A szentséggel és boszorkánysággal kapcsolatos történeti forrásanyag fél évezredet ölel fel, a 12.-13. századtól a 17.-18. századig. Két forráscsoport áll rendelkezésre, a szentté avatási pereknek köszönhetően fennmaradó csodajegyzékek anyaga és az újkori boszorkányperekben olvasható rontáselbeszélések. Edward Evans-Pritchard - aki a boszorkánykutatások egyik jeles külföldi kutatója - szerint a boszorkányság egy olyan magyarázatrendszer, ami a balszerencsék értelmezésére szolgál. Erre építve kezdték el vizsgálni Keith Thomas és Alan Macfarlane kezdeményezésének köszönhetően a „vád szociológiáját”, ugyanis ők voltak azok, akik először használták fel kutatásaikban a rontáselbeszélések anyagát. A tanúvallomások számos archaikus hiedelemről számoltak be és rámutattak arra, hogy mennyire ágyazódik be a hétköznapi életbe a mágikus praktikákba vetett hit, az ebből eredő félelmek és feszültségek. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a pereken elhangzott történeteket utólagos interpretációnak kell tekinteni, ahol a konfliktusok átértelmezésen esnek át és a boszorkányhit paradigmához igazulnak, és ahogy Pócs Éva is megemlíti a narratívokból „csak áttételesen és feltételesen lehet a valóságra következtetni” (Pócs, 2002a:239).

A szentséggel foglalkozó kutatók közül André Vaushez és Pierre-André Sigal volt az, aki a csodafeljegyzéseket elemezve típusokat állapított meg és strukturális- morfológiai egységek tipikus sorozataira mutatott rá. A vizsgálatok szerint a csodák bizonyos technikák, előírások és szabályszerűségek rendszerét mozgatják meg, a strukturális szabályszerűségek pedig fokozatosan változnak. A csodák jól mutatják a bizonyos korokban élt emberek elképzelését arról, ahogy a természetfeletti beleszól az életükbe. Például betegségtől, nemtől és kortól függetlenül meggyógyultak a szentek sírjaihoz vándorolva, ereklyéjét érintve vagy előfordult, hogy fogadalmat, ígéretet tettek, hogy a csoda után látogatják meg sírját.

Nézzünk meg egy konkrét példát a 13. századi Magyarországról Szent Margit egyik büntetőcsodája kapcsán. Egy ilyen csodának az elbeszélés struktúráját így vázolja az író: Az apáca gúnyolódik a szenten, amit a szent gondolatolvasás útján megtud és büntetést ró ki rá. A büntetés arányos a bűnnel: ugyanazt a fájdalmat érzi az apáca, mint amin gúnyolódott, mire az apáca megvallja bűnét és bocsánatért könyörög. A végén a szent Istent kérve leveszi róla a büntetést.

Az összehasonlítás érdekében a cikk írója felvázolja egy későközépkori és kora újkori rontáselbeszélés gyakori modelljét, amihez a már korábban említett Pócs Éva által vezetett műhely kutatásait használta fel. Itt a szomszéd kölcsön kér valamit, amikor visszautasítják, átkozódik, fenyegetőzik. Ezután valami baj éri a megtagadó felet, aki magyarázatot keres, mire eszébe jut a konfliktus és balszerencséjét rontásként értelmezi. A kárvallott gyógyítást szeretne, amit vagy a boszorkánytól kér, akár megfenyegeti, bántalmazza is vagy pedig gyógyítóhoz, paphoz fordul és végül a bírósághoz. 

Mielőtt belemennénk a konkrét elemzésbe meg kell említeni, hogy természetesen magasabb, általánosabb szinten is fennállnak a kapcsolatok, párhuzamok az egyházi vallás és a népi vallás/mágia között, sok szálon összekapcsolódnak, ezek közül csak egy a csoda-rontás kapcsolat. Ennek például oka Thomas szerint, hogy az egyház ellenfeleinek tekinti a varázslókat; „a középkori egyház a népies mágia ellenfeleként a vallásos mágia rivális rendszerét kísérelte meg létrehozni, hogy átvehesse annak a helyét” (Thomas 1971, 277.). A népi vallás is átvette az egyes elemeket, és ezeket akár Malinowski meghatározásával is meg lehet magyarázni, abban az esetben, ha elfogadjuk, ami szerint a „mágia mindig a speciális, konkrét részletproblémákra vonatkozik” (Malinowski 1960, 200.) Mágiát használnak, hogy a konkrét részletproblémát – a kárt – meghatározzák, hiszen, hogy ha a tehén teje elmegy, azt nem magyarázza meg az egyház. Így átvették egymás fegyvereit, eszközeit, megteremtve ezzel az összehasonlítások alapját.[1]

Ha végignézzük a csoda és malefícium elemzéseket, felmerülhet az a kérdés, hogy van-e és ha igen mi a különbség közöttük. Az elbeszélések és a következmények különböznek, de a cél (balszerencse magyarázat) és a struktúra hasonlít.

Alapvető hasonlóság, hogy a baj a konfliktus következménye, a sértett fél mágikus bosszúja/büntetése és elvárt, hogy a rontást feloldva megszüntesse a bajt. Továbbá a 12.-13. században elterjedt volt a „szentek megalázásnak” rítusa, amikor az ereklyét fizikai vagy liturgikus (mágikus) módon méltatlan bánásmódban részesítettek azért, hogy kikényszerítsék a szenttől a csodát. Ez párhuzamot mutat azzal, amikor a kárvallottak fizikai (fenyegetés, testi bántalmazás) vagy szimbolikus (népi gyógyító ellenvarázslata) módon próbálták rávenni a boszorkányt, hogy távolítsa el a rontást. A célok és eszközök is egyeznek valamennyire. Az egyházi és világi bíróságok is arra törekedtek, hogy megismerjék a vádlott természetfeletti tulajdonságait, képességeit valamint az elbeszélések helyszínt nyújtottak arra, hogy a vallásos hiedelmek tudós és népi változatai érintkezzenek, ezeket ütköztessék.

Alapvető különbség a természetfeletti hatalmú szereplő jellegéből (pozitív, negatív) adódik. A szentek nem okoznak kárt, funkciójuk a gyógyítás, segítségnyújtás és csak „jogos” büntetést mérnek ki. Ezzel szemben a boszorkányok mindig ártanak, csak ritkán gyógyítanak, veszik le a rontást. Ráadásul, amíg a szentek isten segítségét kérik, addig a boszorkányok tagadják, hogy az ördöggel állnának kapcsolatban. A csodánál a bűn és büntetés mértéke azonos, a maleficiumnál viszont aránytalan. A csodatörténetek morális tanulsága világosabb (bűnbánat után megbocsájtás) mint a rontáselbeszéléseknél. 

Noha nem kapcsolódik szorosan a csoda és rontáselbeszélések struktúrájának összehasonlításához, de szeretném egy kicsit jobban kiemelni azt – habár már említve volt az elbeszélések feltételesként való kezelése-, hogy a narratívok bírósági eljárások keretein belül hangoznak el, és amíg egy kanonizációs per negatív kimenetelének esetében a szenté avatás elmaradásán kívül nem történik komolyabb „baj”, addig egy boszorkányper esetében más a helyzet. Itt közrejátszanak a társadalmi szerepek, hierarchiák és a morális értékrend is. A per kimenetele erősen függhet attól, hogy a falunak és az egyháznak mi az érdeke, mekkora a szerepe. Természetesen a közrejátszó okok a szenté avatási perekben is jelen vannak, viszont a perek eredményének, az ítéletnek a hatása az emberre más az egyik, és más a másik esetben.[2]

Klaniczay egy nyitott kérdéssel zárja a tanulmányát. A középkorban miért pont a szentekben, a kora újkorban, miért pont a boszorkányokban testesül meg a leglátványosabban a természetfeletti? Miért éppen náluk, rajtuk keresztül mutatkozik meg a társadalmi életben tartósan jelenlévő feszültségek rendszere?

- Fülöp Tiffany

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések

[1] A bekezdés Pócs Éva (Pócs, 2002b) tanulmánya alapján készült.

[2] A bekezdés ez alapján készült: Bokor Zsuzsa: Bűnné beszélt szexualitás, Egy 18. századi büntetőper diskurzuspolitikája

Források

Bokor, Z. (2004). Bűnné beszélt szexualitás: egy 18. századi büntetőper diskurzuspolitikája. In É. Pócs, Áldás és átok, csoda és boszorkányság : vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben (old.: 583-603). Budapest: Balassi Kiadó.

Klaniczay, G. (1999). A rontás-és gyógyításelbeszélések struktúrája : maleficium és csoda. In K. Benedek, & E. Csonka-Takács, Démonikus és szakrális világok határán: mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára (old.: 103-120). Budapest: MTA Néprajzi Kutatóintézet.

Pócs, É. (2002a). Boszorkányság a vallás és mágia határán. In É. Pócs, Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán : válogatott tanulmányok (old.: 239-264). Budapest: L'Harmattan.

Pócs, É. (2002b). „Én vagyok mindennél nagyobb orvos, te vagy mindennél nagyobb bájos": egyházi benedikció. In É. Pócs, Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán (old.: 173-212). Budapest: L'Harmattan.

A vallásszabadság, mint alapvető jog érvényesülése ügyében gyűltek össze közel 70 ország küldöttei és a témában érintett és érdeklődő kormányközi, kormányzati és civil szervezetek képviselői Bécsben 2019. április 1-én és 2-án. A találkozót az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Emberi Jogokért és demokratikus intézményekért felelős irodája (ODIHR) szervezte egy több éve tartó hagyomány részeként. Kíváncsiak voltunk, hogy lehet-e konszenzust elérni egy ennyire multikulturális összetételű rendezvényen?

Az EBESZ-t legtöbben talán onnan ismerik, amikor parlamenti választásokat tartanak egy-egy európai országban, és a nemzetközi sajtóbeszámolók jellemzően megemlítik az EBESZ megfigyelőit, akik az adott választás tisztaságát figyelik. Valójában a szervezet ennél sokkal többre hivatott és fontos feladatot tölt be azzal, hogy 1975 óta párbeszédet igyekszik teremteni az 57 résztvevő és 11 társult állam között. (Ezek közül az egyik a Szentszék.)

Lássuk be, ez néha még családtagok között sem könnyű feladat, pláne ennyi politikailag, kulturálisan és nem utolsó sorban vallási szempontból különböző ország között. Habár célkitűzéseink között szerepel az objektív, politikától mentes nézőpont megtartása, azonban a téma kapcsán sokszor sajnos nehéz (vagy lehetetlen) ettől elvonatkoztatni.

Rendkívül szimpatikus az az erőfeszítés, amellyel az EBESZ és a demokratikus intézményekért felelős irodája (ODIHR) igyekszik kialakítani a dialógust, és fórumot biztosítani az ezzel foglalkozó civil és tudományos szervezeteknek az emberi jogok, ezen belül is a vallás- és lelkiismereti szabadság területén.

A konferenciát az EBESZ bécsi székházában rendezték, amely a volt császári palota egyik szárnyát foglalja el a Hősök terén, Bécs szívében. Előzetes regisztráció és komoly biztonsági ellenőrzés után jutottunk be a székházba, amelynek második emeletén impozáns konferenciaközpont kapott helyet. A nagyteremben minden résztvevő állam és egyéb szervezetek képviselői kaptak helyet a hatalmas tárgyalóasztal körül, saját mikrofonnal és az asztalba épített konnektorokkal a laptopok, telefonok és egyéb kütyük zavartalan működéséhez. Az előadásokat és hozzászólásokat hat nyelvre szinkrontolmácsolták.

A nagyterem (saját fotó)

A nyitó- és záróülés között három szekcióülés zajlott, ahol előre felkért előadók vezették be a témákat, majd a teremben résztvevő küldöttek és képviselők szólhattak hozzá azokhoz.

A szekciók témái felölelték a diszkrimináció alapvető okait és azok kezelésének helyes gyakorlatait, illetve az oktatás és civil társadalom szerepét ezek megelőzésében és kezelésében.

Kiemelnék két számomra emlékezetes és fontos gondolatot a felkért előadóktól.

Jan Figel, az Európai Unió Különleges Követe az Európán Kívüli Vallásszabadságért elmondta, hogy a szabadság nem működik felelősség nélkül, hogy a követendő kulcsszó a testvériség (fraternitás), és hogy a vallás- és hitbéli szabadság egyfajta lakmuszként szolgál a többi alapjog érvényesülésének méréséhez.

Ioannis Dimitrakopoulos, az Európai Unió Alapvető Jogokért felelős ügynökségének tudományos tanácsadója pedig kiemelte, hogy üdvözlendő, hogy az EBESZ résztvevő államainak alaptörvényei legtöbb esetben tartalmazzák a vallásszabadságot, mint alapvető jogot, és a nemzetek küldöttei ezt hangsúlyozzák is, de a valódi kérdés az, hogyan szűrődnek le ezek az ideálok a mindennapi élet szintjére, mint például rendőri intézkedéskor egy gyűlölet-bűncselekmény kapcsán vagy egy hatósági intézkedés során egy vallási közösséggel szemben.

Szembeötlő volt, hogy a résztvevő civil szervezetek zöme valamilyen iszlám közösséget képviselt, és felhívta a figyelmet valamely őket ért atrocitásra, joghátrányra vagy sérelemre, amelyet az érintett kormányok képviselői rendre igyekeztek cáfolni.

Említettem a vallás és a politika átfedését. Több szekción átívelve zajlott a „nyilatkozatháború” az ukrán és orosz ortodox egyházak, a hozzájuk köthető civil szervezetek és kormánydelegációk között a Krím, az ukrajnai helyzet, valamint az ukrán ortodox egyház elszakadása kapcsán a Moszkvai Patriarchátustól.

Egy ennél kisebb, de annál viharosabb összeszólalkozás Ciprus megosztottsága miatt is kialakult. Itt is egy vallási kérdés felvetése nyomán keveredett vitába a ciprusi és a görög kormánydelegáció a török küldöttel, aki még ügyrendi vitát is kezdett az ülés moderátorával, mert nem kapott annyiszor szót, ahányszor szeretett volna.

Első ránézésre talán úgy tűnhet, hogy egy nagy asztal körül egymásnak feszített nyilatkozatok előadásával nem fognak feloldódni a konfliktusok. Ha azonban ezek mögé nézünk, és meglátjuk azokat a kétoldalú egyeztetéseket, amelyek a nyilvános nyilatkozatok elhangzása után indultak el, akkor látszik, hogy megéri a befektetett energia és idő az EBESZ részéről, és talán van remény a konszenzusra.

- M. A.

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Talán kevésbé ismert, de el nem hanyagolható szervezet az Európai Tanács, amely 1949-ben jött létre, vagyis idén ünnepli a 70. évfordulóját. A szervezetbe való felvétel az első, informális lépés az Európai Unióba való csatlakozási kérelem beadása előtt. A szervezet emellett több dokumentumot is jegyez az emberi jogokkal kapcsolatban. Az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelyet 1950-ban fogadtak el, illetve az Európai Szociális Kartája, amit 1967-ben. A legjelentősebb lépése azonban az Emberi Jogok Európai Bíróságának felállítása volt. Az Európai Bíróságnak azért is van fontos szerepe, mivel a meghozott döntései kihatással vannak a tagállami bíróságok működésének gyakorlatára is. Különbség mutatkozik abban, hogy az e bíróság által meghozott ítéletek procedúrája nyilvános, szemben az Európai Bíróságéval, azaz a bírók véleményt és kommentárt fűzhetnek a döntésükhöz, amely így nagyobb precedens értékkel bír a tagállami törvényhozásban.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának sok vallásgyakorlással és vallási közösségekkel kapcsolatos ügye volt már, de jelen cikkben az Ebrahimian vs. Franciaországra koncentrálunk.

Christine Ebrahimian 1951-ben született Franciaországban. Az ezredforduló idején a Nanterre Kórház és Szociális Gondozó intézetben vállalt munkát, azonban 2000-ben 15 hónapos munkaviszony után közölték vele, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését, méghozzá azért nem, mert többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó fejkendő (hijab) nélkül dolgozni. Ebrahimian bírósághoz fordult, akik 2011-ben jóváhagyták a kórház döntését és ítéletben mondták ki, hogy a munkaadóknak joga van ezzel az indoklással megszüntetni a munkaviszonyát. Ebrahimian ekkor az Emberi Jogok Európai Bíráságához fordult, akik 2015 novemberében megerősítették a francia bíróság ítéletét. A döntés nyomán Franciaországban az állami szektorban a munkaadótól függ, hogy engedélyezi-e a fejkendő viseletét az alkalmazottjai számára.^[1]

Forrás: whenthenextdaycomes.wordpress.com

Franciaország egy erősen szekularizált ország, amely büszke arra, hogy elválasztja a vallást és az államot. Emellett azonban tiszteletben tartják az egyének vallásszabadságát, hiszen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján alkotmányukba foglalták a vallásszabadsághoz való jogot, amely kimondja, hogy senkit nem szabad vallási hovatartozása miatt megkülönböztetni, és az állam tiszteletben tart minden vallásos hitet.^[2] A francia társadalomban a „laïcité” elv érvényesül, amely szerint az állam nem avatkozik be az egyházak és egyéb vallási felekezetek működésébe. Olyannyira igaz ez, hogy egy 1978-as törvény kimondja, az államnak nincs joga adatot gyűjteni az ország lakosságának vallási, etnikai, faji és politikai hovatartozásáról.^[3] Független szervezetek^[4] szerint azonban 2016-ban a lakosság 62-66% római katolikus, míg a muszlim lakosság száma 6-7%-ra tehető, ezzel Franciaország az egyik legnagyobb muszlim közösségnek otthont adó európai ország.

A fejkendő viseletének szokása a preiszlám előtti időkre megy vissza. A Közel-keleti országokban a gazdagság és az úri lét jelképe volt, a napbarnított és kiszáradt bőrt ugyanis a mezőgazdasági munkásréteggel azonosították. Így a jobb módban élő nők státuszszimbólumként kezdték viselni, nem is beszélve praktikus mivoltáról a mediterrán országokban. A 20. századra azonban már nem csak egy ruhadarab, hanem egy nagyon komoly vitákat kiváltó és sokféleképpen értelmezhető jelkép lett. Egyesek^[5] a női elnyomás és hátrányos megkülönböztetés megjelenését látják benne. E vélemény szerint a hijab viselésével a nők egy olyan rendszer részeivé válnak, amelyben tulajdonnak tekintik őket. Mi több, viselése nem szabadon választható, mivel mélyen a hagyományok – és egyes országokban akár a jog – részét is képezik. Más nézőpontot képviselnek azok, akik azért ellenezik a hijab viselését, mert a politikai iszlám térnyerését látják benne. Véleményük szerint a vallásosság ilyen szintű kifejezése egyenes támadás a szekularizált nyugat ellen. Például ilyen a szélsőjobb oldali Le Pen politikai párt is, amely a 2017-es elnökválasztási kampánya során is fontos kérdéssé tette a fejkendő viselés szabályozását. Továbbmenve pedig korlátozna minden vallás jelképet, amelyet nyilvánosan viselnek.^[6] 

Más nézetek szerint a hijab hordása nem más, mint a hagyományok tisztelete és a kultúra megtartásának, a közösségi összetartozásnak kifejezése.^[7] Az 1979-ben kitört iráni forradalom idején a fejkendő viselése a tiltakozás jele volt az erőszakosan modernizáló hatalom ellen. Megint más nézetek szerint a hijab csupán egy vallási jelkép, melynek hordásával az egyén a vallási hovatartozását és nézeteit fejezi ki, épp ezért ennek tiltása a szabadság korlátozásának tekinthető.

A Francia Bíróság ítéletének indoklása szerint Ebrahimian fejkendője feltűnést keltő magatartásnak számít, ami sértette munkatársai és betegei lelkiismereti szabadságát és emberi méltósághoz való jogukat. Az ítélet sok vitát eredményezett. Az egyik oldal szerint a semleges állam vívmányai nyertek, amely azt szorgalmazta, hogy vallási meggyőződése mindenki magán meggyőződése legyen. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is azt a véleményt fogalmazta meg, hogy állami intézetekben nem tekinthető a vallási jelképek korlátozása jogsérelemnek. Más nézőpont szerint azonban az ítéletben az iszlamofóbia érhető tetten. Ezt az esetet azért is tartják rendkívülinek, mert ez volt az első jogi ügy a fejkendő viselési viták során, amelyben nem oktatási intézménnyel kapcsolatban született ítélet.

- Sándor Kitti

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Megjegyzések és források

[1]Strasboug Observer: Ebrahimian v France: headscarf ban upheld for entire public sector. Letöltés ideje: 2016. november 16. https://strasbourgobservers.com/2015/11/27/ebrahimian-v-france-headscarf-ban-upheld-for-entire-public-sector/

[2]France shall be an indivisible, secular, democratic and social Republic. It shall ensure the equality of all citizens before the law, without distinction of origin, race or religion. It shall respect all beliefs. It shall be organised on a decentralised basis. Statutes shall promote equal access by women and men to elective offices and posts as well as to position of professional and social responsibility.  Francia alkotmány 1. cikkely. Letöltés ideje: 2016. november 27. http://www2.assemblee-nationale.fr/langues/welcome-to-the-english-website-of-the-french-national-assembly

[3] Central Intelligence Agancy- The World Factbook. Letöltés ideje: 2016. december 10. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/fr.html                            

[4] Central Intelligence Agency https://www.cia.gov/library/publications/the-worldfactbook/geos/fr.html és U.S Depermant of States. http://www.state.gov/j/drl/rls/irf/religiousfreedom/index.htm#wrapper 

[5] Például Inna Shevchenko ukrán feminista, aki a nemzetközi Női mozgalom (FEMEN) irányítója. There’s no such a thing as a feminist who supports the hijab. FEMEN 2016. április. 24. Letöltés ideje: 2016. december 10. http://femen.org/hijab-day-theres-no-such-thing-as-a-feminist-who-supports-the-hijab/

[6] France’s Marine Le Pen calls for public ban on muslim headscarf, jewish kippa. HAARETZ 2016. szeptember 26.Letöltés ideje: 2016. december 10. http://www.haaretz.com/world-news/france-s-marine-le-pen-calls-for-public-ban-on-muslim-headscarf-jewish-kippa-1.466147

[7] Christine Delphy: Separate and Dominate: Feminism and Racism After the War on Terror. Independent 2015. augusztus 2. Letöltés ideje: 2016. december 10. http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/books/reviews/separate-and-dominate-feminism-and-racism-after-the-war-on-terror-by-christine-delphy-book-review-10433423.html 

Rengeteg helyen olvashatunk arról a napokban történt tragédiáról, amely nem csak a keresztény közösséget, de mondhatjuk talán, hogy egész Európát megrázta. A Notre-Dame-székesegyházban kitört tűzvész hírétől hangos most a média: vannak, akik apokaliptikus jelet látnak benne, vannak, akik csak megrendült szótlansággal tudnak reagálni a történtekre, vannak, akik imára szólítanak fel, és nem utolsó sorban rengetegen indítottak gyűjtéseket, anyagi segítségnyújtást a leégett tetőszerkezet újraépítésének megkönnyítése érdekében.

Talán elmondhatjuk; egyfajta nemzetközi gyászfolyamat részeseivé váltak most többen is az eset kapcsán. Ebbe a közösségi gyászba szeretnénk most mi is bekapcsolódni, és egy olyan gyűjteményt ajánlani, amely a székesegyház történetét meséli el képekben a kezdetektől egészen a mostani tűzvészig.

A galéria ezen a linken érhető el: https://www.cnet.com/pictures/visual-history-notre-dame/

- Barcsa Krisztina

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

A rendszerváltozás után számos új, posztmodern kori vallás került előtérbe Magyarországon. Bár ez a folyamat már nálunk is korábban elindult, de Amerikában és a nyugati országokban előzőleg nagy visszhangot váltottak ki és egyúttal aggodalmakat is ezek a mozgalmak.

Sok fiatal lett tagja olyan új vallási mozgalmaknak (NRM – New Religious Movements), amiket időnként pejoratív értelemben kultuszoknak vagy szektáknak is szoktak nevezni. Ilyenek például a szcientológusok, krisnások, Jehova Tanúi, vagy épp a mormonok. Ezen fiatalok között általában gyakoriak a gazdag és magasan iskolázott emberek. A szülők, barátok, politikai és véleményvezérek válasza a csatlakozásra gyakran az volt, hogy próbálták megérteni a csoportok tevékenységét és ezen keresztül módszereket kidolgozni azok kontrollálására. Az NRM-ekhez való csatlakozást vannak, akik úgy értelmezik, mint a nyugati intézmények és értékek végső elutasítását, ideértve a gazdasági, vallási és családi értékeket egyaránt. Ezt a kultúra-elutasító magyarázatot sokak számára nehéz volt elfogadni. Más magyarázatok keresését szorgalmazták, ami viszont etikai kérdéseket vetett fel.

Ezek az alternatív magyarázatok az úgynevezett agymosás-elméletek voltak. Ezen elméletek támogatói szerint a fiatalok nem önként csatlakoznak az NRM-ekhez, hanem a csoport által használt manipuláló, kényszeritő eszközök vagy egy erős pszichotechnika használatának áldozataivá válnak, amit először a kommunista, anti-nyugati társadalmak alkalmaztak. Ezek a technikák szerintük csapdába ejtik a fiatalokat az NRM-ekben a vezetők által gyakorolt agykontrol hatása alatt.

Az agymosás technikája eredetileg az 1930-as évekbeli oroszországi tisztogatások során került kifejlesztésre, majd később a kínai kommunisták finomítottak rajta 1949-ben, akik a hadifoglyokkal szemben alkalmazták a koreai háború idején. Több nézőpont szerint korunkban ezt a technikát használják az NRM-ek vezetői a nyugati társadalmakban a fiatalok ellen, akik tehetetlenek ezekkel a kifinomult módszerekkel szemben. Mikor ezeket az agymosással kapcsolatos felvetéseket megkérdőjelezték nyilvánvaló logikai és etikai kérdések mentén, az elmélet támogatóinak már kész válasza volt. Eszerint a fizikai kényszert pszichikaira váltották a kortárs gyakorlatok. Ezek a technikák már úgymond második generációs „agymosás” elméletek, a manipuláció alapja a szeretet és a bűntudatkeltés. Az agymosási teóriákat kritizáló vélemények egyik erőteljes érve, hogy részben funkcionális okokból dolgozták ki olyan emberek, akiknek érdekében állt ezeket elfogadni és használni - mint például a csoporttagok szülei, terapeuták és más, akár konkurens vallási csoportok vezetői, hogy megmagyarázhassák miért csatlakoznak az emberek az NRM-ekhez és utána miért maradnak bennük, miért cseréltek le egy intézményes vallást egy kultuszra.

Több oka is van annak, hogy az agymosás elméletei a társadalom egyes tagjai számára könnyen elfogadhatóak. A szülők hibáztathatják a csoportot és annak vezetőit, mert 'a gyermekeiket rávették, hogy legyenek tagok, radikális személyiségváltozáson mennek át és „megtagadják” családjukat, megszakítják velük a kapcsolatot'. A társadalom vezetői hibáztathatják őket, mert 'távol tartják a legjobbjaikat a tradicionális kulturális és intézményes értékektől'.  Vallási vezetők épp úgy, mint pszichológusok és klinikai pszichiáterek a csoportokat szintén az agymosás elméletekkel támadták, de alapvetően megalapozatlan érvekkel, mint például:
- az egzotikus vallások deviánsak és gonoszak,
- az élet minden területére kiterjesztik a befolyásukat,
- megszüntetik a személyiség önállóságát,
- túl merevek, stb. 

Emellett teljesen figyelmen kívül hagyták a résztvevők részvételi hajlandóságát. Azáltal, hogy ignorálták azt a tényt, hogy a betérő emberek is rendelkeznek saját akarattal és döntési képességgel, azt feltételezték, hogy a megtérők passzivak és mindent befogadnak - nincs kontrolljuk saját életük felett, pusztán az új vallási mozgalmak agymosási technikáinak passzív bábjai.

Azzal a feltételezéssel szemben, miszerint maga az NRM az, ami gyökeresen megváltoztatja azokat, akiket sikerült csatlakozásra bírnia a vezetőknek, valójában a korábbi tagok körében végzett kutatások alapján elmondható, hogy saját döntésükből csatlakoznak hozzá az emberek. Esetenként például arra használják a csoportot, hogy megváltoztassák általa az életüket. Sok esetben kifejezetten keresték a csoportot és a belépés lehetőségét/módjait személyes céljaik eléréséhez. A kutatók számos hatást találtak azoknál, akik változás elérésére akarták használni a csoporttagságot. Ezekről a kutatási eredményekről a cikk következő részében olvashattok majd részletesebben.

- Paizs Melinda Adrienn

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

 Források

• James T. Richardson: A Critique of „Brainwashing” Claims About New Religious movements. in: Cults and New Religious Movements.
• Thomas Robbins: Az új vallási mozgalmak és a társadalom: elméletek és magyarázatok. In. Replika 1996: 173–208. 
• Szilczl Dóra: Szekták - kultuszok...? In.: Egyházfórum 2000/3-6.

Az orvalli apátság, amiről ebben a cikkben szó lesz, Belgium Gaume régiójában található. Nyári utazásunk sokán győződhettünk meg a hely különlegességéről és ennek apropóján írnék most röviden neked erről, kedves olvasó. Jelenleg ciszterci szerzetesek élnek és dolgoznak benne, egészen különleges söröket és sajtot készítenek; de ez egy nem egészen egy évszázados állapot, a történelem sokán számos változáson átesett az Abbaye Notre-Dame.

További képekért tekintse tekintse meg galériánkat! 

z orvalliak címere egy pisztráng, ami egy gyűrűt tart a szájában. Ennek az oka egy legenda, ami szerint Matilda toszkán hercegnő, IV. Gottfried alsó-lotharingiai herceg felesége, mikor ezen a területen járt beleejtette gyűrűjét egy forrás vizébe, azt pedig egy pisztráng hozta fel neki. A hercegnő hálából nagyméretű területet adományozott a kolostor felépítésére, hiszen mint mondta "Ez a hely egy aranyvölgy" (Val d'Or). Ezt a történetet egy festett üveg is megörökíti az épületben. Valójában kápolna már a 10. században állt itt, ahol nem sokkal később bencések kezdtek templom és kolostorépítésbe. Miután ők elhagyták a területet kanoni papok érkeztek, majd 1132-ben ciszterci szerzetesek, akik farmot és erdőgazdálkodást is kialakítottak. A 13. században az épület nagy része tűzvészben elpusztult, később háborús pusztítást is átvészelt. Felújításokat és reformokat követően 1723-ra gyarapodott az itt élők léptszáma is, és már 130-an tartoztak a közösséghez; ezzel párhuzamosan gazdasági virágzásnak indult és aktív része volt a környező települések ellátásában. A francia forradalom idején kifosztották és felégették, a szerzetesek Luxemburgba települtek át, az orvalli közösséget pedig hivatalosan is feloszlatták.

Az újralapítás sokáig váratott magára. A Herenne család szerezte meg a birtokot az 1800-as évek utolsó évtizedeiben, majd adományozta a cisztercieknek 1926-ban. Az ezt követő 22 évben épült újjá az apátság és kapta meg ez alatt az önálló apátsági rangját, majd 1948-ban az új templomát is felszentelték.

A hányattatott sorsa ellenére a sör itt nem számít újdonságnak. A szerzetesek már egészen korai időkben is önfenntartásra voltak berendezkedve, és feltehetőleg már sörfőzde is működött akkor is. A mostani sörfőzde azonban csak 1931-ben került megalapításra, és akkor már sajt és kenyérüzemet is működtettek. Mind az itteni sörök, mint az itteni sajtok különlegesnek számítanak, hiszen előbbihez olyan élesztőt használnak, amit máshol nem, íze fűszeres, küllemre világos és opálos; utóbbi készítéséhez pedig olyan eljárást használnak, amit a Port de Salut apátság szerzetesei dolgoztak ki 1816-ban. Friss tejből gyártják, textúrája rugalmas és olvadó, amin egy természetes kéreg található. Az ezekből származó bevételek egy részét az apátság fenntartására fordítják, a másik részét pedig jótékony célokra.

A látogatók számára bár nem bejárható az egész terület, de számos érdekességet tartogat. Az új épületrész udvara elzárt ugyan, de a romok, korábbi apátság teljes területe bebarangolható. Található benne gyógynövényes kert, patika múzeum és egy egész épületrészt szenteltek annak, hogy bemutassák miként készült annak idején és miként készül most a sör, de a hideg vizű forrást is felkereshetik az odalátogatók, amiből a legenda szerint elő bukkant a pisztráng a gyűrűvel. A bejárat előtt található egy kávézó/étterem is, ahol a söröket csapolt és üveges formában is meg lehet vásárolni és akár egy változatos sajttállal elfogyasztani. Kulturális és gasztro turisztikai programnak egyaránt kiváló választás.

- Paizs Melinda Adrienn

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Források

• http://www.orval.be/an/FS_an.html
  http://www.trappistbeer.net/trappist_portalEN.htm

Girard a kortárs etológiai szakirodalomra támaszkodva azt állítja, hogy az emberek, de már a magasabban fejlett emlősök között is megfigyelhető a felfokozott utánzás jelensége. A magyar nyelvben erre utal a meglehetősen pejoratív hangvételű „majmolás” szavunk. A mimetikus elmélet számára a kiindulópontot egy adott tárgy kapcsán kialakuló rivalizálás jelenti, tehát a mimézisnek a legelemibb fajtája, amely jelenséget a primer mimézis terminussal jelöl. Annak ellenére, hogy ez veszélyes, mégis nélkülözhetetlen a kulturális folyamathoz, mivel Girard szerint ez megelőzi a tudatosságot, a reprezentációt, a nyelvet vagy más szimbolikus rendszert. Ezen az alapvető szinten Girard még nem beszél vágyról, mint olyanról. A konfliktus itt egész egyszerűen egy viselkedésminta vagy gesztus utánzásából adódik, amely egy tárgy elsajátítására, birtoklására irányítja a figyelmet. Tehát a primer mimézis esetében nincs szó tudatos utánzásról, a mimézis tulajdonképpen automatikus. (Girard, 2013)

A mimetikus vágy következő fokozatát az a fejlődési szakasz jelenti, amely során a tárgyi versengéstől a metafizikai vágyig jutunk, amelyet már expressis verbis vágyként aposztrofál Girard. Ahogyan fentebb olvasható, a primer mimézis mint spontán vagy automatikus imitáció alkalmas a konfliktus gerjesztésére. A modell, aki kívánatosként jelöli ki a tárgyat az alany számára, természetesen igyekszik elejét venni annak, hogy az alany megszerezze, elsajátítsa tőle az adott tárgyat. Egy tárgy értéke annál nagyobb, minél több erőfeszítést kell tenni a megszerzése érdekében. Ebből kifolyólag a modell ellenállása fokozza a tárgy értékét az alany számára, így az tovább növeli a tárgy megszerzésére irányuló erőfeszítéseit. Ez pedig nyilván felerősíti a modell ragaszkodását az általa birtokolt tárgyhoz. Minél inkább felértékelődik a tárgy, a tárgyat kijelölő modell presztízse annál inkább növekszik az alany szemében. A kölcsönös megerősítés és visszaigazolás spiráljában a fizikai tárgy értéke ilyen módon egyre csak növekszik, mígnem már teljesen elrugaszkodik a valós értékétől, és gyakorlatilag képzelt értéket tulajdonítanak neki. Ez az átváltozási folyamat, amely már túlmutat az objektív valóságon, olyasmivé alakítja a tárgyat, ami már „eltúlzottan” is valóságos, ezért nevezi ezt Girard metafizikai vágynak. Itt nem a filozófiai értelemben vett metafizikáról van szó. Ezt Girard a presztízsért vagy a becsületért való rivalizálás (mint például párbaj, sportverseny, stb.) fogalmával világítja meg – ezek már nem konkrét fizikai tárgyak objektív jelenléttel, hanem olyan fogalmak, amelyeket maga a versengés teremt, és amelyek minden valós, konkrét tárgynál valóságosabbnak tűnnek, ilyeténképpen „végtelenné”, „abszolúttá” nőnek. Tehát a harc a dicsőségért üres, mert a semmiért folyik, mivel már nincs jelen valódi tárgy. (Girard, 2013)

Jól látható, hogy a primer mimézis az elsajátítás automatikus utánzásától miként vezet el a tisztán presztízsért zajló rivalizáláshoz, ahol a felek többé már nincsenek tudatában az eredeti vágyuk tárgyának. A két rivális ezen a ponton már nem létező tárgyakért küzd, de ez csak a külső megfigyelő perspektívájából látható. A metafizikai vágy fázisában riválisoknak már csak maga a küzdelem maradt, amelyet kölcsönösen ösztönöznek, és az erőszakig eszkalálódik. Girard ezt öngerjesztő, önfenntartó folyamatként írja le. Ahogyan arra már a fentiekben történt utalás, a modell ragaszkodása növeli a tárgy értékét az alany szemében, és ebből a perspektívából nézve a maga a modell is felértékelődik. Ilyen módon az alany és a modell közti kapcsolat is átalakuláson megy át a konfliktus intenzitásának növekedésével. Ahogyan a vágy tárgyának vonatkozásában, úgy a modell tekintetében is leír egyfajta „metafizikai átalakulást” Girard. A tárgy és az azt birtokló modell eggyé válnak, és a mimetikus folyamat eme perdöntő pontján az alany elragadtatása végül túlmutat a modell vágyán, annak imitációján, és már sokkal inkább a modell lénye, létállapota lesz az, amire az alany vágyik. Másképpen megfogalmazva: a modell állandósult hiányérzetet, a teljes, beteljesült létben való megfogyatkozást testesíti meg, így az alany a modell lényét keresi. Ez az egzisztenciális hiányérzet kimeríthetetlen táptalajt biztosít a vetélkedésnek, frusztrációnak és az erőszakos indulatoknak. A mimetikus folyamat eme fázisában a vágyakozó alany számára a modell idollá, mondhatni istenséggé válik, ugyanakkor lényegében a modell továbbra is akadály marad az alany perspektívájából nézve, aki gátolja őt a vágyott tárgyhoz, létállapothoz való hozzáférésben, beteljesülésben. Tehát az alany által bálványozott személy egyszerre abszolút ellenség is. Girard a mimetikus vágy eme ambivalens megnyilvánulását modell-akadály terminussal jelöli. (Girard, 2013)

Az eddigiekben alapvetően a vágyakozó alany szempontjáról volt szó, pedig a modell vágya is mimetikus természetű. A mimetikus vágy előrehaladott fázisában, a metafizikai vágy terrénumában az utánzás rendkívüli módon ragadós, Girard a fertőzés analógiáját használja leginkább. Minél inkább konvergál egymás felé az alany és a modell – amelynek előfeltétele a metafizikai vágy stádiuma -, annál inkább valószínű, hogy a modell elkezdi utánozni az eredeti alany vágyát, hiszen az számára is növeli a birtokolt tárgy értékét. Girard ezt a jelenséget kettős utánzásnak vagy kettős közvetítésnek nevezi. A modell is ugyanúgy mimetikus természetű, tehát a modell esetében sem beszélhetünk autonóm vágyról, így az vagy kívülről vezérelt, vagy a kettős közvetítés esetében az eredeti vágyakozó alany vágya karakterizálja, így a modell is vágyakozó alannyá válik a saját maga által birtokolt tárgy viszonylatában. (Girard, 2013)

Mindaz, ami fentebb olvasható az alany modellhez való viszonyulásáról a metafizikai vágy fázisában, az érvényes a modell alanyhoz való kapcsolódására a kettős közvetítés stádiumában. Tehát mind az alany, mind a modell ambivalens módon viszonyul a másikhoz, egyszerre imádja és gyűlöli az egyik a másikat. A mimézis fokozódásával a tárgy, amiért vállvetve küzdöttek, egyre inkább háttérbe szorul, mígnem teljesen el is tűnik. Ezen a szinten a riválisok teljes mértékben egymásra fixálódnak, és a vágy helyét átveszi a kölcsönös erőszak. A csapást ellencsapás követi, és a felek most már a másik vágya helyett egymás ellenállását utánozzák. Kívülállóként nézve a két rivális egyre inkább hasonul egymáshoz, egymás tükörképeivé, duplikátumaivá válnak. Az elsajátító mimézis az előző szakaszokon keresztül így válik az antagonisták mimézisévé.  Ezen a szinten a mimetikus kapcsolódásban a riválisokat már csak kívülről lehet tárgyilagosan szemlélni. Az egyes riválisok a másikat abszolút ellentétesnek, különbözőnek fogják fel. Minél inkább törekednek az elhatárolódásra, annál inkább hasonulnak. (Girard, 2013)

- Tóth Péter

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Források

• Girard, R. (2013): Mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva. Budapest: L'Harmattan Kiadó

Ahogy a korábbi cikkben olvashattuk, az újpogány vallások nyolc nagy ünnepet ismernek, melyek az évszakok változásához köthetőek. Ezek közül egy a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe, ami idén március 20-ára esik. Ezt a Magyarországon ténykedő csoportok a következő neveken ismerik: a Wiccák[1] Ostaranak hívják, az Ásatrúárok[2] (Ásatrú hívők) Sigurblótként nevezik, míg a Yotengrit[3] szellemiség hívei a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét ülik ekkor.

1. ábra: A Wicca évkerék (forrás)

A Wicca vallásban ekkor ünneplik a tavasz első napját, amikor a természet végre felébredt téli álmából, megkezdődhet a vetés és egyéb munkák. Régen ekkor legurítottak egy meggyújtott szalmakereket a hegyről télbúcsúztató szertartásként, és hogy szimbolikusan segítsék a nap forgását.[4] Az istent ilyenkor egy fiatal, érett férfiként képzelik el, aki ekkor egyesül az istennővel, hogy kilenc hónappal később ismét újjászülethessen a téli napfordulón. Más nézetek szerint a Magyal király, a tél ura ekkor küzd meg a Tölgy királlyal, a nap megtestesítőjével, és e harcból a Tölgy király kerül ki győztesen (más nézetek szerint ez a csata a téli napfordulón, december 20-án esik meg). A Wiccáknál ilyenkor szokás tojásokat díszíteni,[5] illetve a természet megújulásán, új lehetőségeken meditálni.

2.ábra: Gurul a lángoló szalmabála Lügdeben (forrás)

Ami az Ásatrút illeti, ők is a tavasz kezdetét ünneplik ekkor. Sigurblót során Freyát, a termékenység istennőjét, és Friggát, a házasság istennőjét köszöntik. Ahogy az Ynglinga saga-ban említik, ez tulajdonképpen a győzelem ünnepe is, amikor a vikingek nemcsak a vetést, hanem a portyázást is megkezdték. Viszont a modern Ásatrúra nagy hatással volt a Wicca, így manapság már a termékenységet, az erősödő természetet is ünneplik ekkor. Például, ahogy az Odinsvolk honlapján olvashatjuk, ebben az irányzatban szintén szokás ekkor tojásokat festeni, valamint nyúl alakú süteményeket készíteni.

Végül térjünk rá a magyar Yotengrit szellemiségre is. A hívők szerint Boldogasszony a magyarok egyik ősi istensége vagy szellemlénye volt, és csak később azonosították Máriával annak érdekében, hogy a kereszténységet erőszakkal be tudják vezetni az országba. Ez az ünnep szintén a termékenységet és a tavasz kezdetét helyezi a középpontba. Női jellegű ünnep, ekkor dicsőítik mind a természet, mind az asszonyok termékenységét, valamint a vágy felébredését és az szertartások alatt is ezt hangsúlyozzák.

Ahogy láthattuk, mindhárom újpogány irányzatnál a természet ébredésének ünneplése volt a hangsúlyban. Ez többek között azzal magyarázható, hogy bár ezek a vallások sokban különböznek egymástól, mégis hatással vannak egymásra, és a mozgalom eklektikus és szinkretikus tulajdonsága révén gyakran vegyítenek össze különböző szokásokat és hagyományokat.

- Bodzásné Csényi-Nagy Krisztina

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Felhasznált irodalom 

• Hutton, Ronald. 2000. The Triumph of the Moon. Oxford: Oxford University Press.
• Kis-Halas Judit. 2005. „A Wiccától a cyberboszorkányságig: Újboszorkány kultuszok a 20. században”. Rubicon 7. 56–61.
• Szilágyi Tamás – Szilárdi Réka. 2007. Az Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. Szeged: JATEPress.
• Strmiska, Michael. 2000. Ásatrú in Iceland: The Rebirth of Nordic Paganism? Nova Religio: The Journal of Alternative and Emergent Religion. 4 (1). 106–132.
• Bali János. 2014. „Kortárs ősmagyarok.” Mítosz és kultúra. In: Povedák István – Szilárdi Réka (szerk.): Sámán sámán hátán. A kortárs pogányság multidiszciplináris elemzése. 24–33. Szeged: Szegedi Tudományegyetem.

Felhasznált források 

• Caballus: A wicca szakrális év és az istenségek kapcsolata. Elérhetőség: http://www.berkano.hu/szakralis.html
• Dióhéjban. 2016. Elérhetőség: http://yotengrit.hu/yotengrit/diohejban/
• LaMort, Osara: Te hogyan ünnepled az ünnepeket? Elérhetőség: http://www.berkano.hu/szabbat.html.
• LaMort, Osara: A Wicca ünnepei. Elérhetőség: http://www.berkano.hu/samhain.html.
• Sacred Calendar: Elérehtőség: http://odinsvolk.ca/O.V.A.%20-%20SACRED%20CALENDER.htm#Freyfest
• Sass, Robert. Asatru: The Old Ways for Today. 2018. Robert Sass at Lulu.

Megjegyzések

[1] A Wicca vallást Gerald Gardner alapított Angliában, az 1960-as években. A vallást saját okkult társaságokban szerzett tapasztalatai alapján alkotta meg (pl. Szabadkőművesség, Aleister Crowley tanításai) és egy sajátos mitológiát alkotott meg egy romantikus boszorkányalakkal a központjában. Egy istent és egy istennőt tisztel, valamint hisz a természet szellemeiben is.

[2] Az Ásatrú az ókori északi pogány szokásokat és istentisztelet igyekszik a modern világban átültetni ókori és középkori források alapján (pl. Edda). Az Ász istencsoportot imádja (mint például Odin, Thor, vagy Frigga), másrészt a Vánokat is tiszteli (közéjük tartozik például Frey és Freya, vagy Loki). Rajtuk kívül nagy hangsúlyt kap a hódolás a természet és az ősök szellemeinek is.

[3] A Yotengrit az újtáltos mozgalom egyik ágazata, és amint a legtöbb újtáltos mozgalom esetében látható, itt is fontos a magyar, illetve magyarnak vélt hagyományok őrzése (pl. íjászat, borkultúra, néptánc stb.), a nemzet tisztelete, illetve a magyar ősvallás rekonstrukciója. Alapítója, Máté Imre egy rendkívül komplex és gazdag mitológiát alkotott meg, mely többek között magába foglalja Gönüz isten és Ukkó istennő imádatát, a természet tiszteletét, és egy kidolgozott erkölcsi rendszert (jó szomszédság törvénye, az egyenlőség törvénye, nők és férfiak helye a világban stb.).

[4] Ezt a szokást a németországi Lügde városában a mai napig tartják.

[5] Ahogy a Berkano Wicca Tradíció honlapján olvashatjuk, a tojásfestés germán eredetű, Ostara vagy Eostre termékenység istennő szent állata volt a nyúlt, a tojás pedig a szimbóluma (az új élet jelképe).

A következőkben egy angol nyelven megjelenés alatt lévő tanulmány egyik kis szeletét közöljük, amely Beer Miklós püspök 2017-es nyilatkozatait tartalmazza a menekültkérdésről - és amelyet eredetileg néhányan a blog szerkesztői közül írtak. Alább felsorolás jelleggel gyűjtöttük össze azokat az interjúkat és híreket, amelyek a témához kapcsolódnak. Szeretném azonban kiemelni annak fontosságát, hogy ezeket az összefoglalókat nyitott és elfogulatlan szemmel és lelkülettel olvassuk. A migráció témaköre napjainkban igen vitatott, sok helyen megjelenő kérdés, tele ellentmondásokkal, félinformációkra épített véleményekkel, olykor szélsőségességekkel mind két oldal részéről. Beer Miklós álláspontja, hogy tekintsünk komplexen a témára, értsük meg a jelenséget több aspektusból, majd ezt követően igyekezzünk a legemberségesebb (keresztényként: krisztusi) cselekvési utat követni. Mondhatjuk talán (némi szubjektív vonalat keverve ide), hogy megfontolandó álláspont ez mindannyiunk számára az élet más területein is, nem csak a 2015-ben kirobbant menekültválság kapcsán.

Beer Miklós 2017 februárjában egy videóüzenetben szólt a keresztényekhez a SzemLélek blogon keresztül. Ebben a következőket mondta el.

“A napi hírekben értesülünk arról, hogy a magyar kormány szeretné a bevándorlási helyzetet egy új fázisba emelni. Ami azt jelenti, hogy aki beérkezik hozzánk, zárt táborokban tartanák addig, ameddig el nem bírálják az ő menekültkérelmüket és meg nem kapják a menekültstátuszukat. Úgy hallom, hogy már sokan rendelkeznek érvényes igazolványokkal, megkapták a magyar kormánytól a befogadási engedélyt, rendelkeznek menekültstátusszal. Ugyanakkor hallomásból úgy értesülök, hogy ezek az emberek hajléktalanszállón, reménytelenül tengődnek, pedig közöttük nagyon sok keresztény van, vagy éppen akár művelt, képzett emberek, akik keresik a helyüket. Én azt hiszem, elérkezett az a pillanat, amikor segítenünk kell ezeken az embereken - természetesen önkéntes alapon, akár közösségek, akár családok, önkormányzatok, ilyenre gondolok - akik felajánlanának egy-egy  befogadó helyet, ahol ténylegesen tudnának a munkaalkalmakról gondoskodni, az ellátásukról; lakást, otthont tudnának nekik biztosítani, és a személyes törődéssel tényleg megadnák vagy biztosítanák az integráció feltételeit. Most már tényleg olyan helyzetben vagyunk, hogy van kerítés, nem jönnek be az illegális bevándorlók az ablakon. Aki az ajtón jön be és a szemünkbe néz, azt a magyar kormány befogadja. Most nekünk kell ebben segítenünk, hogy akik már rendelkeznek ilyen engedéllyel, megkapták a menekültstátuszukat, segítsünk nekik. Hát én most erre hívok minden jószándékú embert, és a váci püspökség akár vállalná is a közvetítést feléjük és a felajánlott lehetőségek felé. Erre hívok jó szándékkal mindenkit.”

A videót ezután egy kisebb konfliktus is követte: a Magyar Idők folyóirat erőteljesen becsmérelte Beer Miklóst a videóban elhangzott kijelentései miatt. Később A szemlélek blog felszólítására elnézést kértek a püspöktől - ugyan csak magánlevélben, nyilvánosan nem.

***

Szintén 2017. februárban adott egy rövid interjút a Magyar Kurír részére, melynek keretében azzal kapcsolatban kérdezték, miszerint azzal a kéréssel fordult a ‘hívekhez és a jó szándékú emberekhez’, hogy mindenki karoljon fel egy legálisan hazánkba érkezett menekültet.

Itt elmondja, hogy sokan azok közül, akik megkapják a menekültstátuszt, bizonytalanságba kerülnek, nem foglalkoznak velük, sokan hajléktalanszállón laknak. Kérésében elsősorban lakhatási és élelmezési gondok megoldására szólít fel, továbbá kiemeli, hogy a legfontosabb munkához juttatni őket, ezzel elősegítve az integrációt. Kiemeli azonban, hogy itt csak a legálisan befogadott, menekültsátuszt kapott személyekről beszél, az illegalitást nem támogatja. Elmondja továbbá, hogy Magyarországon szemléletváltásra lenne szükség és minden jó szándékú embernek mérlegelnie kéne, hogy lehetőségeihez mérten segít-e a rászorulóknak. Végül megemlíti, hogy a váci egyházmegye igény esetén összeköti az önkénteseket a rászorulókkal, amennyiben jelzik nekik a segítő szándékot.

***

2017 júniusában, a menekültek világnapján Beer Miklós és Fabiny Tamás videóüzenetet tettek közzé YouTube-on. Ebben a következőket mondják el:

“Minden nap emberek ezreit űzik el az otthonukból a háborúk. Olyan embereket, mint Ön. Olyan embereket, mint én. Az erőszak elől menekülnek, és mindenüket hátrahagyják. Mindenüket, kivéve az álmaikat és a reményt, hogy egy békésebb jövőt találnak. Hisszük, hogy minden menekült megérdemli, hogy biztonságban éljen. Mi a menekülteket támogatjuk. Kérjük, csatlakozzon hozzánk.”

***

A HírTv készített interjút Beer Miklóssal 2017 augusztusában. Itt több irányvonalat is megfogalmaz a menekültkérdéssel kapcsolatosan. Elmondja, hogy általában a lelkiismerete vezérli kijelentéseiben, igyekszik azt képviselni és felvállalni, amiben hisz. A júniusban megjelent videóüzenettel kapcsolatban elmondja, hogy többen, akik nem értettek egyet a videóval, hazaárulónak vagy Ferenc pápa majmának nevezték. Ennél részletesebben nem kívánt belemenni az ellenvélemények felsorolásába. Hozzáteszi, hogy tényleg fáj neki ez a helyzet, és nem érti, hogy az emberek nem látják át azt, hogy egyházi vezetőként neki nem azt kell mondani, ami mindenkinek tetszik, hanem azt, amit az Isten rábízott - azt az értékrendet és gondolkodásmódot, aminek hivatásos képviselője. Emellett kiemeli, hogy Ferenc pápát nagyon tiszteli, azonosulni tud vele és elfogadja megnyilatkozásait, hiszen ő az első számú egyházi fölöttese.

A jelenlegi magyarországi helyzettel kapcsolatban úgy véli, hogy az emberek meg vannak zavarodva, a világ kusza és káoszos számukra. A migrációs helyzet váratlansága és a jelenség következményeként fellépő új és váratlan kihívások összezavarják az embereket. Nem tudják, kinek higgyenek, kihez alkalmazkodjanak.

Sok helyen előforduló nézet az, hogy a keresztény vallás veszélyben van a migráció miatt. Beer Miklós kiemeli, hogy fogalmi különbséget kell tennünk a politikusok által használt kereszténység és az egyházi kereszténység között. Véleménye szerint a politikai kereszténység jelentése mögött inkább kultúrörökséget - azokat az épületeket, irodalmakat, templomokat stb. érthetjük, amelyek a kereszténységhez kötődnek. Egyházi szempontból azonban kereszténynek lenni első sorban azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy Krisztusban a teremtő szól a hívekhez, a Biblia pedig az az etalon, amely segít eligazodni az életben. Tehát itt egy életvitelről, egy belső meggyőződésről van szó. Ferenc pápa ezt is közvetíti akkor, amikor a menekültkérdésre a hegyi beszéd felfogásával/hozzáállásával reagál megnyilatkozásaiban. Ami ténylegesen félelmet okoz, az a vallásunk tárgyiasult emlékeinek lerombolása, hiszen sok hír szól a templomok lerombolásáról, eladásáról például.

A magyarországi kormány nézeteivel kapcsolatban kiemeli, hogy fáj, amit lát és aggódik honfitársaiért. Itt ismételten utal a zavarodottság, támpontnélküliség jelenségére, aminek köszönhetően tényleg azt hiszik az emberek, hogy félniük kell, ha sokszor hallják ezt. Azonban Ferenc pápára utalva elmondja, hogy okos gondolat az, hogy ha tényleg veszélyben van a kereszténység, illetve ha tényleg jön az iszlamizáció, akkor a legjobb megoldás visszatalálni keresztény gyökereinkhez és megerősödni kereszténységünkben. Az okokat kutatva próbálja megérteni a jelenlegi helyzetet és egyfajta majomszeretetet lát a politika részéről. Hétköznapi példával szemléltetve ennek jelentését: az a fajta szeretet ez, amikor meg akarják mondani a kisgyereknek, hogy mit csinálhat és mit nem, ahelyett, hogy nyitott gondolkodásra és a kapcsolatok keresésére tanítanák, ám nem rosszindulatból, hanem pusztán féltésből és gondoskodásból teszik mindezt a szülők. Úgy gondolja, azzal, hogy ide jönnek más vallású vagy kultúrájú emberek, alkalmat kaphatunk arra, hogy megmutassuk, kik vagyunk. Esélyünk van rá, hogy megismerjenek, és máshogy ítéljenek meg minket azáltal, hogy kapcsolatba lépünk velük.

Végezetül egy idehaza sokszor emlegetett kérdést szeretnék kiemelni az interjúból, ami arra a kritikára vonatkozik, hogy a katolikus egyház sokszor nem áll ki olyan ügyekben, amikor a politikának ellent kéne mondania. Beer Miklós úgy látja, hogy ez egy lélektani tény, amely két ponton nyilatkozik meg. Egyrészt „a megszokott” látszólagos biztonságot ad, ezért nehéz változtatni és kilépni a „nem megszokottból”.  Másrészt a konfliktuskerülés jelensége is akadályt jelent ezzel kapcsolatban.

***

2017 szeptemberében készített a Magyar Narancs interjút Beer Miklóssal. Ebben csak néhány kérdés erejéig ugyan, de szóba került a menekültkérdés problematikája is. Itt részben az kapott erőteljesebb hangsúlyt, hogy a püspököt több támadás is érte a migrációval kapcsolatos nézetei és megnyilatkozásai miatt. A püspök véleménye szerint a magyarországi közhangulat igencsak “mérgezett”, az emberek szinte már gondolkodás nélkül reagálnak elutasítással a befogadás szó említésére is. Beer Miklós alapvetően támogatja a kerítés megépítését, azonban hangsúlyozza, hogy kötelességünk gondoskodni azokról, akik már megkapták a menekültstátuszt.

A Fabiny Tamással közösen készített videóról elmondja, hogy több pozitív hozadéka is volt ennek a lépésnek, továbbá a helyzet konszolidálódását érzékeli. Említést tesz arról, hogy kialakult egyfajta párbeszéd, melynek köszönhetően a menekültügyi hivatal rendszeresen hív konzultációra egyházi vezetőket.

Továbbá azt is megemlíti, hogy a Váci Egyházmegye fél évre befogadott egy afganisztáni és egy iraki menekültet. Segítenek nekik a nyelvtanulásban és a munkahelykeresésben. Pártpolitikai kérdésekbe nem volt hajlandó belemenni.

***

Végezetül 2017 decemberében készített a HVG interjút Beer Miklós püspökkel.

Ebben elmondja, hogy azt a gondolatkört képviseli és igyekszik továbbadni mások számára, hogy senki nem választja meg mikor, hova és milyen adottságokkal vagy anyagi háttérrel szülessen. Nincs senkinek joga többre tartani magát a másiknál azért, mert ő jobb helyre született. Jézus azonban megválaszthatta, hogy hova szülessen, és ő a hajléktalan, be nem fogadott életállapot, az üldöztetés, az elutasítás és az áldozattá válás mellett döntött.

A másik gondolat, amit hangsúlyoz, a szolidaritás vállalása. Hiszen azt nem választhatjuk meg, hogy hova szülessünk, de azt igen, hogy hogyan éljünk lehetőségeinkkel. Felszólít, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból és elköteleződni, segíteni másokon, felkarolni azokat, akiknek szüksége van rá.

A migrációval kapcsolatos lépések tekintetében egyedül egy témát lehet ebből a nyilatkozatból kiemelni, ez pedig az, hogy kifejti röviden véleményét a magyarországi  keresztényüldözés ellen küzdő államtitkárságról. Elmondja, hogy az egyházaknak kellene kapcsolatot erősíteni a testvérközösségekkel, ez nem állami feladat. Továbbá kiemeli, hogy Krisztus nem csak egy-egy adott népcsoportért, hanem mindenkiért meghalt, ezért nem csak a keresztényeken, hanem mindenkin segíteni kell, aki rászorul.

- Barcsa Krisztina

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!

Március első hétvégéjén rendezték meg a Doktoranduszok Országos Szövetsége Hittudományi Osztályának Fiatal Kutatók és Doktoranduszok IX. Nemzetközi Teológuskonferenciáját, amelynek idén a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola adott otthont. A háromnapos rendezvényen több, mint 60 előadó mutatta be kutatásait – többek között egyházjogi, egyháztörténeti, alkalmazott és szisztematikus teológiai, vagy épp vallástudományi területen elért tudományos eredményeit. Tették ezt olyan professzionális szervezés és lebonyolítás mellett, mely immár évek óta vitathatatlan jellemzője az eseménynek.

Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola (forrás)

Habár számtalan érdekes előadás szerepelt a programban, a szombati napon minden figyelmünket a Vallástudományi Szekció kötötte le, hiszen a blog munkatársai közül néhányan itt léptek porondra aznap. És bátran kijelenthetjük, hogy a Dr. Vassányi Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője által levezetett szekcióban valamennyi szerzőnk remekül teljesített! A migrációval kapcsolatos egyházi nyilatkozatokról szóló, A miszticizmus szekularizációja vagy A rítus értelmezése címet viselő beszámolók egytől-egyig tudományos igénnyel megtartott, tartalmas, és szépen kivitelezett előadások voltak. Ráadásul az előadásokat jó néhány érdekes kérdés, építő jellegű hozzászólás és elismerő mondat kísérte.

A közel tízéves múltra visszatekintő tudományos konferencián azonban nem csupán a kutatási eredményeknek és a tudományos párbeszédeknek jutott hely, hiszen az esemény remek lehetőséget nyújtott közösségépítésre is. Találkoztunk megannyi régi baráttal, szereztünk néhány új ismerőst, és sokat tanultunk hitről, toleranciáról és értékekről.

Csodálatos és hasznos hétvége van a hátunk mögött. Mi, akik ott voltunk, ezúton szeretnénk ezt megköszönni a szervezőknek, valamint a konferencia valamennyi előadójának.

 A vallástudományi szekció néhány előadója és a konferencia főszerezője: Kiss Gábor

A Vallástudományi Szekció előadásai

Elnök: Dr. Vassányi Miklós

Előadások:

• Barcsa Krisztina: A magyarországi római katolikus egyházi vezetők nyilatkozatai a migráció témájával kapcsolatban
• Belovai György: Jacques Derrida és a vallás (nélküli vallás) különös esete
• Faisal Warikat: Sectarian Violence
• Hegedüs Gabriella: A rítus értelmezése – Tendenciák és problémák régészeti aspektusból
• Szugyiczki Zsuzsanna: Secularization of Mysticism
• Abdouss Mohamed: The Religious and Political Affiliations to Immigration

- Hegedüs Gabriella

Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek vagy kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az újabb izgalmas témákról és bejegyzésekről!