Bevezető jelleggel már volt szó a vallásellenes propagandáról, most pedig a húszas és harmincas években megjelenő szovjet vallásellenes lépések, plakátok és képek kerülnek terítékre.
Az orosz ortodox egyház a cári Oroszországban jelentős tényezőnek számított, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. Jelentős földterületekkel rendelkeztek, iskolákat tartottak fent, nagyjából harmincezerre volt tehető a fennhatóságuk alá tartozó templomok száma. A bolsevik hatalomátvétel után azonban a helyzetük gyökeresen megváltozott. A vallás - és így az egyház is - a rendszer ellenségévé vált. Vagyonuk, földjeik, a fennhatóságuk alá tartozó iskolák államosítva lettek, az egyház maga pedig üldözötté vált. Nem voltak ritkák az erőszakos fellépések sem a papokkal, püspökökkel szemben. Több ezer egyházi személyt végeztek ki, de gyakoriak voltak a bebörtönzések, deportálások is.
A lakosság hetven százaléka az ortodox egyház híve volt, ebből kifolyólag óriási tömegeket kellett meggyőznie az új rendszernek, hogy a vallás rossz és felesleges dolog. Az állam és az egyház szétválasztása, a kiváltságaik megszüntetése mellett propagandaeszközökkel próbálták meg elérni azt, hogy a lakosság elforduljon az egyháztól és a vallástól. [1]
Jaroszlavszkij 1922-ben megalapította a Bezbozhnik [2] c. (Ateista/Istentelen) lapot, ami az állami egyházellenes propagandát közvetítette, felvonultatva az ateista propaganda lényeges elemeit. A lap a humor eszközeivel élve űzött gúnyt a különféle egyházakból, vallásokból, gyakran kifigurázva az egyházi vezetőket, személyeket, a vallások ikonikus alakjait.
Azonban hiába az erőszakos fellépés és az ateista propaganda, teljes sikert mégsem tudtak elérni vele. Az erőszakos üldözés hatására megjelentek az úgynevezett földalatti mozgalmak, ahol a papok és a hívek továbbra is tudták gyakorolni vallásukat – igaz, titokban. Illetve a hétköznapi életben is megmaradtak olyan események, ünnepek melyek vallásos vonásokkal rendelkeztek (temetés, házasság, keresztelő, húsvét és a többi vallási ünnep).
Tekintse meg összeállított galériánkat
Az egyházellenes üldözésnek valamelyest a II. világháború vetett véget, amikor a szovjet területeteket is elérték a harci események. A szovjet vezetésnek szüksége volt az egyházra, mivel széles rétegeket tudtak elérni és mozgósítani. Az ortodox egyház vezetése segített a németellenes propaganda terjesztésében miközben a szovjet erőfeszítéseket is támogatta, gyűjtéseket szervezett, segédkezett az árvaellátásban, de még a vezetés katolikusellenes kampányait is támogatta.
A II. világháború lezárása után az erőteljes és erőszakos vallásellenes kampány és üldözés enyhült, bár teljesen nem szűnt meg, már abból adódóan sem, hogy az állami ideológia továbbra is ateista volt. De legalább a hidegháború éveiben a tömeges és véres terror alábbhagyott.
- Kiss Szandra
Megjegyzések
[1] Mivel a lakosság jelentős része ortodox vallású volt, így a cikk középpontjában is az ortodox egyházat érintő képek és történések állnak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy más egyházakat, felekezeteket nem érintett a rendszer vallásellenessége.
[2] Bezbozhnik 1922 – 1941 között működő szovjet vallásellenes és ateista napilap. Bezbozhnik u Stanka névvel 1923-1931 között havilap is működött, hasonló tematikával.
Források
- Eaton, Katherine B.: Daily life in the Soviet Union (The Greenwood Press "Daily Life Through History" Series) Greenwood Press, Westport, Connecticut, 2004
- Davies, Sarah: Popular Opinion in Stalin’s Russia. Terror, propaganda and dissent, 1934-1941; Cambridge University Press, Cambridge, 1997
Képek forrása
