Volt már szó általánosságban arról, hogy milyen volt a vallásellenes propaganda a Szovjetunióban, illetve terítékre került a lenini és sztálini időszak is. Ebben a cikkben pedig a második világháborút követő időszak kerül szóba, ahol a vallásellenesség már nem öltött olyan erőszakos formát, mint Sztálin ideje alatt. Sorozatunk harmadik részében a hidegháború évei alatt megjelenő vallásellenes propagandán lesz a hangsúly, kitérve az űrkorszak kezdeti sikereit felhasználó s ezzel Isten létezését cáfoló propagandaanyagokra.
A vallásellenes kampányok Hruscsov ideje alatt is folytatódtak, igaz, ez jelentőségében elmaradt a sztálini időszak vallásellenes fellépéseitől, ám nem jelentette azt, hogy ne létezett volna. A Bezbozhnik és Krokodil mellett színre lépett egy újabb újság a Tudomány és Vallás (Nauka i Religija, Science and Religion), ahol már külföldi szerzők alkotásait is közölték.
Még több képért kattintson a galériára!
1958-ban kezdődött az újabb vallásellenes kampány. A második világháború alatt újra megnyitott templomokat, kolostorokat újra bezáratták, felélénkült a vallásellenes propaganda, újra megfigyelés alá kerültek az egyházi személyek és a hívek. Brezsnyev ideje alatt ezt a fajta fellépést beszüntették, és inkább az ateizmus terjesztésén volt a hangsúly, nem pedig a vallásos csoportok elleni fellépésen.
Az űrkorszak kezdetével egy új fejezet nyílt meg az emberiség történetében. Először fordult elő, hogy Föld körüli pályára állt egy, ember készítette műhold (Szputnyik-1, 1957), majd néhány évvel később először pillanthatta meg emberi szem, hogy hogyan néz ki a világűr, s hogyan is néz ki a bolygónk kívülről (Jurij Gagarin, Vosztok-1, 1961). Ezeket és azt ezt követő űrsikereket a szovjet propagandagépezet sem hagyhatta kiaknázatlanul.
Isten létezését vagy éppen ennek ellenkezőjét sokan és sokféleképpen próbálták már meg bebizonyítani a történelem során. Azzal, hogy az ember feljutott a világűrbe, egy újabb lehetőség nyílt meg azok előtt, akik bizonyítani szerették volna azt, hogy Isten nem létezik. A kozmonauták beszámolóikban nem tettek említést arról, hogy találkoztak volna Istennel, látták volna a Mennyországot, angyalokat. Vagy bármi olyat, ami arra utalna, hogy léteznének angyalok, létezik a menny vagy Isten. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a világűr üres, és a fentebb említettek nem léteznek. Természetesen ez a gondolatmenet akkor állja meg igazán a helyét, ha feltételezzük, hogy ezeket valahol a világűrben kell keresni. De pont úgy, ahogy az Isten mellett vagy ellen szóló érveléseknél általában, mindig van olyan állítás, ami feltételezéseken alapul, s ami miatt jelen pillanatban nem tudjuk végérvényesen bebizonyítani Isten létét illetve nemlétét.
- Kiss Szandra
Források
- Pospielovsky, Dimitry V.: Soviet Antireligious Campaigns and Persecutions. Volume 2 of A History of Soviet Atheism in Theory and Practice, and the Believer, The MacMillan Press, 1988
- Smolkin-Rothrock, Victoria: „A Sacred Space Is Never Empty”: Soviet Atheism, 1954-1971, doktori disszertáció, University of California, Berkeley, 2010
- https://hishamsrevisionblog.wordpress.com/media-propaganda-and-religion/
Képek forrásai
