A rendszerváltozás után számos új, posztmodern kori vallás került előtérbe Magyarországon. Bár ez a folyamat már nálunk is korábban elindult, de Amerikában és a nyugati országokban előzőleg nagy visszhangot váltottak ki és egyúttal aggodalmakat is ezek a mozgalmak.

Sok fiatal lett tagja olyan új vallási mozgalmaknak (NRM – New Religious Movements), amiket időnként pejoratív értelemben kultuszoknak vagy szektáknak is szoktak nevezni. Ilyenek például a szcientológusok, krisnások, Jehova Tanúi, vagy épp a mormonok. Ezen fiatalok között általában gyakoriak a gazdag és magasan iskolázott emberek. A szülők, barátok, politikai és véleményvezérek válasza a csatlakozásra gyakran az volt, hogy próbálták megérteni a csoportok tevékenységét és ezen keresztül módszereket kidolgozni azok kontrollálására. Az NRM-ekhez való csatlakozást vannak, akik úgy értelmezik, mint a nyugati intézmények és értékek végső elutasítását, ideértve a gazdasági, vallási és családi értékeket egyaránt. Ezt a kultúra-elutasító magyarázatot sokak számára nehéz volt elfogadni. Más magyarázatok keresését szorgalmazták, ami viszont etikai kérdéseket vetett fel.

Ezek az alternatív magyarázatok az úgynevezett agymosás-elméletek voltak. Ezen elméletek támogatói szerint a fiatalok nem önként csatlakoznak az NRM-ekhez, hanem a csoport által használt manipuláló, kényszeritő eszközök vagy egy erős pszichotechnika használatának áldozataivá válnak, amit először a kommunista, anti-nyugati társadalmak alkalmaztak. Ezek a technikák szerintük csapdába ejtik a fiatalokat az NRM-ekben a vezetők által gyakorolt agykontrol hatása alatt.

Az agymosás technikája eredetileg az 1930-as évekbeli oroszországi tisztogatások során került kifejlesztésre, majd később a kínai kommunisták finomítottak rajta 1949-ben, akik a hadifoglyokkal szemben alkalmazták a koreai háború idején. Több nézőpont szerint korunkban ezt a technikát használják az NRM-ek vezetői a nyugati társadalmakban a fiatalok ellen, akik tehetetlenek ezekkel a kifinomult módszerekkel szemben. Mikor ezeket az agymosással kapcsolatos felvetéseket megkérdőjelezték nyilvánvaló logikai és etikai kérdések mentén, az elmélet támogatóinak már kész válasza volt. Eszerint a fizikai kényszert pszichikaira váltották a kortárs gyakorlatok. Ezek a technikák már úgymond második generációs „agymosás” elméletek, a manipuláció alapja a szeretet és a bűntudatkeltés. Az agymosási teóriákat kritizáló vélemények egyik erőteljes érve, hogy részben funkcionális okokból dolgozták ki olyan emberek, akiknek érdekében állt ezeket elfogadni és használni - mint például a csoporttagok szülei, terapeuták és más, akár konkurens vallási csoportok vezetői, hogy megmagyarázhassák miért csatlakoznak az emberek az NRM-ekhez és utána miért maradnak bennük, miért cseréltek le egy intézményes vallást egy kultuszra.

Több oka is van annak, hogy az agymosás elméletei a társadalom egyes tagjai számára könnyen elfogadhatóak. A szülők hibáztathatják a csoportot és annak vezetőit, mert 'a gyermekeiket rávették, hogy legyenek tagok, radikális személyiségváltozáson mennek át és „megtagadják” családjukat, megszakítják velük a kapcsolatot'. A társadalom vezetői hibáztathatják őket, mert 'távol tartják a legjobbjaikat a tradicionális kulturális és intézményes értékektől'.  Vallási vezetők épp úgy, mint pszichológusok és klinikai pszichiáterek a csoportokat szintén az agymosás elméletekkel támadták, de alapvetően megalapozatlan érvekkel, mint például:
- az egzotikus vallások deviánsak és gonoszak,
- az élet minden területére kiterjesztik a befolyásukat,
- megszüntetik a személyiség önállóságát,
- túl merevek, stb. 

Emellett teljesen figyelmen kívül hagyták a résztvevők részvételi hajlandóságát. Azáltal, hogy ignorálták azt a tényt, hogy a betérő emberek is rendelkeznek saját akarattal és döntési képességgel, azt feltételezték, hogy a megtérők passzivak és mindent befogadnak - nincs kontrolljuk saját életük felett, pusztán az új vallási mozgalmak agymosási technikáinak passzív bábjai.

Azzal a feltételezéssel szemben, miszerint maga az NRM az, ami gyökeresen megváltoztatja azokat, akiket sikerült csatlakozásra bírnia a vezetőknek, valójában a korábbi tagok körében végzett kutatások alapján elmondható, hogy saját döntésükből csatlakoznak hozzá az emberek. Esetenként például arra használják a csoportot, hogy megváltoztassák általa az életüket. Sok esetben kifejezetten keresték a csoportot és a belépés lehetőségét/módjait személyes céljaik eléréséhez. A kutatók számos hatást találtak azoknál, akik változás elérésére akarták használni a csoporttagságot. Ezekről a kutatási eredményekről a cikk következő részében olvashattok majd részletesebben.

- Paizs Melinda Adrienn

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

 Források

• James T. Richardson: A Critique of „Brainwashing” Claims About New Religious movements. in: Cults and New Religious Movements.
• Thomas Robbins: Az új vallási mozgalmak és a társadalom: elméletek és magyarázatok. In. Replika 1996: 173–208. 
• Szilczl Dóra: Szekták - kultuszok...? In.: Egyházfórum 2000/3-6.