország ahol a könyvet betiltották, nem sokra rá fél tucat másik állam is követte a példáját.
A legerősebb reakció azonban Iránból érkezett. Khomeini ajatollah, Irán vezetője fatwát adott ki, amelyben felhatalmazta a radikális híveket, hogy az író és a nemzetközi publikációban résztvevő bármely személy ellen támadást indítsanak. Egy iráni üzletember pedig vérdíjat is felajánlott a sikeres elkövetőknek. Támadások történtek a kiadásban érintettek körében többek között Japánban, Norvégiában, Törökországban és Olaszországban is. Jelentések szerint 22 ember halt meg a konfliktus közvetett okai miatt. Magyarországon a fordító nevét nem is hozták nyilvánosságra.
Mi volt a könyvön olyan felháborító? Sokak szemében már maga a cím is tüske, hiszen a Sátáni versek Mohamed próféta olyan – fent nem maradt, és az ortodox hívők által szigorúan elutasított – tanítására utal, amelyben hajlik a többisten hit elfogadása felé, márpedig ez az iszlám alaptételivel ellentétes. A mű ezen felül hemzseg a vallási jelképektől, kezdve azzal, hogy a könyv két főszereplője közül - akik egy repülőbaleset során meghalnak, majd reinkarnálódnak - az egyikőjük Gabriel arkangyallá (aki Mohamed prófétának vitte el Allah tanításait) változik, míg a másik ördöghöz hasonló jellemvonásokat vesz fel. Az iszlám szent prófétája szintén megjelenik a könyvben, akit az író konzekvensen Mahoundnak nevez, és nem teszi tisztává, hogy Allah vagy az Iblísz (az ördög) beszél hozzá.
Az eset számos vitát váltott ki és több okból is kiemelt fontosságúnak ítélik az euroiszlám történetében is. A történések kohézióteremtő erővel bírtak, mert bár az erőszakos megnyilvánulásokkal sokan nem értettek egyet, de az eset fórumot szolgáltatott, hogy az Európában élő iszlám kisebbségek hangot adhassanak az őket ért diszkriminációnak. Véleményük szerint ugyanis nem csak keresztényeket kellene védeni blaszfémiával szemben. Ugyanakkor, ezt tartották az első alkalomnak, amikor egy iszlám ország iszlám berendezkedésű vezetője hatalmát és befolyását az európai kontinensre is kiterjesztette. Korábban Európára úgy tekintettek, mint a hitetlenek földje, ahol az iszlám szokások és rendszerek kevéssé vagy egyáltalán nem működnek. A dár el- kufr, azaz az istentelenség földjére korábban az volt a jellemző, hogy az ide érkezett iszlám hívek nem minden vallási szokásukat tartották meg. pl.: Franciaországban a népesség muszlim arányát tekintve nagyon kevés volt a mecset. Az ajatollah ezzel a tettével a hívők földjébe olvasztotta Európát. Továbbá az író Iránból való kitagadásával még jogerőre is emelte a tettét.
Salman Rushdie az eset után menekülni kényszerült és közel 10 évet védőőrizetben töltött, amelynek csak akkor lett vége, amikor az író Amerikába költözött. Az író tevékenységét nem fejezte be, a mai napig alkot és könyvei adaptálásától sem zárkózik el, amire bizonyíték, hogy jövőben fog bemutatkozni az India modern kori történetét feldolgozó Az éjfél gyermekei című könyve a sorozat formában történő feldolgozása. A könyvből már 2012-ben készítettek egy filmet, amelynek forgatása titokban zajlott, hogy elkerüljék a felháborodást és az esetleges retorziót.
Rushdie sokszor nyilatkozott a könyv kapcsán, és bocsánatot kért, ha megbántotta valaki vallási érzületét, ugyanakkor tartja, hogy a könyv nem istenkáromló, hiszen nem szidhatja Istent mivel véleménye szerint Isten nem is létezik.
- Sándor Kitti
Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!
Források
- Andrew Anthony: How one book ignited a culture war https://www.bbc.com/news/stories-47225607
- Mobeen Azhar: 'Salman Rushdie radicalised my generation' https://www.bbc.com/news/stories-47225607
- Györke Ágnes: Rushdie posztmodern nemzetei:Az éjfél gyermekei, a Szégyen és a Sátáni versek
