Az újpogány vallások[1] hagyományaik szerint 8 fő ünnepet ülnek meg egy évben, melyek körbejárják az évszakok és a természet változásait. Ezek közül négy a napéjegyenlőségekhez és napfordulókhoz köthető, a maradék négy viszont angolszász eredetű aratóünnepek modern változatai és szorosan köthetőek különböző gazdasági eseményekhez és időszakokhoz. Augusztus elseje az utóbbi ünnepek közé tartozik és a különböző vallások többféle néven is nevezik: a Wiccák[2]  Lughnasadhnak vagy Lammasnak, az Ásatrúárok[3] (Ásatrú hívők) Freysfestnek vagy Freyblotnak, míg Yotengrit[4] szellemiségűek pedig Má-Tün, a magyarok védelmező istenségét ünneplik ekkor.

Az újpogány évkerék. (Forrás)

 A Wicca vallásban augusztus elseje Lammas, vagy Lughnasadh az első aratás ünnepe. Tanításuk szerint régen a gazdálkodó népek ekkor kezdték a búza és egyéb gabonafajták kaszálását, melyből megsütötték az első ünnepi kenyeret. A Kelta-Wicca hagyományőrzők ezen a napon felidézik Lugh legendáját (akiről az ünnep is a nevét kapta), ugyanis a kelta mítoszok szerint Lugh király ekkor tartatott a birodalmában egy halotti tort anyja tiszteletére. A legenda szerint Lugh anyja, Tailtiu egymaga learatott egy egész erdőt az ellenség kényszerítésére, ám túl gyenge volt ilyen jellegű munkához, és később belehalt. 

Ma a Wicca egyéb irányzataiban viszont úgy vélik, hogy a gabonakirály, vagy gabonaisten (akit néha Lugh-al azonosítanak) ezen a napon megtestesül a learatott gabonában - tehát feláldozza magát, hogy az emberek ehessenek. Így az áldozat szimbolikája gyakran előfordul ezen az ünnepen, a szertartásokat Lugh tiszteletére tartják, aki meghalt, hogy az emberek élhessenek. A rítus után pedig egy közös lakomát tartanak az eredeti kelta halotti tor mintájára, ahol apró ember formájú, gabonából készült süteményeket fogyasztanak. Olyan szokásokról is hallani, melyek során a kenyeret széttördelik, egy részét a tűzbe szórják az istenek tiszteletére, a maradékot pedig széthintik áldó hatást remélve.

Egy Lughnasad ünnepére feldíszített Wicca házioltár. (Forrás)

Ami az Ásatrút illeti, ezt a napot Freyr isten ünnepének tartják. Hozzá kell tennem, hogy mivel ezt az ünnepet a magyar közösség nem tartja, így csak másodlagos információkkal tudtam dolgozni, főleg az amerikai Asatru Alliance, a kanadai Odinsvolk közösségek honlapjai, és az Asatru Facebook csoportja alapján.

Ahogy említettem, Freysfest, vagy Freysblot Freyr isten ünnepének tartják. Freyr a legendák szerint a termékenység istene volt, a Ván istencsoport tagja, aki vaddisznók által húzott kocsin közlekedett. Az Ásatrú hívők augusztus elsejét szintén az első aratás ünnepének tartják, központban a gabonával. Az Odinsvolk leírása szerint Freyr ezen a napon gabonává változott és a Wicca istenséghez hasonlóan feláldozta magát az emberekért. Ebben az esetben is szokás ember formájúra sütött kis kenyereket enni az ünnepi étkezésekkor. Viszont az Odinsvolk-al ellentétben az Asatru Alliance és a Facebook csoportok nem szólnak áldozatról, itt szimplán csak Freyr tiszteletére tartják ezt az ünnepet.

Az ünnepre készült kenyérkék olykor igen kreatívak is tudnak lenni. (Forrás)

Végül térjünk rá a kizárólag Magyarországon fellelhető Yotengrit szellemiségre. A Wiccától és Ásatrútól eltérően itt nem az aratás van a központban, hanem az ünnepet az ókori fehér ló ünnepére vezetik vissza. Hitük szerint az őseink ekkor lóversenyeket rendeztek és megáldották a lovakat. Továbbá úgy vélik, hogy augusztus elseje Má-Tün ünnepe is, akit a magyarok védelmező istenségének vélnek. Ahogy a Yotengrit kötetekben olvasható, Má-Tün valaha egy hős volt (esetenként a Kr.e. 3. században élt Mao Tun királlyal azonosítják), aki szövetséget kötött a lovak ősszellemével, hogy legyőzze az ellenséget, majd halála után istenséggé vált, és a mai napig oltalmazza a nemzetet. A Yotengrit szellemiségűek szerint Fehérlófia meséje is Má-Tün legendájára vezethető vissza.

Ahogy láthattuk, bár vannak különbségek és hasonlóságok a vallások ünnepei között. A Wicca és az Ásatrú hasonlósága azzal magyarázható, hogy mindkettő a kelta, illetve az angolszász ünnepekre alapozta a saját hagyományait, és csupán a részleteket formálta a maga képére. Viszont a Yotengrit egy teljesen másik valláscsoportra alapoz, főleg a sámánisztikus elemeket építette be a vallási rendszerébe - ezért is lehet ennyire különböző a másik két vallástól.

- Bodzásné Csényi-Nagy Krisztina

Megjegyzések

[1] A mai kutatók (pl. Szilárdi Réka, Kis-Halas Judit) szerint újpogányság egy gyűjtőfogalom; olyan mozgalmak tartoznak bele, melyekre általánosan jellemző a természet tisztelete, az individualizmus, az ókori pogány hagyományok modernizálása, valamint a dogmatika és a szigorú vallási szabályok hiánya.

[2] A Wicca vallást Gerald Gardner alapított Angliában, az 1960-as években. A vallást saját okkult társaságokban szerzett tapasztalatai alapján alkotta meg (pl. Szabadkőművesség, Aleister Crowley tanításai) és egy sajátos mitológiát alkotott meg egy romantikus boszorkányalakkal a központjában. Egy istent és egy istennőt tisztel, valamint hisz a természet szellemeiben is.

[3] Az Ásatrú az ókori északi pogány szokásokat és istentisztelet igyekszik a modern világban átültetni ókori és középkori források alapján (pl. Edda). Az Ász istencsoportot imádja (mint például Odin, Thor, vagy Frigga), másrészt a Vánokat is tiszteli (közéjük tartozik például Frey és Freya, vagy Loki). Rajtuk kívül nagy hangsúlyt kap a hódolás a természet és az ősök szellemeinek is.

[4] A Yotengrit az újtáltos mozgalom egyik ágazata, és amint a legtöbb újtáltos mozgalom esetében látható, itt is fontos a magyar, illetve magyarnak vélt hagyományok őrzése (pl. íjászat, borkultúra, néptánc stb.), a nemzet tisztelete, illetve a magyar ősvallás rekonstrukciója. Alapítója, Máté Imre egy rendkívül komplex és gazdag mitológiát alkotott meg, mely többek között magába foglalja Gönüz isten és Ukkó istennő imádatát, a természet tiszteletét, és egy kidolgozott erkölcsi rendszert (jó szomszédság törvénye, az egyenlőség törvénye, nők és férfiak helye a világban stb.).

Felhasznált irodalom

• Hutton, Ronald. 2000. The Triumph of the Moon. Oxford: Oxford University Press.
• Kis-Halas Judit. 2005. „A Wiccától a cyberboszorkányságig: Újboszorkány kultuszok a 20. században”. Rubicon 7. 56–61.
• Szilágyi Tamás – Szilárdi Réka. 2007. Az Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. Szeged: JATEPress.
• Strmiska, Michael. 2000. Ásatrú in Iceland: The Rebirth of Nordic Paganism? Nova Religio: The Journal of Alternative and Emergent Religion. 4 (1). 106–132.
• Bali János. 2014. „Kortárs ősmagyarok.” Mítosz és kultúra. In: Povedák István – Szilárdi Réka (szerk.): Sámán sámán hátán. A kortárs pogányság multidiszciplináris elemzése. 24–33. Szeged: Szegedi Tudományegyetem.

Felhasznált források

• http://www.berkano.hu/szakralis.html
• http://www.kwhe.hu/index.php?mod=cikkolvas&cikkid=1184
• https://asatruhun.wordpress.com/
• https://www.asatru.org/holidays.php
• http://odinsvolk.ca/O.V.A.%20-%20SACRED%20CALENDER.htm#Freyfest
• http://yotengrit.hu/yotengrit/diohejban/
• http://www.mateimre.hu/

Létezik Japánban, Fukui városában egy buddhista templom, amely alkalmanként techno zenével és fényjátékkal színesíti meg szertartásait annak érdekében, hogy még több fiatal számára tegye vonzóbbá a vallást. A nem megszokott alkalmakat az 50 éves Gyosen Asakura tartja templomában, amely több generáció óta családja gondozása alatt áll. A templom kb. 540 évvel ezelőtt épült, azóta Asakura családja védelmezte és vezette. Asakura és családja a Tiszta Föld buddhizmus követői és papjai, Gyosen a 17. főpap a sorban.

A Tiszta Föld buddhizmus körülbelül az első század idején, öt évszázaddal Sákjamuni Buddha (akit Gautama Sziddhárthaként is ismerhetünk) halála után alakult ki Indiában. Kínában körülbelül a 4. századra tehetőek a gyökerei, amikoris Hui-yüan írástudó megalapított egy olyan, szerzetesekből és világiakból álló társaságot, amely Amitábha nevéről szóló meditációval foglalkozott. Ezt követően körülbelül a 6. és 7. században terjedt el, miután a tanokat rendszerezték és terjeszteni kezdték. Japánba a t'ien-t'ai (tendai) iskola szerzeteseinek köszönhetően került át a tanítás, melyből önálló irányzat a 12-13. századra vált Hōnen szerzetes munkássága nyomán. Japánban leginkább amida néven ismert ez az irányzat, amely ma is a mahájána buddhizmus egyik legnépszerűbb formája Kelet-Ázsiában. Legfontosabb szent szövege a Végtelen élet szútrája.

Az irányzat tanítása szerint az istenség megváltó erejének köszönhetően mindenki újjászülethet Amitábha Buddha nyugati paradicsomában, a Szukhávatíban (a Tisztaság Földjén), ezzel közelebb kerülve a nirvána tiszta tudatállapotához, a buddhaság létformájához. Amitábha maga is itt időzik a Szukhávatíban és innen segíti az élőlényeket. Nevének jelentése “a Végtelen Fény Buddhája”, másik neve, az Amitájusz “végtelen életet” jelent. A szútrákban együttérző, végtelenül könyörületes jellemként írják le, aki fogadalmat tett amellett, hogy a lényeket megmenti a szenvedéstől.

Asakura gyerekként a templomokat és a tanításokat idejétmúltnak, unalmasnak és túlságosan szigorúnak tartotta, utálta folyamatosan azt hallgatni, hogy tovább kell majd vinnie családja örökségét - a főpapságot és a templomot. Ennek köszönhető, hogy korai 20-as éveiben elhagyta a templomot és kitanulta a fénytechnikusi és a DJ szakmát. Munkája során jött rá idővel arra, hogy mennyi hasonlóság van szakmája és a szerzetesség között; hiszen mindkettő “valami csodálatos dolgot nyújt az emberek számára” - ahogy ő fogalmazott. Ennek nyomán visszatért a templomba, és felvállalta családi örökségét. Szerzetesként úgy tapasztalta, hogy a templomok látogatóinak száma csökken, ez ellen pedig mindenképp tenni akart valamit. Habár eredetileg nem gondolta komolyan ötletét, de kipróbálta, hogy milyen a Buddhista szútrákat ritmusos zeneszámokká változtatni és fényjátékkal aláfestést készíteni. Így született meg az úgynevezett “Techno Hoyo”.

Gyosen Asakura Techno Hoyo közben

A Techno Hoyo első pár alkalmára mindösszesen csak a szomszédok és ismerősök jöttek el. Azonban ahogyan híre ment a dolognak, úgy nőtt a résztvevők száma is szép lassan több száz (legutóbb kb. 500) fővé. Nem csak a létszám, de a generációs skála is szélesedni látszott. Asakura sokszor olyan családokkal is találkozik a résztvevők között, akik mindhárom generációval részt vesznek szertartásán.

A reakciókkal kapcsolatban elmondja; kapott hideget-meleget egyaránt. Akik pozitívan álltak az újításhoz úgy érezték, hogy ez a fajta szertartás közelebb viszi őket a Tiszta Földhöz. Azok, akik ellenezték, úgy gondolják, hogy a Buddhista szertartásoknak komolynak és csendesnek kell lenniük.

Asakura így fogalmaz: “A szent iratok úgy jellemzik a Tiszta Földet, mint egy gyönyörű világot, tele elképesztő fényekkel. Régen, amikor az elektromosság még nem létezett, az emberek úgy próbálták megjeleníteni ezt az atmoszférát, hogy a szobrokat aranylemezekkel szegélyezték azért, hogy azok visszaverjék a gyertyafényt. Ezt az atmoszférát akarom újraalkotni elektromos technológiával. A hiányzó hit korában remélem, hogy a tőlünk, szerzetesektől származó erőfeszítésekkel és ötletekkel képesek leszünk életben tartani Buddha bölcsességének átadását 2500 évvel ezelőttről egészen további ezer és ezer éven át.“

Mivel a szervezés és a technika igen sokba kerül, ezért Asakura mindössze évente kétszer tart Techno Hoyo-t. Azonban munkásságába bepillantást nyerhetünk saját SoundCloud és YouTube csatornáján is.

- Barcsa Krisztina

Források

• Great Big Story & All Nippon Airways: Japan’s DJ Monk Spins the Holiest Beats https://www.facebook.com/greatbigstory/videos/1815459085423183/
• “Spooky”: Japanese Buddhist Temple Holds Techno Memorial Services. 2017. http://www.buddhistchannel.tv/index.php?id=44,13066,0,0,1,0#.W09TmdL7RhF
• Bringing techno to the temple. BBC News. Video journalist: Natalia Zuo; translation by Patricia Liu. 2017. https://www.bbc.com/news/av/magazine-39980723/bringing-techno-to-the-temple
• Terebess Ázsia Lexikon. “Tiszta Föld buddhizmus”. https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/szukhavati.html
• Pap Melinda: A Tiszta-föld buddhista iskola. Konfuciusz Krónika 2010/1. http://www.konfuciuszintezet.hu/index.php?menu=muveltseg&almenu=2&cikkszam=12
• Gyosen Asakura SoundCloud oldala: https://soundcloud.com/gyosen
• Gyosen Asakura YouTube csatornája: https://www.youtube.com/user/gyosen02/videos

Képek

• http://www.thejakartapost.com/life/2017/04/17/illuminating-buddhism-in-a-high-tech-light.html

A Muzumán Testvériség neve ismerős lehet különböző híradásokból, hiszen a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb szervezete, amely erősen ötvözi a vallást és a politikai célokat. De valóban ismerjük őket? Az alábbi cikk a szervezet majd' egy évszázados történetébe enged rövid betekintést.  

A Muzulmán Testvériség volt az első jelentős hatással bíró iszlamista szervezet a 20. században, ráadásul számos más csoport megalakulását eredményezte, vagy mert a Muzulmán Testvériségből váltak ki,[1] vagy mert annak mintájára szerveződtek.[2] Továbbá ez az a szervezet, amely a mai napig az egyik legnagyobb bázissal, támogatottsággal és hatással rendelkezik, nemcsak a születésének helyét képező Egyiptomban, hanem az egész arab térségben is. A Muzulmán Testvériség tevékenysége, csakúgy mint tagsága igen szerteágazó,  rendelkezik politikai párttal, szociális szervezettel, de még katonai szárnnyal is.

További képekért kattintson a galériára

A Muzulmán vagy Muszlim Testvériség[3] 1928-ban alakult meg. A 19. századi Egyiptom gazdasági és ipari téren is fejlődött, de a lakosság nagy része még mindig nyomorban élt, miközben a külföldről érkezők folyamatos jogi és pénzügyi kedvezményekben részesültek. A rossz körülmények között élők helyzetét tovább súlyosbította, hogy az állami adóság állománya jelentősen megemelkedett.[4] Az angolok még 1882-ben megszállták Egyiptomot, ami hivatalosan ugyan véget ért, amikor az ország függetlenné vált (1922), de a britek 1956-ig a térségben maradtak. Új eszmék jelentek meg (pl.: a nacionalizmus) és a muszlim világ az iszlám megújításán fáradozott. Létrejött egy politikai csoport, ami a nemzeti tudat alapjait képezte, ez volt a Vafd párt. Számukra a nemzeti tudat fontosabb volt, mint a vallás. Hosszas pályafutásuk alatt nagy népszerűségre tettek szert, ám döntő változást nem tudtak hozni, ugyanis az angol kormányzás folyamatosan beleszólt a politikai életbe, hol a Vafd, hol pedig az uralkodó befolyásolásával. 

Ebben a közegben alakult meg a szervezet. Alapítója az alig 22 éves Ahmad Haszan al-Banná (1906-1949) volt. A Muzulmán Testvériség hamar tömegmozgalommá vált, mert a parlamenti demokráciába vetett hitt csökkent, és a Testvériség képes volt egy erőteljes vonulattá válni azáltal, hogy szociális munkákba kezdett. Egy iszlámhoz való visszafordulást szorgalmazott, amely igen csábítónak bizonyult, amikor a nyugat erőteljes hatása érződött az országon.

A Muzulmán Testvériség sokáig a humanitárius cselekedeteiről volt ismert, ez biztosította az erős tömegbázisát, amellyel később képes volt szerepet vállalni a politikai életben is. Egyes vélemények szerint a Muzulmán Testvériség volt az, aki megteremtette a populista fundamentalizmust. Az 1952-es forradalom idején a Muszlim Testvériség szoros kapcsolatban állt a Szabad Tisztekkel, ugyanis mindketten az angol befolyást kívánták megszüntetni. A hatalomra kerülő Gamal Abden-Nasszer (1918-1970) kezdetben hasonló intézkedésekben és változásokban gondolkodott mint a Muzulmán Testvériség, később azonban a céljaik jelentősen eltávolodtak egymástól. A Muzulmán Testvériség illegalitásba vonulása már Nasszer előtt megkezdődött, és a mai napig nem fejeződött be. Napjainkban is vannak olyan országok, amelyek terrorista csoportként tartják számon a Muzulmán Testvériséget, pl.: Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek 2014-ben nyilvánította azzá; de Egyiptomban is jelenleg több száz tag áll bíróság előtt.

A Muzulmán Testvériség aktívan támogatta az Izrael-ellenes háborúkat, sőt merényleteket is követtek el, 1954-ben még Nasszer elnököt is megpróbálták meggyilkolni. Ennek sikertelensége a szervezet betiltását, a tagok vagyonának elkobzását, börtönbe csukását vagy kivégzését eredményezte. Maga Hassan al-Banná is merénylet áldozata lett (1949), majd később Szajjid Kutbot (1906-1966), a Testvériség ideológiai atyát is hosszas börtönbüntetés után kivégezték (1966).

A Muzulmán Testvériség bár soha nem szűnt meg, de létszáma lecsökkent, teljes illegalitásban működött, és tevékenysége sem mondható gyakorinak a 20. század második felében. Anwar Szadat (1918-1981) elnök azonban liberálisabb politikát folytatott és amnesztiát gyakorolt a bebörtönzött rabok felett, illetve újra legálissá nyilvánította Testvériséget. Később ezeket az intézkedéseket visszavonta. Szadat később a Testvériség egyik tagja által elkövetett merénylet áldozata lett. A Muszlim Testvériség az atrocitások ellenére nem szűnt meg, de ezek után már nem egységes szervezetként léptek fel.

Hoszni Mubarak (1928- ) elnöksége idején a szervezet fokozatosan vesztett a politikai erejéből, mivel ezen a téren csak korlátozottan tudott fellépni. Emiatt több radikális csoport lépett ki a soraiból. A Testvérek a 2011-es "Arab Tavasz” néven elhíresült forradalomban döntő szerepet játszottak. A szervezet gyorsan támogatni kezdte a tüntetéseket és Egyiptom történelmében először legálisan és hivatalosan is páttá szerveződött. Tette mindezt hatékonyan, hiszen a 2012-es elnökválasztást a Muzulmán Testvériség jelöltje Muhammad Morsi nyerte. A támogatása azonban fokozatosan csökkent és folyamatos tüntetések eredményeként 2013-ban leváltották az elnöki pozícióról, majd több évtizedes börtönre ítélték, amely enyhítésnek számít az eredeti halálos ítélettől. Jelenleg is több száz Muszlim Testvériség tag raboskodik börtönben Egyiptomban.     

A szervezet mottója, "A Korán a mi alkotmányunk” és ,,Iszlám a megoldás”, jól megfoghatóvá teszi, hogy a Testvériség egy olyan gazdasági, politikai és állami rendszer felállításra törekedett/törekszik, amely teljesen iszlám megalapozottságú. Ám ezt mindig több lépcsős folyamatként képzelték el; kezdetnek ideológiai megalapozottságot kívántak kialakítani, majd a társadalmi háttérintézményeket létrehozni, és csak később jönne a politikai szerepvállalás. A Testvériség tervei között szerepel továbbá egy egységes arab közösség létrehozása a különböző országokból, ám ez csak távoli tervként tűnt fel. Először saját országuk problémái megoldására törekedtek, csak ezután tartották lehetségesnek, hogy különböző arab országok közt kialakulhasson az unió.  Nehéz lenne azonban azt állítani, hogy a Muzulmán Testvérek minden szervezetére ez igaz lenne, mert a széttagoltsága miatt gyakran annyira különböznek a céljaik, hogy nehéz általánosságba beszélni róluk.[5]

- Sándor Kitti

Megjegyzések

[1] Pl.: Takir va al-Hidzsra, al-Dzsamáa al-Iszlámijja, Egyiptomi Iszlám Dzsihád, Palesztin Iszlám Dzsihád Mozgalom

[2] Pl.: Hamasz, Felszabadítási Párt. ..   

[3] Al- Ikhván al-Muszlimún. Az angol alakja a Muslim Broderhood, de magyar nyelvben a Muzulmán és a Muszlim Testvériség elnevezés is használatos, sőt kevésbé gyakori, de szintén használt alakja a Muszlim Fivérek is.

[4] Szaid idejében kb.: 6 millió; Ismail Khedive idejében kb.: 93 millió font.

[5] Az alapító Hassán el- Banna testvére szerint a Muzulmán Testvériség jelenlegi működését a bátyja feltehetőleg már nem helyeselné túlzott radikalizmusa miatt.  Interjú In: On The Spot – Helyszín: Egyiptom (2011) Sprektum Tv. 

Források

• What is Muslim Brotherhood? Aljazeera 2017. június 17. https://www.aljazeera.com/indepth/features/2017/06/muslim-brotherhood-explained-170608091709865.html
• Rostoványi Zsolt (2004): Az iszlám világ és Nyugat Corvina Kiadó Kft, Budapest. 114-136. o.
• Schams Elwazer (2014): 528 Muslim Brotherhood supporters sentenced to death in Egypt. In: CNN.com 2014.03.25. http://edition.cnn.com/2014/03/24/world/africa/egypt-muslim-brotherhood-sentences

A zarándok kifejezésre mindenkinek más és más kép jelenik meg a fejében. Nem csoda, hiszen számos vallásnak vannak olyan szent helyei, ahova a hívek életük során legalább egyszer elzarándokolnak, amelyeket felkeresnek a megtisztulást keresve. Akadnak olyanok is, amiket búcsújáró helyként rendszeresen látogatnak gyógyulást remélve. Azonban az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy a zarándokutakon találkozhatunk olyanokkal, akik azt turisztikai céllal járják be, esetleg, mint teljesítménytúrára tekintenek. Nem ritka az olyan ember sem ezeken az utakon, aki valamilyen kérdésre keresi a választ, vagy éppen önmagát keresi; azok számára is betöltheti a lelki – szellemi megtisztulás funkcióját, akik nem, mint vallási zarándoklatra indulnak. Ezek az utak kiszakítják a vándort a hétköznapokból, a komfortzónából és a fizikai teljesítményen túl egy belső útra is viszik. Jó példa ez utóbbira a Cherly Strayed több mint 1500 kilométeres útja az amerikai Pacific Crest Traeil-en, amit Vadon című könyvében olvashatunk vagy Rees Witherspoon azonos című filmjében láthatunk akár magyar nyelven is. Bár ez egy túraútvonal, aminek nincs direkt vallási vonatkozása, ő mégis, mint egy vezeklésként vállalta annak teljesítését.

Gellérd Judit úgy fogalmaz, hogy a zarándokhelyek a remény emlékfalai „ahol az emberek találkoznak, imák fonódnak egymásba, ahol egymás bánata iránt kinyílik a lelkünk még akkor is, mikor saját szenvedésünk elzárja a lelki horizontunkat”, a világnak pedig szüksége van ezekre a helyekre.

A zarándoklat intézményének kialakulása a Szent Földhöz kapcsolódik, a VII. századig Jeruzsálem volt ennek fő célpontja a keresztény hívők körében, azonban lehetőségeik korlátozása után az egyház alternatív zarándokhelyeket alakított ki. Erre az ereklyék kultusza miatt volt lehetősége. Európában talán a legismertebb, ősi zarándok útvonal az El Camino, ami Szent Jakab sírjához vezet és amelyet a IX. századtól használnak. Ez a kontinens nyugati oldalán található, és a keresztény zarándoklatok legfontosabb célpontjai közé tartozott már a középkorban és tartozik még ma is. Ezt az utat fésűkagyló jelzi, ami a zarándokok jelzése is. Korábban ivóeszközként használták, az ábrázolásokon pedig többnyire Szent Jakab apostol kalapját díszíti. Ha egy utazót látunk Európában hátizsákján egy ilyen kagylóval gyalogolni, majdnem teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a Santiago de Compostelába igyekszik, hiszen az útvonalak már a fél kontinenst behálózzák.

A Szent Jakab zarándokút 2009 óta Magyarországon is létezik, így már itthon is részese lehet az, aki érzi magában a szükséges elhivatottságot és kitartást. A vállalkozók itthon 11 szakaszt tehetnek meg, az alapútvonalon haladva. Összesen 282/241 kilométer után jutnak el Budapestről vagy Tihanyból indulva a több mint 800 éves románkori, lébényi Szent Jakab templomhoz. Ez után az út tovább halad Szlovákia és Ausztria felé, ahonnan akár egészen a spanyol kegyhelyig is el lehet jutni.[1] Ezen kívül még számos keresztény zarándokút (szakasza) fut szerte hazánkon: Gyöngyök útja, Magyar Zarándokút, Mária út, Szent Erzsébet út, és a Szent Márton út. [2] Ezek közül a Szent Erzsébet út a Szent Erzsébet iránti tiszteletet szimbolizálja; szülővárosát, Sárospatakot köti össze Kassával, ahol Európa legkeletibb gótikus katedrálisa található, amit az ő tiszteletére emeltek. A Szent Márton út a püspök életének helyszíneit köti össze, a Mária út pedig Szűz Mária kegyhelyeit.[3] Utóbbi jelenleg is kiépítés alatt áll, szeretnék, ha több lenne, mint zarándokút, de több is, mint turistaút. Kiépítése során törekszenek arra, hogy mind a hite által vezérelt utazó, mint a kíváncsiságától hajtott turista megtalálja benne, amit keres.

Végezetül szeretnék néhány szót ejteni elöljáróban a következő bejegyzéseim témájától, amik az Országos Kék Túrához fognak kötődni. Bár ez az útvonal túraútvonal és nem vallási zarándokút, a Szent Erzsébet úthoz hasonlóan szintén egy történelmi alakhoz kapcsolódik létrejötte. Ez a jelvényszerző túramozgalom Európa első hosszú távú túramozgalma, ami Szent István király halálának 900. évfordulójára készült el. Létrehozásakor, 1938-ban alig volt több mint 900 kilométer, ma viszont már jóval több, mint 1100 kilométert kell megtennie annak, aki végig szeretné járni. Ennek mentén is számos vallási vonatkozású emlékhellyel, templommal, szoborral találkozhatunk, így például a zalaszántói Béke Sztúpa is útba esik.

Nyár végén – ősz elején ezt az utat kísérlem meg egyvégtében megtenni, utam során pedig dokumentálni az emlékhelyeket, kapcsolódjanak azok bármely valláshoz; majd bemutatni ezeket kedves olvasóinknak. Remélem akkor is velem tartanak.

- Paizs Melinda Adrienn  

Források

• Gellérd Judit: „Zarándoklás”. Keresztény Magvető évf. 3-4. sz. (1997): 251-253.
• Kovács András: „Az El Camino erdélyi zarándokai”. Keresztény Magvető 2011/1: 3-12.
• Orbán György: „Keresztény zarándokútvonalak infrastruktúrája”. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka VIII, Kolozsvár, 2013: 289-292.
• Orbán György: „Az Római Katolikus Egyházmegye ingatlanának felmérése és hasznosítása – Mária Zarándokút”. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka VII, Kolozsvár, 2012: 263-266.
• [1] http://www.szentjakabut.hu/hu/a-magyarorszagi-szent-jakab-zarandokutak/utvonalak-magyarorszagon
• [2] http://www.viasanctimartini.eu/adattar/zarandokutvonalak-magyarorszagon-es-europaban
• [3] http://www.pannonpilgrim.com/hu/zar%C3%A1ndokutak-magyarorsz%C3%A1gon/

Bevezető jelleggel már volt szó a vallásellenes propagandáról, most pedig a húszas és harmincas években megjelenő szovjet vallásellenes lépések, plakátok és képek kerülnek terítékre.

Az orosz ortodox egyház a cári Oroszországban jelentős tényezőnek számított, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. Jelentős földterületekkel rendelkeztek, iskolákat tartottak fent, nagyjából harmincezerre volt tehető a fennhatóságuk alá tartozó templomok száma. A bolsevik hatalomátvétel után azonban a helyzetük gyökeresen megváltozott. A vallás - és így az egyház is - a rendszer ellenségévé vált. Vagyonuk, földjeik, a fennhatóságuk alá tartozó iskolák államosítva lettek, az egyház maga pedig üldözötté vált. Nem voltak ritkák az erőszakos fellépések sem a papokkal, püspökökkel szemben. Több ezer egyházi személyt végeztek ki, de gyakoriak voltak a bebörtönzések, deportálások is.

A lakosság hetven százaléka az ortodox egyház híve volt, ebből kifolyólag óriási tömegeket kellett meggyőznie az új rendszernek, hogy a vallás rossz és felesleges dolog. Az állam és az egyház szétválasztása, a kiváltságaik megszüntetése mellett propagandaeszközökkel próbálták meg elérni azt, hogy a lakosság elforduljon az egyháztól és a vallástól. [1]

Jaroszlavszkij 1922-ben megalapította a Bezbozhnik [2] c. (Ateista/Istentelen) lapot, ami az állami egyházellenes propagandát közvetítette, felvonultatva az ateista propaganda lényeges elemeit. A lap a humor eszközeivel élve űzött gúnyt a különféle egyházakból, vallásokból, gyakran kifigurázva az egyházi vezetőket, személyeket, a vallások ikonikus alakjait.

Azonban hiába az erőszakos fellépés és az ateista propaganda, teljes sikert mégsem tudtak elérni vele. Az erőszakos üldözés hatására megjelentek az úgynevezett földalatti mozgalmak, ahol a papok és a hívek továbbra is tudták gyakorolni vallásukat – igaz, titokban. Illetve a hétköznapi életben is megmaradtak olyan események, ünnepek melyek vallásos vonásokkal rendelkeztek (temetés, házasság, keresztelő, húsvét és a többi vallási ünnep).

Tekintse meg összeállított galériánkat

Az egyházellenes üldözésnek valamelyest a II. világháború vetett véget, amikor a szovjet területeteket is elérték a harci események. A szovjet vezetésnek szüksége volt az egyházra, mivel széles rétegeket tudtak elérni és mozgósítani. Az ortodox egyház vezetése segített a németellenes propaganda terjesztésében miközben a szovjet erőfeszítéseket is támogatta, gyűjtéseket szervezett, segédkezett az árvaellátásban, de még a vezetés katolikusellenes kampányait is támogatta.

A II. világháború lezárása után az erőteljes és erőszakos vallásellenes kampány és üldözés enyhült, bár teljesen nem szűnt meg, már abból adódóan sem, hogy az állami ideológia továbbra is ateista volt. De legalább a hidegháború éveiben a tömeges és véres terror alábbhagyott.

- Kiss Szandra

Megjegyzések

[1] Mivel a lakosság jelentős része ortodox vallású volt, így a cikk középpontjában is az ortodox egyházat érintő képek és történések állnak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy más egyházakat, felekezeteket nem érintett a rendszer vallásellenessége.

[2] Bezbozhnik 1922 – 1941 között működő szovjet vallásellenes és ateista napilap. Bezbozhnik u Stanka névvel 1923-1931 között havilap is működött, hasonló tematikával.

Források

• Eaton, Katherine B.: Daily life in the Soviet Union (The Greenwood Press "Daily Life Through History" Series) Greenwood Press, Westport, Connecticut, 2004
• Davies, Sarah: Popular Opinion in Stalin’s Russia. Terror, propaganda and dissent, 1934-1941; Cambridge University Press, Cambridge, 1997

Képek forrása

• https://thecharnelhouse.org/2013/03/01/soviet-antireligious-propaganda/
• https://thecharnelhouse.org/2015/01/11/je-suis-bezbozhnik/
• https://dangerousminds.net/comments/the_gory_and_grotesque_art_of_soviet_antireligious_propaganda1

Az Everness egy ezoterikus stílusú fesztivál, melyet minden évben a Balaton partján rendeznek meg. Korábban Balatonakarattya, két éve Alsóörs ad otthont az eseménynek. Idén a fesztivált június 20 és 25 között rendezték meg.

A fesztivált, mint a tudatosság ünnepét hirdetik, témájában a testi-lelki egészségre és gyógyulásra, a környezettudatosságra, önismereti fejlődésre koncentrál. A programok között kedvükre válogathatnak a résztvevők; kiemelkedőek a meditációval, jógával, tánccal, tornával és masszázzsal kapcsolatos foglalkozások. Több színpadon hallgatható önismeretről, vallásról, párkapcsolatról, szexualitásról, egészséges életmódról számos különböző előadás, melyeket spirituális vezetők, írók, pszichológusok és más, e témákban szakértő előadók tartanak.

A környezettudatosság a fesztivál egész szellemiségében megmutatkozik, az ételeket és italokat környezetbarát, komposztálható étkészletben szolgálják fel, pálmalevélből és cukornádból készült tányérok és PLA (polylactide = politejsav) anyagból - keményítő tartalmú növényekből - előállított edények, poharak, evőeszközök segítik a környezet védelmét.

A rendezvényen figyelnek arra, hogy minden generáció megtalálja a neki való programokat, külön sátrakat alakítottak ki a gyerekeknek, szülőknek. A Szülők sátrában beszélgetéseket tartanak meseterápiáról, egészséges életmódról, mozgásfejlődésről, szülésre készülésről és hasonló, nevelést segítő témákról, míg a gyerekek a Gyermekfaluban játszhatnak, tanulhatnak, pihenhetnek, és kézműves vagy zenés programokon vehetnek részt. Sokan házi kedvencüket is magukkal viszik erre a hat napra, az egész fesztivál területe állatbarát – ahogy a résztvevők is.

Egy rövid kitekintés a Szegedi Tudományegyetem kutatására

Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke harmadik éve végez terepkutatást az Everness Fesztiválon. Ennek köszönhető, hogy blogunk néhány szerzője is részt tudott venni ezen a jelentős eseményen az idei évben. A kérdőív a fesztivállal való elégedettséget, az ökotudatosságot és tudatos életmódot méri, továbbá vallási kérdéseket is vizsgál. Az istenhit, vallási önbesorolás és vallásgyakorlás kérdése mellett minden évben egy, a fesztivál szellemiségéhez kapcsolódó kérdésblokk is szerepel a kérdőívben. Első évben a civil vallás témájában, második évben az ezoterikus, okkult gyakorlatok témájában lett felmérve a résztvevők véleménye. Idén ezoterikus, önismereti és testi-lelki gyógyulással kapcsolatos tevékenységek gyakorlásának mérése volt hangsúlyos, valamint ez évtől már kvalitatív megfigyelésekkel is gazdagodtak a felvett adatok.

Az eredmények és a megfigyelések alapján eddig arra következtetnek az érintett kutatók, hogy a résztvevők jelentős része egyértelműen spirituális élményt él át a gyakorlatok által, legyen szó táncról, zenéről, jógáról, masszázsról vagy meditációról. Sokan a gyógyulás reményében látogatnak el a rendezvényre, nem vallási indíttatásból, azonban ők is szívesen használnak spirituális, holisztikus, ezoterikus elemeket. A vallási indíttatás nem feltétlen egy adott vallást takar, számukra inkább a különböző vallások egyes elemeit jelenti, melyeket úgy válogatnak meg, hogy minél könnyebben megtalálják azt az utat, ami a megnyugváshoz, az önismerethez, a feltöltődéshez vezet. Az istenhit kérdésében a legnagyobb arányban azt vallják, hogy ha Istenben nem is, de valamilyen felsőbb hatalomban hisznek a válaszolók, vallási önbesorolás alapján általában a maga módján vallásos válaszlehetőséget jelölik meg legtöbben. Vallásgyakorlás szempontjából az imádkozás és a meditáció gyakori, a templomba, imahelyre járás kevésbé.

Az Everness célja tulajdonképpen egy spirituális közösségformálás, hogy a tömeg által, egy közös áramlásban mindenki összekapcsolódjon és egy nagy Egészet formáljon, mely egyszerre vezet az összetartás élményéhez, a belső békéhez és a tudatossághoz.

- Heidl Sára

Források:

• Everness Nyitó és Záró Szertartás Gánti Bencével. 2018-06-16 https://everness.hu/hangulat/fesztival-blog/everness-nyito-es-zaro-szertartas-ganti-bencevel
•  A környezettudatosság előny! Zöld megoldások az Everness Fesztiválon. 2018.06.18. https://everness.hu/hangulat/fesztival-blog/a-kornyezettudatossag-elony
• Klein-Szőke Viktória: Generációk fesztiválja. 2018.06.13. https://everness.hu/hangulat/fesztival-blog/generaciok-fesztivalja

1993 februárjában az amerikai közvéleményt és médiagépezetet egy esemény határozta meg: a figyelem a Texas állambeli Waco-ra irányult, ahol egy szakadár adventista vallási szervezet a dávidisták 51 napos ostromba keveredtek az ATF-el (Alkohol- és Dohánytermékek, és Lőfegyverek foglalkozó ügynökség) és az FBI-jal.

A vallási neveltesében részesült és karizmatikus David Koresh vezette dávidisták hitték, hogy a Bibliát rosszul értelmezték, és hogy a világvége a küszöbön van. A társadalomtól szigorú elszeparálódásban éltek és nem tartották magukra vonatkozónak a törvényi szabályozásokat. A problémák akkor kezdtek eszkalálódni, amikor kitudódott, hogy a csoport módosított automata gépfegyverekkel kereskedik és a vezető több nővel él bigámikus kapcsolatban, beleérve fiatalkorú lányokat. Amikor az ügynökség és embereik megérkeztek a dávidisták otthonához tűzharc alakult ki, amely mindkét oldalon emberéletekbe került. Mégis a dávidisták úgy döntöttek, hogy nem hagyják el otthonaikat, és a következő bő másfél hónapban a szekta tagjai, - akik közül számos még csak kisgyermek volt - elbarikádozták magukat, miközben két ügynökség tagjai várakoztak rájuk felfegyverezve. Az akcióban még tankokat is bevetettek.  

Még több képért kattintson a galériára

Mindez abban az időszakban történt, amikor a szektákat Amerika kormányzata és közvéleménye nem csak a társadalom polarizáló elemeinek tekintették, hanem fenyegető veszélyként, amelyek az amerikai családok békéjére és biztonságára képesek törni. Főleg azért, mert alig 20 évvel vagyunk azután, hogy egy amerikai szektavezér, Jim Jones 918 emberrel közösen hajtott végre tömeges öngyilkosságot.

Mindennek ellenére Koresh-et, a dávidistákat és sorsukat kifejezett nagy szimpátia övezte a sajtóban, amelynek háttérében valószínűleg az állhatott, hogy a dávidistákat Amerika két sarokkövének megtestesítőjének, a fegyvertartási jog és a vallásszabadság élharcosainak tekintették. 

Az Egyesült Államok kezdetektől szorgalmazta a vallásszabadságot; már az alapító atyák fontosnak érezték, hogy alkotmányba foglalják, mint minden ember elidegeníthetetlen jogát - amelybe nem csak a szabad vallásválasztás, de ugyanakkor egyházalapítás is beletartozik. Mi több, a mai napig hatályos törvények értelmében kifejezetten egyszerű egyházat bejegyeztetni Amerikában. Szintén garantálva van a vallásszabadság joga az USA által is aláírt és az emberi jogokkal kapcsolatos legnagyobb volumentű egyezményében, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában.  

A dávidisták pedig hitrendszerükben nem tértek el túlságosan, hiszen az amerikaiak többsége a  mai napig hisz Jézus Krisztus újra eljövetelében (2010-ben 48%-a az USA lakosságának hitt benne). Éppen ezért sokan vetették és vetik fel (főleg mióta a Paramount Network Series csatorna 6 részes mini sorozata feldolgozta és felelevenítette az eseményeket 2018-ban), hogy a szektát nem – a bizonyított – törvényszegései miatt támadták agresszívan a rendvédelmi erők, hanem mert jelképe lett a kormányellenes és vallás szabadságharcos mozgalmaknak.  A másik oldal pedig erősen kritizálja a csoportot, amiért vallás hitvallással igazolták az illegális tetteiket.

Akármi is volt a kiváltó tényező, az események tragikus véget értek, február 28-án, amikor a kormányerők megtámadták a szektát és a kitörő tűzben (amit a dávidisták szerint a kormányerők okoztak, míg kormány szerint a szekta tagjainak öngyilkossági kísérlete volt) 75-en vesztették életüket.

- Sándor Kitti

Források:

• Kenneth G. C. Newport: The Banch Savidians of Waco. The History and Beliefs of an Apocalyptic Sect. Oxford University, 2006. 1-47.
• Public Response and Speculation After Waco. The CSMonitor 1993.05.03. https://www.csmonitor.com/1993/0506/06202.html
• Jesus Christ’s Return to Earth. Pew Research Center 2010. 07. 14. http://www.pewresearch.org/fact-tank/2010/07/14/jesus-christs-return-to-earth/
• The Real Story Behind the Waco Siege: Who Were David Koresh and the Branch Davidians?. The Times 2018.01.28 .http://time.com/5115201/waco-siege-standoff-fbi-david-koresh/
• David képének forrása: Wikipedia szócikk. David Koresh. https://en.wikipedia.org/wiki/David_Koresh

Vallásellenes propagandaplakátokkal, képekkel feltehetőleg mindenki találkozott már valahol, ha máshol nem, a történelemkönyvek lapjain biztosan. Elég csak a Szovjetunióra gondolni, ahol egy időben mindent megtettek annak érdekében, hogy az emberek szembeforduljanak a vallásokkal. Ahhoz, hogy ez az üzenet minél szélesebb körben eljusson a célközönséghez, azaz a lakossághoz szükség volt a propagandára, hiszen jól működtetett propagandagépezet könnyen képes befolyásolni, manipulálni a megszólított réteget.

A propaganda a XX. században, pontosabban az I. világháború időszakában vált igazán meghatározóvá, amikor a háborúzó katonáknak értelmet és célt kellett adni, miközben odahaza a hátország sem veszíti el teljesen a lelkesedését a háború iránt. A tömegtájékoztató eszközök elterjedésével még szélesebb rétegekhez érhetett el a propaganda által közvetíteni kívánt szöveg, hiszen rádióban, televízióban, napilapok hasábjain, plakátokon is célba lehetett juttatni az üzenetet. A politikai élet is egyre nagyobb mértékben kezdte el kihasználni a propaganda nyújtotta lehetőségeket. Elvégre, aki rendelkezik egy jól működő propagandagépezettel, az nagyobb valószínűséggel fogja tudni befolyásolni, manipulálni a közvéleményt.

Tekintse meg a plakátokból összeállított galériánkat

A bolsevikok világnézete, ideológiája a materialista, internacionalista vonalat képviselte, így értelemszerűen a nacionalizmus vagy a vallás egy ellenséges, nem kívánatos valami volt számukra. Ezt a nézetet pedig terjeszteni is kellett, szükség volt arra, hogy meggyőzzék az embereket, hogy a vallás rossz, Isten nem létezik, és az egyház is tönkreteszi az emberek életét.

Szovjetunió bőséges példákkal szolgál a témával kapcsolatban. Már a korai, 1920-30-as években megjelent a vallásellenes propaganda a szovjeteknél s ez a későbbiekben sem tűnt el, sőt az űrverseny idején újult erőre kaptak a plakátok, hiszen a világűr felfedezésével a vallásellenes hangok egy újabb eszközt, indokot kapott a kezébe, amivel bebizonyíthatta, hogy Isten nem létezik. Illetve újabb ötleteket teremtett az űrkorszak a vallások kifigurázása terén. De kifigurázásra kerültek az egyházi személyek, egyházi események, szertartások, ünnepek, a vallásos emberek. Jóformán minden és mindenki, akinek vagy aminek köze lehetett a vallásokhoz.

A következő részekben bővebben terítékre kerül a vallásellenes propaganda, egy-egy időszakra, témára koncentrálva. Lesz majd szó az 1920-as és ’30-as évekről, az űrkorszakban megjelent és a világűrrel kapcsolatos képekről, magyar példákról és még sok minden másról.

- Kiss Szandra

Források:

• Davies, Sarah: Popular Opinion in Stalin’s Russia. Terror, propaganda and dissent, 1934-1941; Cambridge University Press, Cambridge, 1997
• Cull, Nicholas J. et al.: Propaganda and Mass Persuasion. A Historical Encyclopedia, 1500 to the Present; ABC – Clio, Santa Barbara, 2003
• Pollmann Ferenc: Haditechnika, stratégia, propaganda. A hadviselés átalakulása az I. világháborúban In: Rubicon 2015/1

Képek:

• https://www.calvertjournal.com/articles/show/3551/religious-cartoons-Soviet-satirical-magazines
• https://thecharnelhouse.org/2013/03/01/soviet-antireligious-propaganda/

Üdvözlünk a Relin!

Végre-végre: hosszas készülődés, tervezés és várakozás után elindultunk!

Kezdjük az elején: kik is vagyunk mi tulajdonképpen és mi is a célunk ezzel a bloggal? Mint vallástudományt végzett fiatalok, vagy vallástudománnyal és egyéb más határtudománnyal foglalkozó leendő és jelenleg aktív szakemberek összefogtunk, és intézménytől függetlenül igyekszünk elindítani egy olyan kezdeményezést, amely közelebb hozza és ismerősebbé teszi mindenki számára ezt az inderdiszciplináris (avagy tudományközi) tudományágat.

Szeretnénk megmutatni a vallástudomány végtelen sok arcát, amely jócskán túlmutat a száraz tankönyvi anyagok vagy a nehéz nyelvezetű tudományos értekezések dimenzióján. Célunk egy olyan vallástudományi blog életre hívása, amely a könnyed és közérthető stílusa ellenére sem téveszti szem elől a tudományosság alapvető kritériumait. Mit is jelent ez közelebbről? Nagyon fontos számunkra az, hogy objektíven, politikától mentesen, hiteles szerzők tollából és megbízható forrásokból írjuk meg bejegyzéseinket, legyen szó akár könnyedebb vagy éppen komolyabb hangvételű tartalomról.

Terveink szerint eleinte hetente egyszer, minden szerdán fogunk jelentkezni újabb bejegyzéssel. Reméljük, hogy idővel nem csak szerzőink és posztjaink, hanem témáink svédasztala is egyre több, újabb és gazdagabb elemmel fog bővülni, így kiszolgálva minél jobban a vallástudományra éhes olvasók igényeit.

A cikkek közlésén túl kiemelt jelentőséggel bír számunkra a komment-szekció, ezért bátorítunk mindenkit a hozzászólásokra és vélemények közzétételére. Számunkra is könnyebb összeállítani a menüt, ha ismerjük az ízléseteket. :) Fontosnak tartjuk, hogy ne csak egyoldalúan tájékoztassunk, hanem kommunikáljunk is veletek és élő közösséget alkossunk együtt.

Ígéretünkhöz híven tehát holnap jelentkezünk az első cikkel! Addig is minden jót!

- Reli csapat