Talán kevésbé ismert, de el nem hanyagolható szervezet az Európai Tanács, amely 1949-ben jött létre, vagyis idén ünnepli a 70. évfordulóját. A szervezetbe való felvétel az első, informális lépés az Európai Unióba való csatlakozási kérelem beadása előtt. A szervezet emellett több dokumentumot is jegyez az emberi jogokkal kapcsolatban. Az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelyet 1950-ban fogadtak el, illetve az Európai Szociális Kartája, amit 1967-ben. A legjelentősebb lépése azonban az Emberi Jogok Európai Bíróságának felállítása volt. Az Európai Bíróságnak azért is van fontos szerepe, mivel a meghozott döntései kihatással vannak a tagállami bíróságok működésének gyakorlatára is. Különbség mutatkozik abban, hogy az e bíróság által meghozott ítéletek procedúrája nyilvános, szemben az Európai Bíróságéval, azaz a bírók véleményt és kommentárt fűzhetnek a döntésükhöz, amely így nagyobb precedens értékkel bír a tagállami törvényhozásban.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának sok vallásgyakorlással és vallási közösségekkel kapcsolatos ügye volt már, de jelen cikkben az Ebrahimian vs. Franciaországra koncentrálunk.

Christine Ebrahimian 1951-ben született Franciaországban. Az ezredforduló idején a Nanterre Kórház és Szociális Gondozó intézetben vállalt munkát, azonban 2000-ben 15 hónapos munkaviszony után közölték vele, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését, méghozzá azért nem, mert többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó fejkendő (hijab) nélkül dolgozni. Ebrahimian bírósághoz fordult, akik 2011-ben jóváhagyták a kórház döntését és ítéletben mondták ki, hogy a munkaadóknak joga van ezzel az indoklással megszüntetni a munkaviszonyát. Ebrahimian ekkor az Emberi Jogok Európai Bíráságához fordult, akik 2015 novemberében megerősítették a francia bíróság ítéletét. A döntés nyomán Franciaországban az állami szektorban a munkaadótól függ, hogy engedélyezi-e a fejkendő viseletét az alkalmazottjai számára.^[1]

Forrás: whenthenextdaycomes.wordpress.com

Franciaország egy erősen szekularizált ország, amely büszke arra, hogy elválasztja a vallást és az államot. Emellett azonban tiszteletben tartják az egyének vallásszabadságát, hiszen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján alkotmányukba foglalták a vallásszabadsághoz való jogot, amely kimondja, hogy senkit nem szabad vallási hovatartozása miatt megkülönböztetni, és az állam tiszteletben tart minden vallásos hitet.^[2] A francia társadalomban a „laïcité” elv érvényesül, amely szerint az állam nem avatkozik be az egyházak és egyéb vallási felekezetek működésébe. Olyannyira igaz ez, hogy egy 1978-as törvény kimondja, az államnak nincs joga adatot gyűjteni az ország lakosságának vallási, etnikai, faji és politikai hovatartozásáról.^[3] Független szervezetek^[4] szerint azonban 2016-ban a lakosság 62-66% római katolikus, míg a muszlim lakosság száma 6-7%-ra tehető, ezzel Franciaország az egyik legnagyobb muszlim közösségnek otthont adó európai ország.

A fejkendő viseletének szokása a preiszlám előtti időkre megy vissza. A Közel-keleti országokban a gazdagság és az úri lét jelképe volt, a napbarnított és kiszáradt bőrt ugyanis a mezőgazdasági munkásréteggel azonosították. Így a jobb módban élő nők státuszszimbólumként kezdték viselni, nem is beszélve praktikus mivoltáról a mediterrán országokban. A 20. századra azonban már nem csak egy ruhadarab, hanem egy nagyon komoly vitákat kiváltó és sokféleképpen értelmezhető jelkép lett. Egyesek^[5] a női elnyomás és hátrányos megkülönböztetés megjelenését látják benne. E vélemény szerint a hijab viselésével a nők egy olyan rendszer részeivé válnak, amelyben tulajdonnak tekintik őket. Mi több, viselése nem szabadon választható, mivel mélyen a hagyományok – és egyes országokban akár a jog – részét is képezik. Más nézőpontot képviselnek azok, akik azért ellenezik a hijab viselését, mert a politikai iszlám térnyerését látják benne. Véleményük szerint a vallásosság ilyen szintű kifejezése egyenes támadás a szekularizált nyugat ellen. Például ilyen a szélsőjobb oldali Le Pen politikai párt is, amely a 2017-es elnökválasztási kampánya során is fontos kérdéssé tette a fejkendő viselés szabályozását. Továbbmenve pedig korlátozna minden vallás jelképet, amelyet nyilvánosan viselnek.^[6] 

Más nézetek szerint a hijab hordása nem más, mint a hagyományok tisztelete és a kultúra megtartásának, a közösségi összetartozásnak kifejezése.^[7] Az 1979-ben kitört iráni forradalom idején a fejkendő viselése a tiltakozás jele volt az erőszakosan modernizáló hatalom ellen. Megint más nézetek szerint a hijab csupán egy vallási jelkép, melynek hordásával az egyén a vallási hovatartozását és nézeteit fejezi ki, épp ezért ennek tiltása a szabadság korlátozásának tekinthető.

A Francia Bíróság ítéletének indoklása szerint Ebrahimian fejkendője feltűnést keltő magatartásnak számít, ami sértette munkatársai és betegei lelkiismereti szabadságát és emberi méltósághoz való jogukat. Az ítélet sok vitát eredményezett. Az egyik oldal szerint a semleges állam vívmányai nyertek, amely azt szorgalmazta, hogy vallási meggyőződése mindenki magán meggyőződése legyen. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is azt a véleményt fogalmazta meg, hogy állami intézetekben nem tekinthető a vallási jelképek korlátozása jogsérelemnek. Más nézőpont szerint azonban az ítéletben az iszlamofóbia érhető tetten. Ezt az esetet azért is tartják rendkívülinek, mert ez volt az első jogi ügy a fejkendő viselési viták során, amelyben nem oktatási intézménnyel kapcsolatban született ítélet.

- Sándor Kitti

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések és források

[1]Strasboug Observer: Ebrahimian v France: headscarf ban upheld for entire public sector. Letöltés ideje: 2016. november 16. https://strasbourgobservers.com/2015/11/27/ebrahimian-v-france-headscarf-ban-upheld-for-entire-public-sector/

[2]France shall be an indivisible, secular, democratic and social Republic. It shall ensure the equality of all citizens before the law, without distinction of origin, race or religion. It shall respect all beliefs. It shall be organised on a decentralised basis. Statutes shall promote equal access by women and men to elective offices and posts as well as to position of professional and social responsibility.  Francia alkotmány 1. cikkely. Letöltés ideje: 2016. november 27. http://www2.assemblee-nationale.fr/langues/welcome-to-the-english-website-of-the-french-national-assembly

[3] Central Intelligence Agancy- The World Factbook. Letöltés ideje: 2016. december 10. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/fr.html                            

[4] Central Intelligence Agency https://www.cia.gov/library/publications/the-worldfactbook/geos/fr.html és U.S Depermant of States. http://www.state.gov/j/drl/rls/irf/religiousfreedom/index.htm#wrapper 

[5] Például Inna Shevchenko ukrán feminista, aki a nemzetközi Női mozgalom (FEMEN) irányítója. There’s no such a thing as a feminist who supports the hijab. FEMEN 2016. április. 24. Letöltés ideje: 2016. december 10. http://femen.org/hijab-day-theres-no-such-thing-as-a-feminist-who-supports-the-hijab/

[6] France’s Marine Le Pen calls for public ban on muslim headscarf, jewish kippa. HAARETZ 2016. szeptember 26.Letöltés ideje: 2016. december 10. http://www.haaretz.com/world-news/france-s-marine-le-pen-calls-for-public-ban-on-muslim-headscarf-jewish-kippa-1.466147

[7] Christine Delphy: Separate and Dominate: Feminism and Racism After the War on Terror. Independent 2015. augusztus 2. Letöltés ideje: 2016. december 10. http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/books/reviews/separate-and-dominate-feminism-and-racism-after-the-war-on-terror-by-christine-delphy-book-review-10433423.html